Mit gondoltok arról, ha egy incel öngyilkos lesz?

Szia! Első sorban fordulj szakemberhez, mert nem az internet fog tudni segíteni. Bármit is gondolsz magadról a jelenlegi helyzetben, hidd el, hogy egy szakértő tud neked olyan kérdéseket feltenni, amire nem neki válaszolsz, hanem magadnak. Olyan kérdéseket, amelyek neked most nem fordulnak meg a fejedben, de ezek fontos kérdések. Abban igaza van az internetnek, hogy mindenkinek jogában áll maga felett ítélni, de egy ilyen súlyos kérdésben érdemes olyan szemszögből is megvizsgálni a helyzetet, ami nem jutna eszünkbe magubktól. Bárhogyan is éled meg a jelenlegi helyzeted, nagy eséllyel nem éri meg eldobni az esélyét annak, hogy az ellenkezője megtörténjen. Édesanyám 45 évesen házasodott második férjéhez, akivel azóta is boldogok. Nehéz helyzete volt, 2 gyereket nevelt fel egyedül, éveken át. 45 évesen talált boldogságot. Még az életed második fele hátravan, miért ne lehetne jobb, mint az első? Ha megteszed, ennek a lehetőségét veszed el magadtól.

Sose feledd: sötétben tündöklőbb a fény…

Mindenkinek 1 élete van.

Ha valaki nem értékeli az életet az nem normális.

Más meg éhezik, vagy viszik a frontra meghalni.

Az h nincs nő , nem sikerül, legyen a legnagyobb baja az életben!

Én megérteném. Az embernek simán lehetnek olyan gondjai amelyek mások számára talán jelentéktelennek tűnnek, vagy elhanyagolhatóak, de annak aki éppen ebben az állapotban van megoldhatatlan és akár totálisan ellehetetlenítőnek hatnak.

Azzal dobálózni, hogy de vannak mások akiknek még rosszabb meg fölösleges. Mindenkinek a SAJÁT gondjai a legnagyobbak, a legfontosabbak.

Nyilván ha a körülöttem élők hasonló problémákkal küzdenek akkor át tudom érezni, de most az, hogy pl. afrikai gettókban éhenhalnak a gyerekek nem igazán az én dolgom. együtt tudok velük érezni talán, de nem a mindennapjaim része, nem tehetek róla. Mondjuk ha ott élnék a környéken, naponta látnám, tapasztalnám a dolgot, akkor valóban ez lenne talán a prioritás nekem is, hogy valahogy változtassak a helyzeten.

De pl. aki egyedül tengeti a mindennapjait, úgy ,hogy hozzá hasonló emberek simán boldog párkpacsolatban vannak, pl. a barátai, ismerősei egytől egyig, csak ő folyamatosan magányos, akkor nyilván az ilyen embernek ez lesz a legnagyobb gondja. ha körülötte mindenki egyedülálló és esélytelennek tűnik a párkapcsolatra, de mondjuk, de mondjuk van munkájuk, anyagilag rendben vannak, te viszont munkanélküli vagy és alig van pénzed bármire is, akkor meg ez lesz a fő probléma.

Mindig van egy alapszint amit természetesnek veszünk és ha ez feljebb tolódik akkor előbb utóbb a magasabb szint lesz az alap.

Pl. eltöröd a kezedet, hónapokig csak egy kézzel fogsz tudni tevékenykedni, akkor az alapszinted előbb utóbb ez lesz és miután leveszik a gipszet, ez az alap feljebb megy, kvázi visszatér az erdetileg normális állapotba, de nagyon hamar visszaszoksz ahhoz, hogy két kezedet tudod használni. Az emberi faj így van programozva, ezért van az, hogy soha semmi nem elég. Amikor eléred a magasabb fizetést, mert új pozíciób kerülsz, előbb utóbb az is kevés lesz és többre vágysz. AMikor meglesz az első saját kis pár nm-es patkánylyukad, első lakás címen, akkor is előbb utóbb kinövöd, már nagyob, jobb, élhetőbbre lesz szükséged. Diákként még jó az olcós sör is a sarki boltból, 30-40 évesen már jó esetben nem fogsz ezzel megelégedni. gyerekként még utáljuk az iskolát, mindenki úgy van vele, hogy a háta közepére sem kívánja a dolgot, felnőttként pedig visszasírjuk, hogy milyen jó is volt, nem kellett bejárni a fos munkahelyre, nem csesztették az ember idiótaságokkal, nem kellett azon gondolkodni, hogy a fos fizetésből hogyan telik majd az életbenmaradáshoz szükséges dolgokra stb.