24 éves depresszióban szenvedő szűz nőként csak az öngyilkosság jelenthet megoldást, igaz?

""mindenki megtalálja majd a párját"

azért ez túlzás, nem egy ember éli le az életét egyedül :D"

Pont ezért írtam hogy nem normális

Ilyen blődségeket állítani nagyon irritáló mások számára, akik pontosan látják a büdös valóságot.

Az hogy egyesek nem látják azt, az csakis a valóságtagadókat minősíti.

Mert nem, nem találja meg a párját mindenki, közel sem mindenki

Ha pedig azt is nézzük ki talál valóban szerető párra boldog párkapcsolattal, akkor még elkeserítőbb a valóság, nagyon messze a "mindenki megtalálja" optimizmustól.

Ptsd, pánikroham, idegrángás, mániákus depresszió. Ezekkel kell éljek nap, mint nap. Az ok az, hogy 4-10 éves koromig szexuálisan bántalmaztak. 18x akartam megölni magam, sokszor nem mertem megadni az utolsó lökést, egyszer-kétszer pedig szimplán a tervem ment fuccsba. Kb 19 voltam, amikor elkezdtem orvoshoz járni (előtte nem jártam, mert édesanyukám szerint, aki orvoshoz jár az hülye és nem akartam az lenni. Tudom, hogy ez hülyeség, de egy mentális beteget könnyen lehet manipulálni) és nem gyógyultam meg, ellenben dolgozok magamon. Kurvàra nem vagyok szép, kövér is vagyok, de 24 évesen végre sikerült párkapcsolatban lennem. Ne add fel! Ha megölöd magad honnan tudod mit hoz a holnap? Ha szeretnél beszélni nyugodtan írj

25L

31-es én is hiszek benne hogy mindenki megtalálhatja a párját. Ettől függetlenül persze igazad van hiszen több százezren vannak egyedül Magyarországon is a statisztikai adatok szerint. (Pontosan nem tudom mert ennyire azért nem érdekelt hogy utánanézzek)

Az én környezetemben is vannak olyan emberek akik nem túl előnyös külsővel rendelkeznek és mégis van párjuk. Nos én azt gondolom és azt láttam hogy egy dolog volt mindegyikükben közös hogy általánosságban mertek kezdeményezni ettől függetlenül is és próbálkoztak ezerrel. Én továbbra is azt mondanám hogy ne adjátok fel soha ha 20 évbe telik akkor 20 évbe telik mire találtok valakit teljesen mindegy. 33 éves voltam amikor megtaláltam a normális társam és ő is ennyi idős volt.

"33 éves voltam amikor megtaláltam a normális társam és ő is ennyi idős volt."

Ennyi idősen már nem akarok élni, az elég nagy szégyen volna, ráadásul felesleges önkínzás

A kérdező viszont nőből van, ő igenis jobban teszi ha nem adja fel, mert nőként mégiscsak komoly esélye van idővel párt találni (ellenben férfiként csak a szenvedésmentes halálra van remény) szóval nyugodtan beszélgessen a 32#-vel, mert az akár segíthet is rajta

34: "Ennyi idősen már nem akarok élni, az elég nagy szégyen volna, ráadásul felesleges önkínzás" Bocsánat, de MIIIIVAAAN? :D Mintha 33 évesen idős lenne valaki. Istenem, mint mikor a 7 éves mondja a 12 évesre, hogy milyen öreg :D

33 évesen még fiatal, és nem hogy szégyen volna élni, hanem akkor kezdődik az élet :)

"33 évesen még fiatal, és nem hogy szégyen volna élni, hanem akkor kezdődik az élet :)"

Vagy befejeződhet azelőtt is

Nem arról van szó hogy az öreg kor lenne, hanem arról hogy megérni azt a kort úgy hogy még egy nyomorult randevút sem képes összehozni az ember, na az szégyenletes.

Inkább távozni kell, lehetőleg emelt fővel

De ez csak férfiakra érvényes, a nőknél mindig van ok a reményre

"senkinek nem kell tapasztalatlan "kislány", hanem tapasztalt NŐ, ráadásul a testem is undorító, senki nem tartana szexinek"

Honnan tudod?

Szia. Én is 25évesen vesztettem el. Azóta sem voltam senkivel. Szerintem valamit nagyon nem csinálsz jól. Esetleg,ha van kedved privatban küldenél egy arc nélküli fotót? Kivácsi vagyok rá mi az a nagyon undorító amiről beszélsz.

Én valahogy mindig megmentő tipus voltam, tudom mennyire nehéz az élet.