Annyira reménytelen vagyok, hogy csak a prostizás az utolsó járható út számomra?

Egyébként én (80-as hsz.) is ugyanilyen voltam és vagyok, csak nő, és már elmúltam 30. A többieknek sajnos igazuk van abban, hogy még most kellene változtatnod (bár fogalmam sincs, ezen hogyan lehet, a pszi-kben nem "hiszek"), mert ha kikerülsz a felsőoktatásból, elkezdesz dolgozni, könnyen lehet, hogy olyan közegbe kerülsz, ahol eleve nincsenek is potenciális jelöltek, illetve munkahelyen nem is feltétlenül bölcs dolog párkapcsolatosdit játszani, így gyakorlatilag semmi lehetőséged nem marad, csak a net, de azt inkább hagyjuk... Tapasztalatból írom, anno is csak nagy kínlódva sikerült összehoznom valamit nő létemre (és azok minőségét se firtassuk), de azóta már egyáltalán nincs is körülöttem senki olyan, akivel kialakulhatna valami. Több mint 7,5 éve teljes üresjárat van, szóval bár nem vagyok szűz, de szinte ugyanolyan a helyzetem, csak mellé magas a libidóm, illetve túl sok év telt el így, gyakorlatilag a fiatalságom, és ebbe teljesen tönkrementem. Innen már csak lefelé vezet az út, egyre mélyebbre a már most sem épp enyhe depresszióba. Én a családtagjaim halála után nem is tervezek tovább maradni, megyek majd utánuk kb. azonnal... Úgyhogy igen, ez egy nagyon szomorú út.

Fájdalmas olvasni, hogy ennyire alulértékelitek önmagatokat és nem kértek segítséget. :(

Ha már találnátok pár embert, csinálnátok programokat, összejárnátok, az is nagyon sokat segítene.

Akkor viszont végső soron mi a f#szt akarsz tőlünk, válaszolóktól? Azt, hogy valaki foglalkozzon / beszélgessen veled?

Szerintem engedjétek el,már nem lehet segíteni rajta. És nem is akarja, hogy segítsenek. Fölöslegesen írkáltok 8 km-es kisregényt, hogy mit csináljon úgyse fogja megfogadni egyiket se...