Miért fontosabb egy nőnek a férfi kinézete mint az, hogy 31 évesen sikeres vezetőbeosztású férfi valaki és mellette kedves,humoros,stb. is?

#322

Úgy látom, te sehogy nem tudsz elszakadni ettől a ranglétra meg fizetés témától.

Tőled akármit kérdez akárki, mindig a fizetésre és pozíciódra lyukadsz ki.

Kapsz egy ártatlan kérdést (ami mellesleg jó megoldás is lehetne), hogy miért nem jársz el néha barátokkal szórakozóhelyekre, de te még ebből is ezt a témát hozod ki.

Komolyan, minden érved ebből indul ki. Olyan neked ez a fizetés + pozíció téma, mint valami védőpajzs. Ezzel mindent megmagyarázol, ez mindennek a kiindulópontja nálad, ez minden érvednek az alapja. Ha valaki kritikával illet, akkor magad elé vonod ezt a pajzsot (fizetés + pozíció), és ezzel el is van intézve az érvelésed lényegi része. Az érvelésed arra épül, hogy a vitapartneredet elsőként ledegradálod egy nálad jóval alacsonyabb szintre, és csak ezután reagálsz az érveire, ezzel bebiztosítva, hogy a másik fél úgy érezze, neked van igazad, hiszen alapból sem vagytok egy szint. Tehát elsőként hitelteleníted a másik felet ezzel a szintkülönbség-éreztetéssel, és csak utána reagálsz neki. Ha pedig a másik fél nem áll kötélnek, nem ismeri el az igazad, akkor még erősebben érezteted vele, hogy te milyen magasan állsz, és emiatt te automatikusan mindent jobban tudsz. Így érvelsz te. De sajnos nem vagy egyedül ezzel, sok ember, aki magasra került, ilyen ocsmány módon kezd el viselkedni másokkal szemben. Ismertem én is ilyet sajnos, csak ő még a '89 előtti, és a 2010 előtti rendszerben volt kormányhoz közeli, néhány milliárdos vagyonnal rendelkező vállalkozó, de akkora egója, önbizalma volt neki is, annyira degradáló volt másokkal szemben, hogy a végére a felesége öngyilkos lett, a gyerekei és a családja meg mind otthagyták öreg korára. Ma egyedül él egy hatalmas kúriában. Mélységes tiszteletem azokkal szemben, akik megtartották emberi mivoltukat a vagyonuk, pozíciójuk ellenére is.

Amúgy meg nem, nem hiszem, hogy probléma lenne ebből, hogy X barátod ennyit keres és ilyen pozícióban van, te meg olyanban. Semmi az égvilágon nem lenne belőle, hacsak valaki tényleg nincs nagyon lenn (pl. olcsó gyárimunkás, közmunkás, stb.). De ezt meg kétlem, ugyanis a hasonlók általában megtalálják egymást (hasonló szemléletmód, hasonló státusz, sőt még hasonló kinézet is olykor).

Mint mondtam, neked meg azzal vághatnának vissza, hogy nekik van olyan nőjük, amilyen neked nincs. Szóval szokj le erről a hozzáállásról szerintem, mert tényleg nagyon taszító emberileg az ilyen.

Előző vagyok.

És akkor adja is magát a kérdés: Miért nem tudsz elszakadni a fizetés + pozíció témától?

Nyilván azért, mert ezen kívül üres az életed. Otthon vagy egyedül, barátokra nincs igényed, nincsenek is, a szép és szerető barátnő meg sehogy nem akar összejönni. Ezt a magánéleti űrt, ürességet pedig a dohányzás, sörözés és falás tölti be. Erős a feltételezésem, hogy boldogtalan is vagy magánéleti téren.

Pontosan jól írta valaki, a magad mások fölé helyezése épp ezt hivatott kompenzálni. Az érvelésed meg mint írtam úgy néz ki, hogy mielőtt reagálnál valakinek, elsőként hitelteleníted a másik felet a szintkülönbség-éreztetéssel, hogy a tőled jövő érv hitelesebb legyen, erősebbnek hasson. Ezért említed meg majdnem minden kommentedben a magas pozíciódat. Mi másért?

Főleg ezen két okból viselkedik a kérdező ilyen degradáló módon, nincs ezen nagyon mit rágni.

Mamahoteles, bmws műszakvezető. 😁

"Anyámmal élek, babettával járok és én ne legyek kemény?"

#322

Én rendszeresen eljárok hétvégente a városba szórakozni barátokkal, széles ismerősi-haveri köröm van ilyen szempontból.

Bizony mondom néked, hogy ez úgy szokott kinézni, hogy a széles haveri körből a hasonló kultúrabeliek között szokott kialakulni barátság, vagyis ők alkotják az alap társaságot, ők járnak el egymással rendszeresen.

Példák:

1. A tipikusan értelmiségi szemléletmódú és mentalitású emberek között alakul ki baráti társaság (a fizetés és pozíció nem igazán szokott számítani, sokkal inkább a hasonló kultúra).

2. A tipikusan szakmunkás "kultúrájú" és mentalitású emberek szintén egymással szoktak inkább barátkozni.

3. A segédmunkások szintén egymással szoktak barátkozni.

4. A közmunkásokról nem is beszélve, persze ők nem járnak el szórakozni, de erős a feltételezésem, hogy ők is egymással alkotnak egy baráti kört.

+1: Vagy pl. azt is lehet mondani, hogy extrovertáltak az extrovertáltakkal, introvertáltak az introvertáltakkal; vagy csajozógép típusú srácok a csajozógépek típusúakkal (de ezek között már JELENTŐSEN több az átfedés). Én is inkább introvertált vagyok, távol áll tőlem a csajozógép mentalitás, a legjobb barátaim mégis extrovertáltak és csajozógépek, egyikük meg különösen. Emellett viszont nekik a további közeli barátaik nagy része szintén hasonszőrű (extrovertáltak és csajoznak minden hétvégén).

Szóval itt már bőven van "vegyülés", de az első 4 csoportra maximálisan igazak a leírtak, a "kultúrák találkozása". De természetesen ott is vannak kivételek, ez csak a szemmel is jól látható általános helyzet.

Ja, és azt lehagytam, hogy ebből kifolyólag nagyon nem jó az a kifogás, amit említettél, hogy szintkülönbség lenne a javadra. Anyagilag lehet, de mint írtam, hasonló kultúrkör között nem szokott ilyen probléma lenni egyáltalán.

Ha a társkeresőt nem szereted, akkor neked élőben kéne próbálkoznod, ott jelentősen nőnének az esélyeid, hisz több odamehetnél akár 10 nőhöz is egy este alatt.

Csak az a gond, hogy neked aztán bármit mondhat az ember, úgyse fogadsz meg semmit. Minden tanácsra csak legyintesz, elhessegeted magadtól. Ha ennyire jobban tudod, mi a teendő, akkor meg tényleg felesleges panaszkodni a nőkre, miközben se nem használod ki az esélyeid, se nem vagy hajlandó többet adni a külsődre. Vagyis, várod a sült galambot cselekvés helyett.

De, rendszeresen azon pörögsz, hogy neked állítólagosan mennyi pénzed, milyen kocsid és milyen melód van, holott továbbra sem érdekel SENKIT. Ettől nem leszel sem több, sem vonzóbb, sem jobb belső értékekkel rendelkező, sem szerethető, sem semmi a világon.

A különbség annyi, hogy teljes joggal neveznek elhízottnak, hisz tényszerűen az vagy. Ahogy teljes joggal neveznek alkoholistának is, hisz tényszerűen az is vagy. Ezek megcáfolhatatlan és többszörösen bebizonyított, alátámasztott állítások. Az egy dolog, hogy te szigorúan tagadod a tényeket és annyiban merül ki az “érvelésed”, hogy kitartóan ismételgeted magad, gondolván hogy akkor talán igazad lesz. 🤷🏻‍♀️ Ez a saját szegénységi bizonyítványod. Ahogy az is, hogy ha tényekkel alátámasztva kijelentik a kommentelők, hogy túlsúlyos és alkesz vagy, akkor te egyből jössz a szaros pénzeddel és nem létező szinteddel, hisz legjobb védekezés a támadás ugyebár, agyi kapacitás híján helyett pedig marad a teljesen oda nem illő, érvnek csúfolt sárdobálás. Attól még, hogy te az élet egyetlen területén, a munkában magasabb beosztásban vagy, mint más, véletlenül sem jelenti azt, hogy mindent jobban is tudsz, ezt bebizonyítottad itt párszor. Ahelyett, hogy érdemben érvelnél és tényekkel alátámasztanád a kis mondandódat, te inkább a felsőbbrendűségedet próbálod itt szánalmasan bizonygatni, mert ezenkívül semmi mást nem tudsz felmutatni a nyomorult életedben. Barátaid nincsenek, amit nem csodálok. Nőd nem volt, nincs és soha nem is lesz, ami úgyszintén maximálisan érthető. Egy érzelmi 0 vagy, 0 emberi kontakttal. Őszintén sajnállak.