Mit gondoltok arról, ha egy incel öngyilkos lesz?

Fejlődni kell inkább pajtás, ha valamit meg ösztönösen el szeretnél érni, az sikerülni fog.

Nyilván hajt az ösztön, kizárt, hogy ne próbálnád meg magadból kihozni a legjobbat.

Ez egy olyan dolog, hogy minél nagyobb sikereket érsz majd el, már nem is a másikat fogod szeretni, hanem önmagad.

Sok szempontból így működik a szerelem, az ember egy idő után, önmagába szerelmes.

Hát,lehet hogy nem leszek népszerű,de egy egészséges ember megöli magát,mert nincs semmi párja az hörcsögén kívül,akkor nnem is tudok sajnálni.

Mert mivel túlsúlyosnak is lehet párja,csak ne legyen túl nagyok az elvárásai.

Van egy közmondás erre "aki keress az talál".

Szerintem aki komoly bajokkal küzd (pl:elvesztette az lábát,vagy halálos beteg,megvakult)

Szintén incel sorstársként együtt tudok érezni, de olyan hiábavalóságot érzek, hogy egy élet csak így elmúlik, véget ér.

A társadalom fog menni tovább nélküled, fel sem tűnik majd senkinek a hiányod. Nem véletlenül maradt bennünk az, hogy ha magányosak vagyunk nagyon rossz érzés, mert régen ez egyet jelentett a halállal.

Csak régen lehetett közösséget keresni, emberi kapcsolatokat, mostanra meg maradt az internet.

Nem mondom sem azt, hogy tedd meg, se azt, hogy ne, mert ezt a döntést neked kell meghoznod. Ha fáj annyira, hogy már nem látsz kiutat, akkor nem foglak kamu "maradj életbe, ne tedd" dumával manipulálni, mert ez bizony MANIPULÁCIÓ a külvilág részéről, hiszen ők nem érzik át a fájdalmadat, csak viszonypontot jelentesz a számukra. Plusz egy vergődő ember, aki nem a könnyebb utat választja (nehogy már!) akihez képest ők meghatározhatják magukat még boldogabbnak.

Ugyanezért nem irtotta még ki az emberiség a harmadik világot sem. El ne hidd a humanitárius kamudumát, a leghumanitáriusabb ájtatosmanók azok, akik a legnagyobb haszonélvezői annak, hogy ők szegények, nyomorognak, nekik meg van új iPhone, lapostévé meg divatruhák, amiket száz forintért előállítanak és több tíz meg százezerért eladnak.

Ne hidd azt, hogy bárkinek is számít az életed, aki nem is ismer téged. Akinek számít, az TETTEKKEL bizonyítja, hogy tényleg fontos vagy neki. Vadidegen emberektől ne várj együttérzést, mert nem lesz őszinte.

Ugyanakkor azt se mondom, hogy tedd meg, mert ki vagyok én, hogy halálba taszítsak egy másik embert, aki nekem nem ártott, ráadásul a társadalom hibájából lett olyan, amilyen.

Más lenne, ha valami rosszat tettél volna ellenem vagy fenyegetve érezném magam tőled. És itt már remélem meg is érted, hogy miért élvezkednek egyesek, hogy tedd meg, meg egy selejttel kevesebb. Mert ők fenyegetve érzik magukat. Mert mikor olyasmiről olvasnak, hogy Eliott Rodger mit követett el, akkor eluralkodik rajtuk a rettegés és a szorongás, mert pontosan tudják vagy minimum sejtik, hogy akár ők is lehetnének, mert hirtelen lepörög előttük, hogy mennyi embernek ártottak, bántották meg durvábban csak azért, mert éppen rossz napjuk volt vagy nyeregben érezték magukat... És a láthatatlan ellenségnél nincs is szorongatóbb érzés.

Főleg, ha azt is érzik, hogy ez a folyamat kicsúszott a társadalom irányítása alól, mert akinél elpattan a cérna, az lehet, hogy ténylegesen a tömegbe fog lőni és a másodperc töredéke alatt fogja eldönteni, hogy szerinte ki érdemli meg a halált és kinek kegyelmez és lő le helyette másikat, amíg el nem folynak a golyók.

Az ilyen labilis emberektől pedig az is fél, aki amúgy sosem bántott senkit, mert önkívületi állapotban nem fog mérlegelni a másik.

Az iszlám terroristáktól is ugyanezért félünk, mert ott is olyan, mintha tojáshéjon lépkednénk, valamit vétünk Allah törvényei ellen és a fundamentalista lesújt ránk.

Nem a társadalom hibája, hogy valaki ideggyenge, tehetetlen, és gyenge.

A saját hibája és a saját felelőssége.

Azt, hogy bárki is csinálta azt hogy a "Párkapcsolat = az élet értelme."

KIVÁLLO MUNKÁT VÉGZETT. Kár hogy ezt sokan beveszik. Incelék az élen leginkább.

Most öngyilkosnak lenni azért ami emberek 100 millióinak az életét tette már tönkre az emberiség történetében. Konkrétan ostobaság.

Elég elolvasni ezt a fórumot és most, hogy ez F v N rész az tök mind 1.

Nem hogy őrülne az incelje, hogy nem kell foglalkozni egy másik ember + problémaival. És megint csak F van N rész tök mind 1 mert mind a 2-bol van ilyen.

Beszélgess elvélt 30-as 40-es emberekkel.

Pl anyámat idézném apám kapcsán. "Egy dolgot csinált jól azt, hogy meghalt korábban kellet volna."

Nálam ahány ember beprobálkozott MINDET elküldtem. Tele van a rokonságom meg a munkatársaim cirka 90%-a. Idegbeteg, láncdohányos, gyógyszer függő emberekkel. Köszönöm ez nekem nem hiányzik.

Abba meg hogy én a saját pénzemet mire költöm ne szóljon bele senki.

Ez a világ valaha volt legnagyobb átverése. Hát akinek ez ízlik annak egészségére. Én csak sajnálom ha valaki ezért öli meg magát.

#26: "Nem a társadalom hibája, hogy valaki ideggyenge, tehetetlen, és gyenge."

Az valóban nem, de az igen, hogy értékes emberi életek siklanak ki amiatt, mert nem ütik meg külsőre azt a szintet, hogy egy nő ne csak pótlékként tekintsen rájuk. Esetleg még egyéb halmozottan hátrányos tulajdonságaik is vannak, amik társadalmi szempontból akár még előnyösek is (pl. Sheldon Cooper gondolkodásmódjával sokkal többet nyer a többségi társadalom, mint a jópofa Átlag Józsi gondolkodásmódjával, utóbbi mégis jobban illeszkedik bármilyen közegbe és könnyebben talál párt), esetleg ezen felül még van egy terhelt családja és az anyagi helyzete a templom egeréhez hasonló... Ezek pedig MIND összeadódnak és hiába dolgozod le 1-1 hátrányodat, összességében nem jutottál közelebb általa a célodhoz.

Ráadásul a sok hátrány közül prioritási sorrendet kell felállítanod. A pénz kell a megélhetéshez is, illetve minden máshoz is, beleértve mondjuk egy gyúrós életmódot, nem csak a táplálék, hanem a szabadidő kialakítása szempontjából is.

Mivel az egyetlen motivációd, hogy párod legyen, ezért sosem leszel egyikben sem olyan jó, mint azok, akik szenvedéllyel csinálnak valamit.

Legyen az olyan terület, amiből MELLÉKHATÁSKÉNT meggazdagodnak (a meggazdagodás sosem lehet központi cél, mert az mindig tévútra visz és rossz emberré tesz, mert kialakul egy machiavelliánus gondolkodásmód, egyébként is itt a legnagyobb a konkurencia, ezért ez a legnehezebb, hiszen a csövestől a gyárimunkáson át a gamer kocka Pistikéig MINDENKI meg akar gazdagodni lehetőleg gyorsan, kevés munkával és legálisan vagy lehet illegális is ha nem túl kockázatos és nem kapják el. Éppen ezért ilyen lehetőség nincs, ahogy olyan részvény sem, ami mindig felfelé megy, hiszen önmagát oltja ki, ha valami túlvett és elkezdenek profitot realizálni és elindul lefelé).

Vagy éppen szenvedéllyel imádja valaki a sportot. Tudományos kutatások igazolják, hogy vannak olyan emberek, akiknél sportolás közben endorfint termel a szervezet és ezek az emberek sokkal nagyobb eséllyel fogják szokássá alakítani a sportolói életmódot, tehát MELLÉKHATÁSKÉNT jó lesz az alakjuk, szép az izomzatuk és fitt, egészséges külsejük. Itt is ha az izomzat a cél, akkor rossz emberré tesz, tévútra visz és elindulsz a plasztikai sebészet és a szteroidok irányába.

De ott a kommunikatív személyiség kérdése is. Lehet rajta csiszolni és kell is, de 180 fokos fordulatot nem fogsz venni, ha te ilyen vagy olyan típus vagy. Ahogy a dumagép is megtanulhat kussolni, de mindig késztetést fog érezni, hogy mindenhez hozzászóljon és mindent kommentáljon, a szótlan ember is megtanulhatja a small talkot, de mindig kényszeredett lesz és folyamatosan feszült lesz, hogy mit mond, jól mondja-e, nem használ-e túl sok töltelékszót, mesterkélt és zavaros lesz az egész.

Ezek pedig EGYENKÉNT még nem akkora hátrányok, de mikor kombinálva kapod, akkor bizony az lesz az eredménye, hogy bármennyire szeretnél, nem tudsz becsajozni, mert a kompatibilis lányok halmaza nem csak hogy nagyon pici metszetben találkozik, de még a tendencia is az, hogy ezek a lányok hamar elkelnek, pont azért, mert olyan különlegesek, hogy még veled is kompatibilisek lennének, sokkal inkább elkapkodják előled kevésbé fura szerzetek, akik jókor vannak jó helyen, mert mondjuk a szomszédjukban laknak és a lány eleve fel sem kerül társkeresőre sem, vagy épp egy egyetemi csoporttárs jön össze vele előtted.

És kik maradnak a húspiacon? Főleg nőkből? Nem azért, mert a nők rosszabbak, hanem azért, mert a nők a passzív oldalon állnak, folyamatosan kezdeményeznek náluk a férfiak. Akiknél nem azokkal valami gond van. Vagy tényleg nagyon csúnyák (nőknél a belépési küszöb a külső terén sokkal alacsonyabban van, férfiként ahhoz, hogy a nők kezdeményezzenek nálad nagyon jól kell kinézned, nőként ha már átlagos vagy és nem egy zsákfaluban laksz, akkor lesznek udvarlóid), de leginkább összetett gond szokott az ilyen nőknél is lenni. Egy szóval, nincs a halmaznak közös metszete.

Például:

1. Túl magas a mérce, senki sem elég jó neki. Neked hiába jönne be, ha neki te nem jössz be. Hiába szingli tehát.

2. Nem tartod őt szépnek. Igen, át lehet értékelni férfiként is, mert férfiakban is van, aki csak az instamodellekre bukik, miközben ő duci mamahoteles gamer, de egyrészt nem ez a jellemző, másrészt ti nők mondjátok mindig, hogy csak olyannal jöjjön össze, aki tényleg tetszik neki, mert különben egy féreg akinek mindegy, csak lyuk legyen és kihasználja szegény lányt. Ami jogos is, szóval akkor itt is sakk-matt.

3. Meg lenne az összhang, de mások az elvárások az életben. Például ő akar gyereket, te meg nem. Ezek teljesen korrekt preferenciák MINDKÉT félnél, de akkor érzed igazán a kínt, amikor nincs választási lehetőséged. Ha 100 potenciális matchből hullik ki 70 emiatt és marad 30, akkor nem érint úgy, mintha 1 matched van havonta és az hullik ki és az elmúlt évben az összesen 3 esélyes ismerkedés is emiatt vagy más hasonló miatt futott zátonyra. Mondjuk a vidék-nagyváros ellentét vagy vallás. Esetleg még olyan, aki veled párhuzamosan még ismerkedett másokkal és más lett a befutó, akiben mindig találsz valamit, amiben ő jobb nálad. Vagy magasabb, vagy gazdagabb, vagy bármi egyéb. És ha ezekből kialakul egy elég hosszú sor, akkor válhat rögeszméddé, ami szintén tévútra visz és muszáj nem beleesned ebbe a hibába...

De itt álljunk meg egy pillanatra! Észrevettétek, hogy lassan már polihisztor autodidakta pszichológussá és önismereti guruvá képezted magad és mind hiába, mert bár tudod, hogy hol vannak a hibák, de nem tudsz rajta változatni anélkül, hogy meghasonulnál.

A fél karodat odaadnád egy párkapcsolatért, de eljutottál arra a pontra, hogy nem tudod merre indulj. Mert kigyúrhatod magad annak ellenére is, hogy a hátad közepére nem kívánod és talán lesz lány, akinek vonzóbb leszel, de az nem te leszel. A legjobb amit elérhetsz, hogy olyasmi miatt kedvelnek, a legkedveltebb tulajdonságod az, amit azért vettél fel, hogy imponálj neki.

Ugyanez igaz a pénzre. Kitanulhatsz valami jól fizető szakmát, élére rakhatod a tőkét és megforgathatod, de ha folyamatos stresszben és gyomorgörcsben jársz be dolgozni, akkor előbb-utóbb tragédia lesz a vége és a párodon - aki emiatt szeretett meg - is csak azt fogod érezni, mintha egy feneketlen kútba dobálnád a pénzt, amit nem is akartál soha megkeresni, de végre emiatt lett valakid.

Vagy a nagydumásságra. Olyasmiben produkálod magad, ami folyamatos, aktív koncentrációt igényel, miközben a gyárilag ilyen embereknek zsigerből jön. És ha emiatt valakivel kialakul valami, akkor a kapcsolat nem a nyugalom szigete lesz, hanem úgy érzed majd magad, mintha mindig vizsgáznod kéne, szinte élvezed ha egy kicsit elmenekülhetsz és rettegsz, nehogy feltegyen egy ártatlan kérdést, hogy hol voltál, mit csináltál, mert hülyén hangzana, főleg egy kezdődő kapcsolatban, hogy csak úgy nézted a naplementét. Mert együtt nézni romantikus, de aki azért kedvelt meg, mert milyen vicceseket mondasz és mekkora dumagép vagy, annak a lelepleződés egyet jelentene azzal, hogy nem illetek össze, hiszen ezt a tulajdonságodat kedveli a legjobban. Aki újfent csak NEM TE VAGY.

Tehát visszakanyarodtunk oda, hogy add önmagad...

Szóval add önmagad... kivéve, ha incel vagy. Akkor változz meg. Ha emiatt önmagadat fel kell adnod, akkor sakk matt, mert így sem, úgy sem érzed jól magad.

Minden kapcsolathoz kellenek kompromisszumok és nem lehet magára hagyni, de nagy különbség van aközött, hogy olyan szinten aktív erőfeszítést kíván egy kapcsolat fenntartása, mintha valamit folyamatosan a kezedben kellene tartani, vagy csak olyat, hogy felteszel valamit a polcra és néha letörlöd róla a port, majd visszateszed.

Ha egy kapcsolatban az utóbbi érzésed van, hogy az idő 80-90%-ában jól elvagytok és ÖNMAGAD lehetsz és maximum a 10-20%-ában lesz szorongató érzés, például mikor el kell döntened, hogy minek örülne a szülinapjára, vagy hogy hogyan reagál majd, ha mondod neki, hogy az évfordulótokon behívott a főnök, hogy dolgozz, esetleg amikor megint családi vacsin kell jópofizni valamelyik általad nem kedvelt rokonnal.

Ez egy kapcsolat. Nem az, amikor azt érzed, hogy folyamatosan vizsgáznod kell, hogy önmagad nem elég jó és nem azért, mert úgy nézel ki, mint Molnár Krisztián, nem is azért, mert elmebeteg vagy, mint Elliott Rodger, de még azért sem, mert olyan orbitális kocka vagy, mint Sheldon Cooper, hanem mert életed egyetlen tengelyén sem tudsz kapcsolódni.

És igen, azt látod, hogy vannak nálad csóróbb emberek, akiknek összejön, vannak nálad csúnyábbak is, akinek összejön, sőt, csendesebbek is, de még Asperger-szindrómások is, csak neked nem.

És emiatt ÉVEK ALATT nagyon lehet ám frusztrálódni. Főleg, hogy ahogy telnek az évek, azért megkérdezik, hogy mi a helyzet az exekkel. Igen, lehet azt válaszolni, hogy nem beszélsz róla, de egy hosszabb ismerkedés alatt, főleg ha a small talkban sem vagy jó, akkor szinte üdítő élmény, ha végre van valami, amiről beszélhetsz, valami információ, amit megoszthatsz és nem kell görcsölnöd, hogy valami történjen, amit kommentálhatsz vagy amire esetleg vicces megjegyzésed lehet, mert érzed a lányon, hogy feszült, ha már 60 másodpercig nem szóltatok egymáshoz.

Vagy mikor ott a six pack a hasadon, aztán a kiszemelted egy pocakos srácot választ és legszívesebben leütnéd a boxzsákot a helyéről, nem azért, mert agresszív vagy, hanem mert úgy érzed, hogy minden eddigi erőfeszítésed hiábavaló volt, mert neked az a six pack teljesen semleges, csak azt látod, hogy mennyit küzdöttél érte, aztán mind hiába...

Egy darabig lehet a naivak pozitivitásával nézni, de egy idő után belefásulsz, ha túl sok pofon ér és már a Rocky motivációs videó sem fog tudni kizökkenteni...

#28: "Azt, hogy bárki is csinálta azt hogy a "Párkapcsolat = az élet értelme."

KIVÁLLO MUNKÁT VÉGZETT. Kár hogy ezt sokan beveszik. Incelék az élen leginkább."

Én azt látom, hogy inkább azok veszik be, akik kapcsolatfüggők és extrém esetben még képesek egy gyerekvállalásba vagy egy város vagy országváltásba is belemenni azért, hogy megmaradjon nekik a kapcsolat és a kapcsolat hosszában határozzák meg a sikerességét, emiatt 10-20 év múlva nemhogy benyelik a félrelépéseket vagy azt, hogy a megtakarítást elherdálja a másik fél, hanem egyenesen úgy interpretálják, hogy "egy ilyen hosszú kapcsolatban ezek már óhatatlanul megtörténnek"

Az incelek pont ezt nem akarják ismételni, ezért szeretnének egy optimális kapcsolatot.

Ugyanakkor nem idealizálják túl a leendő partnert és rugalmasak, nem olyanok, mint akik élvezik, hogy szinglik, (A Honeybeast Egyedül című száma erről a típusról szól), de felismerik a nyilvánvaló buktatókat, amik hosszútávon kivégeznek egy kapcsolatot.

Az incelek valójában TÁRSRA vágynak. De mivel rosszul kommunikálunk vagy kapcsolatfüggő pincsikutyának vagyunk nézve (ahogy itt is látszik), vagy szociopata lelketlen elmebetegnek, aki tárgyként kezeli önző módon a nőt.

Közben meg azon túl, hogy a fiziológiai szükségleteinket ki szeretnénk elégíteni, normálisan állunk a nőhöz, asszertív kommunikációval, nyitottsággal, őszinteséggel és a másik fél igényeinek figyelembevételével mennénk bele egy kapcsolatba (ami ha nem találkozik a mi igényeinkkel, akkor nyilván nem megyünk bele), viszont nem leszünk spirituális ezo fanatikusok, akik szerint egy IGAZI létezik és csak az az egy, az a tökéletes és ásó kapa meg örök szerelem. Hanem van bennünk egyfajta realizmus, hogy jó együtt, de bármi olyan dolog kisiklathatja a kapcsolatot, amire esetleg még előre nem gondoltunk, ezért óvatosan a hirtelen jött visszafordíthatatlan döntésekkel. Emiatt úgy tűnünk, mintha nem lennénk elég szerelmesek, csak mert nem ujjongunk meg nem pörögnek szivecskék a szemünkben.