Miért ezen a ponton hasal el az összes párkeresési kísérletem?

Az utcán, tömegközlekedéssel az a probléma, hogy a leszólított nők többsége:

-párkapcsolatban van

-leszbikus

-nem tud mit kezdeni azzal, hogy leszólítják.

Kis százalékban lehetnek nyitottak, de ők meg nyilván válogatósabbak, mert sokan leszólítják őket, ha olyan a kisugárzásuk.

Sokkal célirányosabb olyan közegben ismerkedni, ahol már van valami alap kommunikáció, amiből kiderülhet, hogy érdemes-e folytatni, vagy ahova eleve ismerkedni járnak az emberek.

Ha valaki mégis utcán ismerkedik, akkor be kell vállalnia, hogy 100-ból 99-en elutasítják.

Az az igazság, hogy ezt így baromi nehéz innen látni, hogy mi a gond.

Egy ismerősöm nem néz ki rosszul, megvan az élete, stb...

Társaságban voltunk, bókolt párat a csajnak, de érezhetően nem vette le, hogy a csajnak ez eléggé nemkívánt közeledés, mert elég tolakodó módon, fennhangon randit kért tőle. A csaj monta, hogy barátja van, erre a srác bizonyítékot kért rá, azaz gyakorlatilag hazugnak nevezte a csajt. Egyébként nem hazudott, és amúgy kb ha kicsit odafigyelt volna s rác, tudta is volna.

De ha ez a srác hazamegy, feljön a GYKra, akkor azt fogja írni, hogy hát ő kedveskedett meg minden, de csúnyán lerázták, mi a hiba vele.

Tehát az van, hogy csak az te elmondásod a te szubjektív valóságodat közvetíti. Ugye emiatt baromi nehéz meglátni a hibát ebből a szögből, hisz vagy az van, hogy ténlyeg jól csinálod, vagy az, hogy te úgy látod, hogy jól cisnálod. A kettő meg nem ugyanaz.

nem azt akarom mondani, hgoy szarul cisnálod vagy fals a kép amit érzékelsz, pusztán azt, hogy sajnos a másik oldal, vagy legalább egy külső szmelélő leírása nélkül amúgy kb lehetetlen megmondanunk mi a gond.

"Nőként meg lehet mondani, hogy nem, és el van intézve minden."

Ahogy azt te elképzeled. Ahányszor egy ismeretlen leszólít, van rá max 50% esélyem, hogy békén fog hagyni az első 'nem' után. De méé' de naa, de csak egy italra, de mit játszod magad, de gyere má', de csak a számodat, de most mé, mi bajod van velem...

Nekem amúgy szimpatikusnak tűnsz, így a szöveged alapján. Nem olvastam el mindent szóról szóra, de átfutottam a válaszaidat.

Ha még Budapesten laknék (elköltöztem külföldre), még szingli lennék (megházasodtam), és korban nem lennék fiatalabb (28 vagyok), most dobtam volna neked privátot, aztán kiderült volna, mennyire vagyunk egy hullámhosszon.

Szóval így tovább, biztos lesznek csajok, szinglik, akik hozzám hasonlóan szóba állnának veled felmérni a terepet.

Lehet azért nincs még nőd, mert ugye "későn kezdted" úgymond, amikorra már sokan elkelnek. 10-es évek végén és 20-as évek elején még sokkal több a szingli, de a 20-as évek második felére jelentősen csökken a szám, nehezebb megtalálni az "igazit". Szerintem attól még koránt sem lehetetlen, tarts ki, ismerkedj csak tovább, próbálj megnyerő maradni a kommunikációval. Szimpatikus, intelligens, de nem ráfeszülős stílus az arat!

A Tinder meg a gyakori nem annyira visz sikerre, esetleg próbalkozhatnál komoly kapcsolat keresővel (Párom.hu, Randivonal, esetleg még Elittárs, Cupydo), meg ugye baráti és ismerősi körben. Mutassanak be a korban hozzád illő szingli nőknek, aztán hátha. Én pl. így ismertem meg a férjemet: összehaverkodtam egy idősebb nővel, aki bemutatott a keresztfiának.

(Úgy könnyű elméleti randit adni, hogy nincs tétje. Mint mikor a nagyi mondja az unokának, hogy helyes srác. Nem te futsz vele össze a villamoson.)

Kérdező, "esélyt adni". Nálam ha létezne ilyen, azt jelentené, mínuszból indul a másik, és kényszer az egész. És én a másik "felett" állok, neki kell pitiznie és bizonyítania. Ne anyukádat keresd a nőkben.