Nagyon küzdök-szenvedek a párkereséssel. És nem vagyok ezzel egyedül. 50-es nagynéném és 20-as barátnőim egy része is ebben a cipőben jár. De vannak sikeres, boldog, házas vagy épp esküvőt szervező barátnőim is. Mi a siker kulcsa?

Nem adtál meg túl sok infót arról, hogy mi nem sikerül? Próbálkoznak nálad férfiak? Külsőd kb rendben van?

Én azt látom azokon a barátnőimen, akiknek nem sikerül a párkeresés, hogy irreálisak az elvárásaik. Mivel több szingli csoportosul össze, mintha folyamatosan tolnák fel egymás egóját, hogy ne állj le nem 10/10 es csávóval, meg minek lejjebbadni. Viszont így az lesz, hogy a jó pasik kihasználják őket, a kevésbé jó pasikat meg élből elutasítják.

Akkor esetleg azt lehet megtenni, hogy kicsit átgondolod a saját elvárásaidat. Mi az ami nélkül nem tudnál élni? Mi az amivel meg tudnál barátkozni? Külső terén magadból a maxot hozod ki? Esetleg csak nagyon jóképű srácokkal ász szóba? Szerintem a hazakísérés pl. alap udvariasság, nem hinném hogy olyan extra. De pl. randin illik a lánynak felajánlania már a felezést.

Mik egyébként az elvárásaid egy partnerrel?

A mély gomdolkozású, ajtónyitó férfiak általában nem készen jönnek egy kapcsolatba. Csak jó alapanyagot lehet találni, aki a te hatásodra érettebb, mélyebb gondolkozású lesz - de ez a nők dolga, hogy kihozzák belőlük ezt az énjüket.

1., Vagy belátod, hogy nem elvárasokat kell támasztani, hanem őszintén kell szeretni egy jólelkű, de nem tökéletes férfit, és finoman, türelmesen rányitni a szemét olyan dolgokra, amit ő eddig nem látott meg.

2., Vagy x év után találsz egy pasit, aki annyi nőt szédített már, hogy megtanulta mi náluk az "elvárás", és ezt tudatosan használja is a skalpgyűjtéshez (ettől én speciel menekülnék)

3., Vagy egy elvált pasid lesz, akit más nő csiszolt a saját elvárásaihoz (ez sem annyira jó, mint az első variáció).