Mit gondoltok arról, ha egy incel öngyilkos lesz?

Hasonló az egyeshez a véleményem! Szedd össze magad, ne búrkolózz az önsajnálatba! A változás, változást hoz!

HAJRÁ!

Elvárnám, hogy egyedülállóként aposztrofáld magad!

Idegen vagy, nem érdekel, hogy mit csinálsz, nem érzek semmit. Ettől függetlenül ez nem megoldás, mindenki életében vannak jó dolgok, és egyáltalán nem hoz megnyugvást a párkapcsolat, és a szex sem.

Nem nagyon érzek semmit ezzel kapcsolatban. Mindenki a saját életéért felelős, és csak magát okolhatja, ha öngyilkos lesz. Csakis te leszel a hibás, ha meghalsz.

Azt mondanàm nyilván, hogy ne tedd, hanem szedd össze magad, de hát ha 35 éves korodra sem sikerült, és egy öngyilkossági szándékot tudsz csak felmutatni mostanra, akkor valószínűleg életképtelen vagy. Mondjuk még mindig lenne esély, hogy ebből felállj, mert fiatal vagy. Csak az akarat hiányzik.

Ja és gondolj a családodra! Miattuk iszonyat önzőség lenne.

Sajnos vagy sem: a #4 - nek tökéletesen igaza van.

Egyedülálló vagy, és tudd meg, hogy a párkapcsolat sem feltétlenül járul hozzá a boldogsághoz (avagy mit szóljon az, aki bántalmazó kapcsolatban élve csak a gyereke miatt nem lesz öngyilkos. Szívesebben lenne incel, de ez most nem nyomorlicit.)

Nem leszek népszerű, de nem érdekel.

Aki öngyilkos lesz, az eleve alkalmatlan volt az életre. Aki képes alkalmazkodni, fejlődni, akinek vannak céljai, az nem lesz öngyilkos.

Van amikor megértem, hogy nincs már tovább, ha pl meghal az egy szem gyermeke valakinek, ha egy tornádó elvitte mindenét és nincs miből, vagy miért újra kezdeni, mikor a vonat elviszi a két lábát és képtelen ezzel együtt élni, mikor végstádiumú, halálos beteg és megelőzi/véget vet a szenvedéseinek.

De azt, aki egészséges, akinek csak fáj az élet, mert alkalmatlan rá, azzal nem tudok és nem is akarok együttérezni, vagy megérteni.

Elégtételt, örömöt se érzek, mert nekem nem jobb ettől, bűntudatom, meg aztán pláne nincs azért, mert nem vittek el időben pszichológushoz már gyerekként, illetve mert felnőtt fejjel képtelen vagy kezelni a problémáid, hisz nem én vagyok az anyukád. Ha a saját gyerekem lenne ilyen h,lyeség miatt depressziós, majd öngyilkos, azt én csesztem el, azért bűntudatom lenne.

Az, hogy egy felnőtt ember képtelen feldolgozni a sérelmeit, felismerni a hibáit, hiányosságait és javítani azokat, akár gyógyszerrel és orvossal, az nem a társadalom és főleg nem személy szerint az én hibám.

#8 senkit nem volna szabad életre kényszeríteni. A megmenteni mindenáron szerintem embertelen dolog. Tudok olyanról, aki 4 vagy 5 kísérleten van túl, és 10+ éve próbálja magát összeszedni mások miatt, mert magáért nincs motivációja semmire. Anyagilag rendben volt, nem egy minden téren lúzer típus; roppant érzékeny, intelligens, érdekes ember - és mégis. Senki nem döntheti el helyettünk, érdemes-e élnünk.

Én abban hiszek, hogy igen, de nem gondolom, hogy ezt jogomban áll másokra is rákényszeríteni.