Egyes férfiaknak miért muszáj folyamatosan idegeneket zaklatni?

Azért az vicces, hogy csak és kizárólag a stílusom miatt hányan lepontoztak, mikor ugyanazt írtam mint egy későbbi hozzászóló, hogy a valódi zaklatokat kellene büntetni, kiszűrni, nem a próbálkozó nyomi kisfiukat. A kérdező példáiban több is van, ahol semmiféle zaklatás nem volt, egyszer megpróbálták leszorítani, nem sikerult, továbbállnak, ezt ne nevezzük már zaklatásnak és ne hisztizzunk rajta.

A taperolas, követés, creepy lekopni nem akarás már baj. Ettől független valid álláspont az, hogy nem jó ötlet ejjel 2kor miniszoknyaban korzozni sötét sikatorokban, és aki ezt vitatja, az hulye. Szép dolog, hogy a nő nem tehet róla, de a rizikót lehet csökkenteni, és próbálni nem szánt szándékkal veszélyes helyzetekbe sodorni magunkat. Mondjuk csak és kizárólag ez nem oldja meg a problémát, mert engem is gyerekként követett valami fura fazon a boltban és nyulkalt a számba hatulrol, de mire megfordultam, mindig csak röhögött, én meg kis 7 eveskent nem tudtam, mit csináljak. De Pls ne vegyük már egy kalap alá a zaklatokat a nyomi ismerkedni akaró réteggel, ahogy a posztoló.

#79 Én tettem fel a kérdést, és részben egyetértek.

A "Ne öltözzön úgy/Ne menjen olyan helyre/Ne adjon olyan jeleket" f*szság. Egy beteg agyú kispöcs azt is jelnek veszi, ha egy nő kifújja előtte az orrát, mert torzan értelmezi a valóságot. Ez kb. a "Megöltem, mert bámult!" kategória.

Amivel egyetértek, az az önvédelmi oktatás fontossága. A lányoknál már kisiskolás korban el kellene kezdeni a dolgot.

Szép és jó (lenne) az isztambuli egyezmény ratifikálása/megelőzés/pszichoterápia az elkövetőknek, de a világ nem fog senkihez igazodni. Senkit nem véd meg a nőiessége. Egyszóval, le kell szokni a passzivitásról/csodavárásról.

Ha lenne lányom, ragaszkodnék hozzá, hogy kiskorától tanuljon önvédelmet. Akkor is, ha nincs hozzá vonzalma. Vészhelyzetben ösztönből kell cselekedni, az idegekbe kell vasalni a mozdulatokat.

A szigorúbb büntetések visszatartó erejében nem hiszek. Nekem tetszene, ha az erőszaktevőket nyilvánosan karóba húznák, de ez az áldozaton nem segít.

"Egy nő nem függhet egy férfi védelmétől, inkább meg kell őt tanítani, hogyan védje meg magát." Susan B. Anthony

102#

79#-es vagyok.

Nem kell mindenben egyetértenünk. Azonban nyilván te se fogod a lányodat szívesen elengedni miniszoknyában este sötétbe valami elhagyatott helyre. Vagy igen? Önvédelmet mindenkinek érdemes lenne tanítani nemtől függetlenül.Angliában mostanában volt vita a nők elleni erőszakkal kapcsolatban. Kiderült hogy sokkal több férfit ölnek meg vagy vernek meg az este az utcán mint nőt.Nyilván megerőszakolni szinte csak nőket erőszakolnak.

Itt #102. Nyilván nem szívesen engedném, de:

1. Nem foghatom a kezét egész életében.

2. Az nem megoldás, hogy igazodjon a világ a gyagyásokhoz.

Nappal is támadnak meg embereket. A nőket akkor is megerőszakolják, ha hosszú nadrág vagy csador van rajtuk. Az nem megoldás, hogy éljenek bezárva, járjanak testőrökkel, mert különben bajuk eshet. Ezért forszírozom az önvédelmet.

Érthetően több férfit ölnek/vernek meg este Angliában, mert több van belőlük az utcán. Ez sincs rendben, de én férfiként akkor is nagyobb biztonságban érzem magam.

Ha a fiam nőket zaklatna, elgondolkodnék, hogy mit rontottam el a nevelésében.

Sziasztok!

99-es vagyok, akkor folytatnám a válaszomat.

Az előbbiekben megállapítottam, hogy a férfiaknak és a nőknek más ismerkedés problémáik vannak. Most arra térnék ki, hogy ezzel mit lehet kezdeni. A nők szemszögéből most nem írnék, ugyanis a témához jobban passzol az, hogy a férfiakról írjak. Ezt is érintettem már, de kicsit mélyebben belemennék.

Tehát a férfi, aki nem képes magának olyan nőt szerezni, amilyet akár, tulajdonképpen csak sodoródik az árral. Klasszikus értelemben csak ott van lehetősége ismerkedni, ahol éppen jelen van egy társaságban, ez lehet például a baráti kör. Itt azonban fent áll annak a lehetősége, hogy tudomást szereznek arról, ha a nővel nem jön össze a dolog. Ráadásul, mivel az a lány a baráti köréhez tartozik, ezért a visszautasítás után is találkozni fog vele. Elsülhet a dolog persze jól is, hogy elkezdenek járni, illetve, van egy olyan állapot, ami a kettő között van: ez pedig az, amikor a pasi egy olyan nővel jön össze, aki nem felel neki meg, viszont ha ló nincs, jó a szamár alapjon járnak. Ez azért nem a legjobb kimenetel. De ki tudja, mennyien vannak ilyen kapcsolatban.

Ezért én azt mondom, az a járható megoldás, ha az ember megtanulja, hogyan kell ismerkedni a nőkkel. Ezt pedig úgy tudja megtenni, ha kimegy a világba ismerkedni. Vagyis, ismeretlen nőket meg kell szólítani, különböző helyeken (főleg ott, ahol neki kényelmesebb) legyen az konditeren, uszoda, utca, vagy akármi. A visszautasítások nem számítanak, mert minél több van belőle, annál több a tapasztalat, így pedig egy idő után pozitív irányba billeghet a mérleg. Na most, aki nem ért ehhez abszolút, tehát nem tudja, hogyan kell megszólítani egy nőt, annak sok időbe telhet az, hogy helyesen lássa a dolgokat, bár szerintem egyéni az, hogy ki milyen gyorsan fejlődik. A lényeg azonban az, hogy a csajozás tanulható. Aki beleássa magát a dologba, annak könnyebb lesz.

Természetesen a nőknek is joguk van úgy cselekedni, ahogy akarnak. Nyilván egy ismerkedésben kezdő srácnak nem esik jól, ha egy normális, de esetlen kezdeményezést bunkóbb módon reagálnak le, bár a csajokat is meg lehet érteni. Ha már ő volt aznap a 10. próbálkozó, érhető a nő reakciója. Persze nem törvényszerű, hogy bunkó legyen. Finomabban is elküldés.

Ugyanakkor vannak nők, nem is kevés, akik fogékonyak az ismeretlen férfi tetszetős kezdeményezésére, nyilvános helyen. Ebből kifolyólag pedig az ilyen, spontán ismerkedést működtetni kell. Mert ezekből keletkezhetnek komolyabb férfi-nő kapcsolatok is. De ha neked nem tetszik az, hogy pl. a buszmegállóban szedjenek fel, jogod van ellentmondani.

De vannak nők, akik nem utasítani vissza egy magabiztos, jól öltözött, szimpatikus srácot, csak azért, mert a helyszín a buszmegálló.

(Nem olvastam a válaszokat.)

Ez engem is zavar. Én sem tartom magam különösebben szépnek, a stílusom inkább "unalmas" (részben szándékosan) és még így se tudom elkerülni a kéretlen próbálkozásokat.

A kedvencem, mikor hazugnak neveznek amiért elmondom, hogy párom van. :D

Szerencsére vannak akik legalább normálisan tudnak reagálni az elutasításra, de vannak akiknél ilyenkor kibújik a szög a zsákból és ócsárolni kezdenek, az kellemetlen.

Amúgy ha tényleg sietek, akkor eleve nem állok meg leszólításra (se ismerkedés, se kéregetés, se egyéb indokkal), megmondom hogy "bocsi, sietek" és határozottan megyek tovább. Így ilyenkor nincs probléma.

A gond inkább akkor szokott kezdődni mikor nem rohanok, és ezt mások is látják. Nemrég pl. megálltam megnézni valamit a google maps-en, egyből betalált valami pasi hogy menjek vele a parkba (wut) és alig bírtam lekoptatni, mikor megmondtam hogy az állomásra tartok, akkor közölte hogy jön velem. Az ilyesmi meg már inkább rohadt ijesztő, nem értem az ilyesmitől miért várnak pozitív fejleményt.