Ismerkednél olyannal aki nagyon sokat dolgozik?

Nem.

A munkamániás apám mellett már gyerekként megfogadtam, hogy a hasonló életmód nálam kizáró tényező. A szabad hétvége nekem alap, és annak se örülnék ha hétköznapokon rám szakadna az egész háztartás mert a másik itt-ott van épp.

Egyszer voltam ilyen férfi mellett, nekem elég volt. Nála is az volt, hogy napi 8 óra munka, mellette egyéni vállalkozás. Szombat-vasárnap is dolgozott, én ott voltam nála (tőlem 100 kilométerre lakott), de a hétvégék azzal teltek, hogy én ott unatkoztam (jó, megfőztem, olvasgattam, tévéztem), ő pedig jött haza a melóból fáradtan. Míg mások mondjuk strandoltak, kirándultak.

Nekem ebből elég lett fél év alatt (azért volt a fél év is, mert többször beszéltem erről vele, ő azt mondta, hogy csak még ezt a megrendelést, csak még azt..... De sosem lett vége).

Ez a tempó nem normális.

Én is egyszer voltam ilyenben, hajnali 4-kor elment, este 10-kor hazaért, pár évig viseltem mert szerettem de az utolsó évben már együtt se aludtunk szinte. Ruhástul aludt el, és reggel ugyanabban ment el, önmagát készítette ki. A kapcsolatunk tönkrement így közben, mert mondtam hogy változtasson, de nem tette, így szakítottam.

Azóta úgy ismerkedem hogy első kérdések között van mennyit dolgozik az illető, mert még egy ilyet nem szeretnék.

Főleg ha még azt mondja hogy az én kedvemért csinálja hogy mindenünk meglegyen.. aha. Nekem a párom kell, nem egy roncs. Az én nézeteim szerint meg mindkét félnek bele kell adni magát pénzügyileg a kapcsolatba (ha egészséges), nem úgy hogy az egyik 16 órát dolgozik a másik 4-et.

#38

Nálunk mondjuk annyiból szerencsés,hogy párom 7/7nap működő cégnél dolgozik,ha 2 hétre előre kitalálunk valamit úgy írja be a 2 pihenőnapot ahogy akarja az adott hétre. Így azért legtöbbször össze tudjuk hozni.