Nem bírom elviselni a szabályszerűség és az alárendeltség legcsekélyebb formáját sem. Miért van ez, mit tegyek? Hogy lehet problémám ezzel még ennyi idősen, egyetemistaként? Olyan, mintha most élném a lázadó tinikoromat, csak . 22/L

Nem vagy egyedül, én se szerettem mikor anyám mondogatta, hogy menjek tanulni. Viszont megtanultam kontrollálni az érzelmeim, tehát nem szánok energiát az idegeskedésre. Meg is mondom, hogy nem tetszik az utasítás nyugodt hangnemben, amit ált. többször is meg kell csinálni, mert egy alkalomból nem tanulnak. :)

Szerintem nincs ezzel semmi gond, 20. életkor után függetlensége vágyik az ember, és ezt bizony be is kell tartatni, de nem erőszakos kirohanásokkal (mint ahogy csinálod).

Egyébként ebben a cikkben pont arról van szó hogyan bánjunk a bonyolult emberekkel (ami jelen esetben te vagy), de szerintem vannak hasznos infók benne, amik segíthetnének a mostani és majd elkövetkező szituációkban.

[link]

Sok szeretettel, Ádám. :)

Most őszintén szólva: ez nem jogos???

Nálunk az van, hogy a családban túl alap dolgokat mondanak el. Sértő ez valahol, és biztos vagyok benne, hogy ők is megsértődnének rajta. Például, hogy ugye a hűtőből vetted elő a tejet, nem bontottál újat a kamrából? Nem, 21 évesen nincs annyi eszem, hogy megnézzem, bontva van-e, hanem amikor kávézom, mindig újat bontok.... basszus... És igen, lehet az ember figyelmetlen, ekkor nem árt neki szólni, de a családom túlzásba viszi.

A barátaim meg mindig jobban akarják tudni, mik az én érzéseim, az én vágyaim és ezt-azt hogyan tudnék jobban csinálni.

És igen, engem is zavar és szerintem jogos is.

Főleg...

Utálsz tanulni, mégis jól tudod, hogy vizsgád van és rászántad magad.

Erre anyud szól, hogy tanulj.

Számomra ez olyan érzés lenne, mintha nem bízna bennem és nem értékelné, hogy magamtól is rá tudom magam venni az utált tevékenységre.

Esetleg próbáld neki megmondani, hogy ha nem is így gondolja, de neked így esik! (Már ha így van...)

Szóval megértelek!

21/L

Anno "lázadó tinikoromban" énis felhúztam magam ilyesmin, de mostmár tudatosult bennem hogy ezt megszokásból mondják, és már fel se veszem, hozzászoktam én is :D

Mást neked sem tudok javasolni, egyszerűen próbáld tudatosítani magadban, hogy az embernek vannak ilyen berögzült mondatai egyes szituációkra. Illetve úgyis felfoghatod hogy egyszerűen csak törődnek veled az emberek a maguk módján, ennek pedig csak örülni lehet :) Néha ugyan már túlzásba viszik, de nem rosszindulatból... legalábbis a szüleid és a barátod biztosan nem

Hidd el, az sokkal rosszabb ha az ember le van tojva. :D