25-35 közötti, nagymellű, tanult nők! Milyen igényetek van a férfival kapcsolatban akit kerestek? Hogy nézzen ki? Mi legyen a nettójával? Belsőre? Tanultságilag? Meséljetek!

30-as en csak egyetértettem a 28-as frappáns kritikájával. XD

Amúgy pont azért említettem a lakást, mert már akartak rajtam élősködni... nem feltétlen szándekosan, de semmi ambíciójuk nem volt tanulni és abszolút minimálbért kerestek. Úgyhogy veled egyetértek abban, hogy kenyelmes lenne beülni ilyen a szinten a tutiba.

10.

Teljes mértékben elvonatkoztatva a férfi-nő dolgoktól:

Ha nem lett volna benne ebben a válaszban, hogy tanár vagy, akkor is annak tippeltelek volna, süt a válaszból a tanárokra jellemző képzelt felsőbbrendűség "úgy érzem lejjebb kell adjak magamból" - ilyet eddig kizárólag tanároktól hallottam, többségük le is nézi egy kicsit a többi embert, vagy ha mégsem, akkor magát jobban sajnálja, mint akármilyen más értelmiségi embert, "mert jajj, de alul vagyunk fizetve, jajj de rosszak a gyerekek, jajj de sokat kell írni" stb.

Nem is véletlen, hogy sok tanár házasodik másik tanárral, kb. tökéletesek is az ilyen párosok. Nappal rinya a munkában, otthon közös fikázása a többi embernek, aki nem tanár, hogy azok mekkora tahók (ha fizikai munkás) vagy "lógnak és nem tudják milyen szenvedéseket élnek át a Szent Tanárok" (ha értelmiségiről van szó).

Nincs ellenszenvesebb a nyugdíjas pedagógusoknál (ismerek párat), akik tényleg meg vannak győződve róla, hogy legalábbis jézusi szenvedéseket éltek át a 30 év oktatással és legalábbis egy apoteózis járna, mikor nyugdíjba vénülnek, hatalmas égi fanfárok kíséretében, a többi lógós meg bunkó ember pedig legalábbis sajnálgassa őket egész nap, mert "ez nehezebb munka, mint bármi más". (Ekkor a bányászok és a sürgősségin dolgozó sebész önkéntelenül felnevetnek), és a kormány emeljen csak 5000%-ot a tanárok bérén, mert csak, legyen 4 hónapos nyári szünet, Életmű érdemrendet, díjat, pedagógusnapot, ilyen-olyan ünnepet nekik stb.

32-es köszi a jellemzésemet, szándékosan nem akartam kifejteni a többi dolgot magammal kapcsolatban.... Doktori címmel rendelkezem, egyetemen voltam "tanár" pár évig. Most fogok váltani, mert túl sok munka van a felsőoktatásban, nincs hétvégéd, ha határidők vannak, ezert nem kárpótol, hogy 6 hétre kb. Zárva az egyetem, mert mi nem csak tanítunk, hanem kutatómunkával tudunk előrehaladni a szakmában. Nincs akkora felelősségünk, mint a gyerekekkel dolgozóknak, de cserébe nagyon sok mindent kell csinálni, amihez egyenként nem mindenkinek van érzéke/tehetsége. Én amiatt lépek ki, mert nem érzem elég tehetségesnek magam.

Amúgy egyetértek veled, sok a nagyképű kolléga. De ha te olvasnál, írnál, pörögnél 140-es IQ-val megdolgozva egy-egy nagyon nagy gázsit hozó pályázatért, meg sorra hoznád az okleveleket, neked is lenne mire büszkének lenned, meg elvárnál egy bizonyos színvonalat a kapcsolatban.

De itt is ugyanannyian válnak statisztikailag, mint máshol és vannak örök szinglik is. Nem mindenkinek kell kapcsolat, meg gyerek.

Én próbáltam olyan személlyel is, akit nem érdekelt a tanulás. Volt diplomája, de nem ebben helyezkedett el és soha többé vissza se ülne az iskolapadba. Nagyon levitte a mentalitásom, nem tudtam függetlenedni attol, hogy nem értékelte a munkám és ő nem tudott felnézni rám, mert felsőoktatásban tanítok, de ő jóval többet keresett nem diplomás állásban. Emiatt nem is akart velem lakni, mert nem kerestem eleget, az sem érdekelte, hogy van hol laknom. Ez miért kellett volna nekem jó legyen?

Én több nyelven beszélek is, ha nem is kell már érdemben úgy tanulnom mint előtte, ez akkor is a lételemem, imádok tanulni. Aki ebben nem tud támogatni, saját maga nem motivált, nem érzem jól magam mellette, mert nem érti meg nekem ez miért jó. Vagy legalábbis elég volt egy nagyon rossz tapasztalat, hogy soha többé ne legyek ambicíó nelküli emberrel.

33.

Én csak azért nem tudok ezzel azonosulni, mert úgy vagyok vele, hogy kb. mind nyom és emlék nélkül eltűnünk, teljesen felesleges dolog a pénzt halmozni meg oklevelekkel keménykedni. Minek? Nincs értelme. Olvasni és művelődni pedig lehet ingyen is.

A legtöbb, ami elérhető a világban (mármint amit kb. érdemes elérni) az egy jobban fizető munka, ahol semmit sem kell csinálni, a kollégák is pontosan tudják, hogy amit csinálunk az a semmi, az átlagember vakítható pár mozaikszóval és rövidítéssel, 8 órából 6 ellógható egy légkondicionált irodában és így is meglesz a valamivel átlag feletti fizetés. Én volt, hogy aludtam munkaidő alatt és aznap is ugyanúgy megvolt a fizetés. De látod kb. most is "dolgozom", de van időm hülye válaszokat adni.

Lehetne gyúrni random oklevelekre, még több pénzre, de minek? A halálba a pénzt úgysem lehet elvinni, amit meg adnak ezért a semmiért az bőven elég ételre, utazásra (évi kétszer), szenvedélybetegségekre meg ilyen szarságokra.

Aztán ugyanúgy meghal az agyondíjazott ember is, mint aki ellógta és pihente a munkaidőt. Ki járt jobban? Aki minden percét végigmelózta feleslegesen (kap érte valami szar díjat "Mátraalja legjobb tanára" vagy "Legszebb munkásőr" (anno ilyen is volt) de pénzt nem nagyon) vagy aki végig pihent és jól elszórakozott?

Én megértem a te érveid, apukám is ilyen békés, semmiféle eredményt vagy célt nem hajszoló ember.

Én nem ilyen vagyok, anyukám sem, most már lenyugodott, mert az örökségéből 52 évesen elment "nyugdíjba", a passzív jövedelmeiből, ami az apja egykori agrárcégéből jön, nagyon jól megél. Dolga nincs vele, van ott egy vezető, bérbeadott földek. Az apja egész életében hajtott, mint a tatár, ez vitte el, nem bírta a szíve 80 évesen.

Mindkét életben lehet boldognak lenni, csak ez számít. Ahogy mondod, úgysem marad utánunk semmi.

36.

Pont ezért felesleges hajtani. Ha még a középkori Kínában élnénk, akkor volna, mert ott kb. az volt a recept, hogy dolgozz sokat, és ha már elég a bevételed, akkor szokj rá az ópiumra, és csak arra ügyelj, hogy mindig legyen pénz újabb adagra". A kínai gazdagok így is tettek, életük utolsó pár évében átadták magukat az élvezetnek, aztán úgyis halál.

Persze "nemesebb" (legalábbis elmesélve) a 0-24 a tűző napon szántó hős földműves legendája, de boldogság ezzel nem jár.