Van itt olyan nő, aki akár csak a legcsekélyebb mértékben is együttérző a férfiak társkeresési problémáival kapcsolatban?

Én valóban sajnálom azt, aki magányos és szomorú. Így van ezzel a testvérem és egy közeli kollégám is. Őket elég jól ismerem, és valóban normális pasik (csak nagyon bogarasak, körülményesek). Velük empatikus vagyok. De látom a felelősségüket, hibáikat a dologban.

De valamiért az örök magányos, társkeresésben problémás pasik többségével nem ez a tapasztalatom, hanem az, hogy inkább ők nem empatikusak velem. Pl. az én társkeresési kudarcaimat rendre azzal magyarázták, hogy én csak egy közepes kis csaj vagyok (de persze NEKIK tökéletes lennék), aki mohón ment nála sokkal jobb pasikra, és ezért lettem bántalmazva, megalázva. Vagy ha szexuálisan zaklattak, akkor csak csak félreértés, eszembe ne jusson bűnösnek kikiáltani a srácokat.

Pedig engem sokkal komolyabb atrocitások értek, mint az, hogy ők nem találnak párt, nincs kivel szexelni. De az összes le volt söpörve akár ledves, nyájas stílusban azzal, hogy kaptam egy körmönfont magyarázatot, hogy miért 100%-ban az én felszínességem, mohóságom, naivitásom hibája az egész, és minden elkerülhető lett volna, ha "esélyt adok" egy csúnya, de belsőre csodálatosan tökéletes pasinak.

Ja, meg persze az sose volt elég, hogy meghallgattam őket, tanácsot adtam nekik, segíteni akartam (holott az elején le volt szögezve, hogy nem ismerkedés, hanem segítő szándékú beszélgetés, egymás vállán "sírás"), mindig az volt a vége, hogy ÉN adjam oda a puncimat, vagy az életemet nekik, és ha ezt nem akartam megtenni, akkor többen is kikeltek magukból, hogy minek húztam akkor az idejüket, vagy egyenesen megkaptam, hogy akkor remélik, hogy majd jól szétbaxnak majd leköpnek és eldobnak mások, azt érdemlem EZEK UTÁN. És ez csak a finomabb verzió, a durvábbakba inkább bele se megyek.

Szóval ja, alapvetően empatikus voltam, segíteni akartam, de ennek már vége. Csak azzal vagyok empatikus, aki a magányára panaszkodik, nem szidja a nőket, hanem ténylegesen tanácsot kér.

Együttérzek és elhiszem, hogy nehéz. Van elég férfi barátom, akivel igenis törődöm és tudom hogy megvan a maguk baja ezzel, változó, hogy ki mivel küzd ezen belül (nem kíváncsi rá senki, folyamatosan rosszul választ, nem tudja megtartani az illetőt stb)

És ugyanígy van egy pár barátnőm is párkeresési problémákkal, hasonló jellegűekkel.

Az élet senkinek sem könnyű. Én próbálok segíteni, mint barát, ott lenni, javasolni ötleteket, megosztani az észrevételeimet dolgokról, amikre úgy érzem, magától nem jönnek rá a barátaim a probléma kapcsán.

De, nekem ennyi a felelősségem és ez is csak azért, mert a barátjuk vagyok, nem azért, mert nő.

Nekem nőként annyi a feladatom egy random férfi párkeresésével, hogy egyenes vagyok vele, korrekt, nem játszmázom és nem alázom meg, ha kulturáltan közeledik. DE! Az nem feladatom, hogy feladjam a saját boldogságom vagy szabadságom azért, neki végre összejöjjön valami szerény személyemben. És mégis van (nem a barátaim között), aki ezt várja tőlem. De ez nem így működik.

Elhiheted leszarják.

Ahogy azok a csávók is, akiknek minden ujjára akad nő, soha nem fogják magukat beleélni a helyzetedbe.

Előadják neked széped hogy nem a külső a lényeg, neked meg baj van a személyiségeddel stb.

Most ez olyan, hogy van akinek jó esze van a matekhoz és sosem fogja megérteni hogy a másik miért szenved a kettesért is.

Mit nem lehet ezen érteni? (Gondolja magában)

23

Oké, tegyük fel, elismerjük, hogy bizonyos férfiaknak küzdeni kell, mint a hasonlatodban a kettesért, és elismerjük, hogy semmilyen szinten nem felelősek ezért, pusztán áldozatok.

Mit tudunk tenni azon kívül, hogy annyit mondunk, hogy "jaj, te szegény :("?

#23:

Tipikus másra való mutogatás ahelyett, hogy önkritikát tartanál te is.

Hiába nem tetszik veled is a fő probléma, hogy a tulajdonságaid és lehet a külsőd is taszító. Viszont nem mindenkinek egyforma az ízlése külsőt illetően. Nem hiába mondják, hogy ízlések és pofonok és azt is, mint a külső megfog, de a belső tart meg.

Pl. mennyi párkapcsolat alakul ki barátságból, szerinted azok, hogy a csudaba jöttek össze? Igen, lehet ott volt a kémia elejétől fogva, de az is, hogy idővel alakultak ki érzések.

És mennyi olyan pár van, hogy csodálkozik az ember, hogy együtt vannak? Azért, mert mindenkinek más jön be.

Mindezek ellenére, hogyha a személyed gusztustalan, nem vonzó azt állítom, hogy nincs esélyed. Magadban kellene keresni a hibát legfőképp, nem másban.

" Pl. az én társkeresési kudarcaimat rendre azzal magyarázták, hogy én csak egy közepes kis csaj vagyok (de persze NEKIK tökéletes lennék), aki mohón ment nála sokkal jobb pasikra, és ezért lettem bántalmazva, megalázva. "

Talán mert így van? :DDD Értem miért mondják idősebb tapasztaltabb férfiak hogy a nőknek hazudni kell amit hallani akarnak mert a valósággal nem tudnak mit kezdeni. Ha szép és sikeres nő lennél akkor soha nem mert volna neked ilyet mondani senki pláne nem egy sikertelen pasi. Sőt tovább megyek - ha te egy felsőpolcos nő lennél akkor itt se lennél az oldalon és soha nem is beszélgettél volna sikertelen ronda pasikkal pláne nem a saját kudarcaidról mert nem is lett volna időd rá mert azzal lennél elfoglalva hogyan válogasd ki a legjobbat az 50 aktuális próbálkozó közül.

Csak tudod most jelenik meg amiről a kérdés is szól: empátia. Nekünk amit csináltok iszonyú xar. Pontosan tudjuk a saját szintünket. Van egy hozzánk hasonló nő aki nem csúnya de nem is szép, kicsit szerencsétlenke is, de nekünk tökéletesen megfelelne,pláne ha jókat tudunk beszélgetni is. Csakhogy oda jutott a világ hogy egy ilyen nő is olyan szinten elérhetetlen mintha modellre vagy celebre hajtanánk. Csak azzal a különbséggel hogy még adott esetben végig is kell hallgatnunk a történeteket hogy más hogyan alázta, csalta, ütötte, hogyan beszélt vele mocskosul és hogyan zokog és fut ilyenek után miközben mi TUDJUK hogy mi a helyzet. Tudjuk hogy azért történik vele ez mert elhitte magáról hogy ha 1x megdugta egy helyes, sikeres pasi akkor ő elhiszi hogy az a szintje és az az alatti pasik szóba se jöhetnek nála. Csakhogy ezeknek a pasiknak ő soha nem fog másra kelleni csak szexre és mivel azoknak annyi nő akad minden ujjukra mint égen a csillag ezért semmi érdekük nincs abban hogy szépen bánjanak egy közepes, teljesen kis random nővel mert akármit tesznek egyszerűen nem lesz következménye mert bármikor jön 5 jobb.

És mi tudjuk hogy mi nem vagyunk ebben a helyzetben és velünk lehetne egészséges kapcsolata, velünk nem kellene átélnie azokat a traumákat, mi tudnánk szeretni és értékelni. De a csőlátásuk, egoizmusuk, naivitásuk és a propagandával kimosott agyuk miatt ez soha nem fog létrejönni és meg se mutathatjuk az értékeinket.

"de nekünk tökéletesen megfelelne"

Senki nem akar kettessel épphogy átmenni.