Tovább ismerkednél olyannal, aki egy találkozás után szexelni is, meg öngyilkolni is akar?

Kérlek, ne nézzetek hülyének, mert nem kamu, hanem velem történt meg. 40+-os férfi vagyok, teljesen véletlenül megismertem egy 30+-os nőt. Eleivel chateltünk, telefonon beszéltünk. Többször megbeszéltünk randit, majd lemondta őket a munkája miatt. Igaz, valóban úgy dolgozik, hogy nagyon lehetetlen időkben. Én sosem problémáztam ezen, mondom, ha összejön össze, ha nem, nem. Egyáltalán nem vagyok tudatosan társkereső, inkább csak nyitott bármire. Aztán összejött egy "első randi", ami egy másfélórás kávéházi beszélgetés volt, mindegyikünk kicsit mesélt a munkájáról, hobbikról, életfelfogásokról stb, majd egy ilyen buszmegállóigkísérős, barátipuszis elköszönéses zárással abban maradtunk, hogy folytatjuk az ismerkedést, megvolt a szimpátia. Ezzel nem is lenne baj, mivel nem is vártam semmivel sem többet az elsőtől.

Erre pár nappal később hív, de csak később látom meg és rámír, hogy "gyere fel, szexelni akarok". Megelepődtem, mert nagyon szolíd és diszkrét volt a találkozásunk, de persze férfiként nyilván nem esett volna nehezemre :)))

Majd elkezdi kérdezgetni, hogy hol van a főváros legnagyobb pontja, mert le akar ugrani, elege van az életéből, meg akar halni. Totál ledöbbentem, mondtam is neki, hogy pozitív és kellemes, de mindösszesen egy találkozás után miért mondja ezt, illetve próbáltam kicsit rávezetni arra, hogyha szellemileg autonómiára törekszik, akkor nem fog függeni senkitől, semmitől lelkileg, így ilyesmi nem jut eszébe. Eleve van bennem egy segítő hozzáállás, mindig védelmezem, oltalmazom az elesetteket, gyengéket, bajban lévőket és ha tudok, segítek mindenkin, tőlem telhető mértékig. Tőlem pl itt a gyk-n sem lehet sosem olyan választ olvasni, ami visszafordít a kérdező ellen, illetve sosem játszom megmondóembert. Itt is igyekeztem felvenni a másik fél nézőpontját, de nem állt össze. Egy 36-37 éves nő, aki először vidám, pozitív, egyszer találkozik velem, nem hiszem, hogy azonnal szerelmes. Nem hiszem, hogy 4-5 nap alatt akkorát változik az élete, hogy meg akarjon halni. Nem hiszem, hogy egy másfél órás kávézás után mindjárt ilyesmivel kellene lerohannia. Illetve megbékíthetetlen volt. Tehát nem az a panaszkodó, aki segítséget vagy figyelmet kér és ha megkapja, akkor megbékél. Ráadásul nem is zsarolólag mondta, hogy pl "ha nem megyek oda, akkor ststb" hanem egyik üzenete írásban, hogy szexelni akar, szóban meg meghalni akar. Én elköszöntem telefonon, mondván, hogy egy munka miatt fel kell hívnom az egyik társamat, aztán letettem. Nem hívtam vissza, hogy érezze, kiszálltam a játszmájából. Ha felhívna, vagy írna, akkor azz mondanám neki, hogy "neked terápiára van szükséged", csakhogy kijózanodjon.

Ami miatt ezt leírtam, csak egy oka van: mit tennél? Elengednéd a kezdődő kapcsolatot, vagy megpróbálnál kihozni belőle valamit?

Én nem tudnék felnézni rá, illetve tisztelni egy olyan valakit, aki ekkora drámát levág úgy, hogy nem is ismerjük egymást szinte. Ha kérne segítséget, mivel sokféle megoldást és coach módszert is ismerek, szívesen segítenék, de ehhez neki kellene kérnie, ám párkapcsolatról szó sem lehet ezután részemről.