Van itt olyan nő, aki akár csak a legcsekélyebb mértékben is együttérző a férfiak társkeresési problémáival kapcsolatban?

"Attól hogy neked nem tetszik még ez a valóság."

Ez nem "tetszik - nem tetszik" kérdése, hanem "igaz - nem igaz".

Mégis ki tudná, mi van az életben? Egy élettelen incel, akinek barátai sincsenek, vagy egy teljesen átlagos ember, aki beszélget mindenféle nemű, korú, külsejű emberekkel?

Tudom, megnyugtató lenne, ha a szexi külsőhöz járna a szar személyiség, mert akkor valami férfilogika alapján a csúfsághoz meg a rendesség járna, de ez nincs így.

Én az alacsony(165 alatti) férfiakkal érzek csak együtt, illetve a sérült férfiakkal. Anyám, mekkora szívás lehet, pláne ha alacsony is és sérült is.

Legalább 170 centis, egészséges férfiakkal nem érzek együtt, mert én tudom, hogy rohadtul sokat javít a megfelelő életmód, a jó stílus, egy drága borbély és a magas képzettség.

Az a nagy nagy igazság, hogy senkit nem érdekel hogy a másik ember miért nem talál társat. Egyszerűen mást nem lehet mondani mint hogy "sok sikert", esetleg óvatosan pár "tanácsot", de azt is megfontoltan mert sokan támadásnak veszik, magukra veszik. Ez a szintem/nem szintem dolog meg nem létezik. Egész egyszerűen ha semmi nincs pl egy férfiben ami vonzó a nők számára, akkor próbálkozhat akárhogy kudarcra lesz ítélve. Ezt vagy elfogadja az ember vagy megkeseredik és tönkremegy benne.

Sokan szajkózzák itt hogy változni kell stb... Persze egy bizonyos szintig lehet változni, de utána? Felnőtt embereknek kialakult személyiségük és ízlésük van, amin nem igazán lehet változtatni, vagyis meg lehet játszani, de nem lesz hiteles mégha sikerül is így egy kapcsolat csak csalódás lesz a vége. Én azt mondom hogy bár k*rva nehéz elfogadni hogy leszarnak a nők, mégis ha én úgy érzem hogy mindent megtettem hogy sikerem legyen és mégsincs akkor jobb feladni, elfogadni hogy ez nem megy, nem hiába vagyok már én is 12 éve egyedül. "Átlagos" nők is levegőnek néznek, de még az az alattiak is, papíron hibába van meg minden, egyszerűen nem megy az ismerkedés. Talán megérzik a keserűséget bennem hogy 40hez közel nem volt egy komoly kapcsolatom sem és bánt hogy sose szeretett egy nő sem igazán, mind csak kihasznált. Nehéz úgy ismerkedni hogy az emberben ne legyenek előítéletek, ne reagáljon rosszul őt bántó szituációkban, szóval igen aki azt írta hogy hazudni kell, annak részben igaza van. Senki sem lenne kapcsolatban ha már az elején minden apró nem tetsző dolgot felhozna a randipartnerének. Én nem tudok hazudni és őszintén nem is akarok ezért már itt elbukik a dolog, már rövid szóváltás után érzem a nőkön hogy leírtak magukban.

"minden kicsit is tetsző nőnél próbálkozni kell"

Lehető legrosszabb tanács. Már ha valódi kapcsolat kell. Ha csak a barátnőd szerepére tartasz válogatást, és mindegy ki az, akkor talán ezt a szánalmat érzik rajtad.

"Általában az emberek mérlegelnek és beérik valakivel hogy legyen egy társuk"

Nem. Ezek nem kapcsolatok. De hát ezt kell hinned, különben egyedül vag lúzer. Kell az illúzió, hogy mindenki az, ugye.

Emberek közt kell lenni. Ennyi mindennek a titka. Igazad van, nem fog rád találni senki - ha otthon ülsz.