Ha egy férfit fiatalkorában sok nő megsebez durvább elutasításokkal is akár akkor vajon a férfi vagy a nő okolható azért, ha ez a férfi nem talál magának később se párt és rossz emberré válik?

A fiatalkori élményeknek nagy hatása van, akkor ég be a tudatodba a helyed. Ha akkor folyton pozitív megerősítést kapsz, akkor az lesz a domináns, ha negatívat, akkor az.

Legjobb megoldás, ha elengeded az egészet. mármint a párkapcsolatokat.

Mindenkit érnek kudarcok.

Ha a kudarcokból nem tanulunk, vagy a kapott sebeket nem gyógyítjuk be, akkor az a mi hibánk.

Nemtől függetlenül.

Ha nem tudsz megbírkózni a kudarcaiddal, járj pszichoterápiára ahol segítenek a feldolgozásban.

Ninc sis nevetségesebb egy 30 körüli embernél, aki a gyerekkorára mutogat, hogy amiatt sikertelen. És mit cisnált az után akövetkező 1-1.5 évtizedben?:D

Ha a jelenlegi és jövőbeli kudarcaidért a korábbi elutasítások a felelősek, akkor tulajdonképpen azoknak akik elutasítottak több közük van az életedhez, több hatalmuk van felette, mint neked a saját életed fölött.

Az meg szánalmas, ha az életed cskaúgy történik veled. Éld a saját életed és nem lesz ilyen problémád.

Most komolyan, én nő vagyok, és decemberben olyan undorító módon b*szott ki velem az akit szerettem, hogy az nem is igaz...

Most gyűlöljem az összes férfit pár ilyen gerinctelen féreg miatt??

Tudod, hozzáállás kérdése, szívesen!

7es vagyok, eleve labilis vagy, túlérzékeny blabla.

Te azt hiszed, hogy mást nem utasítanak el köcsög módon, vagy szépen? Dehogynem! Mégsem beteg a fejére.

Az élet mindenkit megpofoz vagy úgy, vagy így. De különbség, hogy tanulsz-e belőle, elfogadod a kritikát, próbálsz jobb lenni, vagy hagyod, hogy pár szó teljesen tönkre tegyen.

Én személy szerint magasról tojok arra, hogy mit gondol rólam egy idegen, olyan emberek véleménye hat meg, akik fontosak az életemben, de még akkor is képes vagyok fejlődésre, nem játszom el a sértődött kisasszonyt, akivel úgy kell bánni mint a porcelánnal.

4 éves kisfiú vagy hisztis rohamokkal, vagy mentális beteg? Kezeltesd magad, mindkettő verzió otromba.

"Ninc sis nevetségesebb egy 30 körüli embernél, aki a gyerekkorára mutogat, hogy amiatt sikertelen. És mit cisnált az után akövetkező 1-1.5 évtizedben?:D"

Nincs is nevetségesebb, mint mikor valaki tényeket figyelmen kívül hagyja, ugyanis tény, hogy alapvetően a gyerekkorunk határozza meg az életünket 90%-ban.

A bántalmazott akkor válik bantalmazóvá, ha gyerekkorában, es főleg ha a szülei bántották. Attól hogy nehany kapcsolatában hatbaszurták, meg nem fogja ő is ezt tenni később efy rendessel. Normalis esetben.

Attól hogy 1-2 nő, vagy a nőt férfi megbántotta, akár súlyosan is, nem lehet ezt az összes nőre/férfira ráhúzni. Ilyenkor az illető félrevonul nyalogatni a sebeit, ha kell szakemberhez fordul segítségért a feldolgozáshoz. Aztan amikor túl van, akkor már ugy ismerkedik, hogy tudja mire figyeljen, és nem éli bele magát semmibe, ameg nem fix a dolog. De sok olyan is van, aki évekig, vagy lehet soha többet nem próbálkozik, köszöni el van egyedül is.

A főkérdésre a valasz: ha rossz emberré valik, az az ő hibája. De en ugy látom hogy a sokat csalódottak azok inkább olyanná válnak, hogy csak szexre keresnek nőt, es igyekeznek magukat távol tartani az érzelmektől. Ezzel viszont amennyiben nem játszmáznak, nem lesznek rossz emberek.