Annyira reménytelen vagyok, hogy csak a prostizás az utolsó járható út számomra?

Engem az motivál, hogy sok választ írjak a kérdésre, mert tudom: "miről van szó".

Egész fiatalságomat korai serdülőkoromtól kezdve így éltem és mindenkivel vitatkoztam, aki ki akart rángatni ebből az állapotból, illetve panaszkodtam, önsajnáltatva, kétségbeesetten, megváltást várva, a tanácsokat nem megfogadva.

Nagyon sokan bántottak, szóban és fizikailag, aláztak.

Az összes "mozdulj ki" típusú tanácsot rögtön vagy hárítottam, vagy jöttem valami burkolt félelemmel: "mit fog szólni a..." "jön X és szemétkedni fog", "ki fognak röhögni", "meg fognak alázni", "bántani fognak"....

Gondoltam, hogy más ne járjon úgy: negyvenhez közeledve, vagy afelett tapasztalja azt, hogy gyakorlatilag szinte az egész életét a négy fal közt élte, semmi tapasztalattal, emberi kapcsolatok nélkül, önbizalma nincs, nem tud önmagáért kiállni...

Egy idő után már annyira megszokod majd a magányt, ha ezen nem akarsz változtatni, hogy elkezded megmagyarázni: "jó is egyedül", "gonosz a világ" stb...

Addig menj és változtass, amíg tudsz, a falak csak egyre erősebbek lesznek és ha később majd elkezdenél élni, egyre nehezebben fog menni.

#117:

"Egy idő után már annyira megszokod majd a magányt, ha ezen nem akarsz változtatni, hogy elkezded megmagyarázni: "jó is egyedül", "gonosz a világ" stb..."

Nekem az eddigiek alapján úgy tűnik, ő már réges-régen (értsd: évek óta) ebben a fázisban van.

Srácok a "mozdulj ki" tanáccsal csak egyetlen bibi van, de az jelentős: hogy ez egy random tanács, nincs meghatározva hogy mégis hova és miért kéne kimozdulni, csak az hogy mozduljon ki. Nem egy lukba zárt patkányról beszélünk aki még ki sem dugta a fejét hanem egy felnőtt emberről, aki ugyanúgy megjárhatott mindent mint mások, viszont tetteit nem kísérte oly figyelem a nők részéről mint másokat

Az meg egyszerűen nincs említve hogy hová és pontosan miért kéne kimozdulni, így ez egy teljesen üres tanács, ami így értéktelen is. Még akkor is teljesen értéktelen volna, ha az illető még ki sem tette volna életében a lábát otthonról

#120: akkor az szerinted használhatóbb tanács, hogy "kezdj el őszintén és mindenféle hátsó szándék (becsajozást is ideértve) nélkül érdeklődni az emberek iránt (= az eddigiekkel ellentétben érdekeljenek végre az emberek)"?

Szóval a nulladik lépésnek igazából a mentalitás megváltoztatása kellene, hogy legyen. Ez után következne az első lépés, a kimozdulás, ami az emberek (akár vadidegenek) közé menést, és a velük való szocializálódàst (kapcsolatteremtést) jelenti.