A nők többsége miért ad mindig olyan haszontalan tanácsokat a társkeresést illetően?

43-as, én a szocializmusban nőttem fel, úgy, hogy hogy a család egyszerre soha nem kaphatott útlevelet. Te talán el sem tudod képzelni, milyen volt, mikor kinyílt a világ, és 1990-ben a kék világútlevelemmel, az 50 dolláros valutakeretem mellé feketén váltott pénzzel először kijutottam nyugatra. Nem gondolom, hogy a személyiségem hiányát jelenti ötven körül, hogy szeretnék személyesen is megtapasztalni más kultúrákat, látni nevezetességeket, természeti szépségeket, megkóstólni a helyi ételeket, egy kis betekintést nyerni a helyiek életébe.

Az eredeti kérdésre válaszolva: én valószínűleg azért adnék haszontalan tanácsokat, ha valaki személyesen tőlem kérne, mert a világ igencsak megváltozott, mióta én párt kerestem a kilencvenes években, és amik akkor jó stratégiák voltak, nem feltétlenül működnek ma, más platformokon. Ezért nem is szoktam beleártani magam ilyen kérdésekbe, csak akkor, ha valaki személyesen kérdez, akkor is kihangsúlyozva, hogy velem, annakidején hogy történt.

48: Teljesen nyilvánvaló, hogy értelmes(ebb)/tapasztaltabb nők kapaszkodónak tesznek fel olyan infókat magukról, hogy pl. szeretnek utazni, van egy kedvenc városuk, üdülőhelyük, esetleg tetszik nekik egy adott autómárka vagy akár egy életstílus és ehhez igazodnak a képeik is. Itt nem is erről van szó.

Arról van szó, akik csak úgy felrakják (a témánál maradva), hogy szeretnek utazni, de se egy kép róluk utazás közben, se arról infó, hogy hol voltak eddig. Magyarul kiírtak egy teljesen általános dolgot, ami így nem kapaszkodó, de férfiként azért kerítsünk rá valami frappáns üzenetet. Ráadásul az ilyeneknél sok esetben kiderül, hogy életükben nem utaztak az iskolai kirándulásokon kívül sehova, elképzelésük sem nagyon van arról, hogy mit is szeretnének látni, de talán valaki majd elviszi őket.

54-es

Akkor ilyen nőket minek húztok jobbra?

51.

Személyesen megtapasztalni más kultúrákat és betekintést nyerni a helyiek életébe?

Tedd a szívedre a kezed, és áruld el, hogy hány helyivel vacsoráztál együtt ezeken az utazásokon, hány ott élőnek jártál az otthonában, mennyiszer töltöttél velük el legalább fél napot nem "ügyfélként"?

Milyen szökincset hoztál haza az ottani nyelvből, amivel legalább minimális dolgokban el tudtál beszélgetni?

Ha mindez rendben van, akkor nagyon nem neked szólt a megjegyzésem.