Hogyan viszonyulnak hozzátok a párkeresésben sikeres barátainak?

Én szingli független férfi vagyok és prostizok. Meg fogsz lepődni, de rengeteg családos férfi kollégám irigyel engem és cserélne velem.

Ezen még én is néha meglepődök. A legtöbb férfi aki házas úgy beszél a házas életről mint valami átokról, és valóban rengeteg kötöttsége is van és kötelessége. Munkaidő után gyakorlatilag kezdheti a második műszakot otthon.

Ilyen szempontból nem viszonyulnak hozzám sehogy. A barátaim tehát nyilván tisztában vannak vele, hogy nincs sikerem az ismerkedésben.

Ha feljön a téma akkor van aki elmondja, hogy ha kell akkor tud abban segíteni, hogy közösen elmegyünk ruhát vásárolni, vagy például ismerkedésnél szervezhetünk közös programot vele és a párjával, mert akkor látszik, hogy szociális vagyok és a nők amúgy is jobban tudnak hatni egymásra, a párja tud "dicsérni" engem.

Van aki elmondja, hogy nem érti miért nincs párom mert elmondásuk szerint nem nézek ki őrülten rosszul, jó a szövegem, van értékrendem, hobbim, munkám, lakásom, autóm.

Illetve néha mondták már, hogy amúgy irigyelni való életem van, mert nem kell senkihez alkalmazkodnom, nincsenek viták, azt csinálok amit akarok, megyek ahova akarok. Mindennek van előnye és hátránya.

Sajnálnak mert elég szerencsétlen voltam mindig is kapcsolatok és ismerkedés terén, de a barátaim túlnyomó többségének nincs kapcsolata, sőt hozzájuk képest még én voltam legtovább egy emberrel.

De nem is ismerkedem már egy ideje, annyira nem érdekel már a fizikai/érzelmi kontaktus és az ezzel járó dráma, úgyhogy tök boldogan vagyok szingli (nem, nem is szexelgetek), sőt preferálom is.

A barátaim nagy része ugyanúgy sikertelen mint én.

Aki nem, ő szokott nagyzolni a "hihetetlen hódításaival"... konkrétan olyan nőkkel jön össze akiket a legtöbben bottal se piszkálnának, de az ő egójának láthatóan jót tesz, hogy főleg ismerősi körből akár nem túl vonzó, nem véletlenül szingli nőkkel hempereg.

A többiek nem panaszkodnak általában, nem is hozzák úgy különösebben szóba a témát, egy srácot leszámítva, ő láthatóan szenved emiatt.

Aztán van egy srác aki szintén nem volt túl sikeres a nőknél, de nem oylan régen összejött és el is vett feleségül a tágabb haveri körből egy csajt, aki hasonlóan nem túl vonzó és a legtöbbünknek nem túl jó parti lett volna. Konkrétan a csaj mindenkinél bepróbálkozott mielőtt ennél a havernál megállapodott volna, de mindegy.

Szóval nem viszonyulunk semmilyen különösebb módon egymáshoz e téren, kb. 15 éves koromban volt jellemző, hogy cikiztek (leginkább egy srác) hogy nekem nincs senkim. Mondanom sem kell, egy csajt leszámítva neki is szintén olyan női voltak akikkel én nem igaán tudtam volna elképzelni bármilyen kapcsolatot.