Akik szerint az incelek kizárólag a személyiségük miatt nem találnak párt, azok nem érzik, hogy bedől az elméletük?

@22

Alapból nem létezik olyan, hogy "incelnek tartani magad". Jut neked szex? Ha nem, akkor saját elhatározásból, vagy akaratod ellenére? Ha akaratod ellenére nem jutsz szexhez, akkor incel vagy, ezen nincs mit tovább gondolkodni, mert ennyit jelent ez a szó. A nők előszeretettel használják ennek szinonimájaként a lúzert, vagy mint hirtelenharagú, nagypofájú #13-as cimboránk a szánalmas, a nyomorult, a tehetetlen megnevezéseket, csak ez a megnevezés legalább érzelemmentes, objektív, konkrét.

@13

Ha meg már szóba kerültél: egyrészt hogy van a pofádon bőr így beszélni rólam? Másrészt ugyanazon a rendezvényen vagyunk mindketten? Mégis ki a fene beszélt itt nemi erőszakról? Vagy szerinted az áldozathibáztatás csak konkrét bűncselekményeknél alkalmazható? De még szerencse, hogy mi incelek vagyunk csőlátásúak, buták és agresszívak, bennetek normie-kban (nevezzük most ezt a réteget normie-nak) meg túlteng az empátia, amiről naphosszat áradoztok. Kretén.

Illetve akik pszichológust ajánlgatnak, azok fejtsék már ki legyenek szívesek, hogy mégis mivel lennénk előrébb vele. Kifizetnénk 20-30-70 ezer forintot, mire a végén közölné a tag, hogy önbizalomhiányosak vagyunk és nyitni kellene a nők felé az életben is. Oké, és... tovább mi a teendő? Csak mert valószínűleg az az önbizalomhiány nem önmagából alakult ki, hanem többnyire gyerekkori traumák miatt, amit meg a másik nemnél begyűjtött kudarcok felerősítettek. Nem mellesleg szerintetek ha társkeresőn ráírok egy nőre, vagy ha odamegyek élőben, az nem tök ugyanaz? Munkahelyen is ugyanúgy levegőnek néznek, meg 1-2 szóban letudnak, meg igyekeznek már egy mondat után beleszőni a mondandójukba, hogy "tegnap ahogy elmentünk a boltba A PÁROMMAL", akkor mivel rosszabb mindezt írásban, erre kitalált felületen, ráadásul közönség nélkül lerendezni? Nem beszélve arról, hogy neten bármikor bárkire a legnagyobb nyugalommal és önbizalommal ráírok... csak épp minek. Na de eltértem a tárgytól.

Egyébként meg épp elég önjelölt fotelpszichológus van ezen az oldalon is, akik egyetlen mondatból hosszú-hosszú diplomamunkákat lennének képesek írni olyan részletességgel és pontossággal, hogy egy valódi szakember is belepirulna (tudjátok, azok, akik azonnal megmondják, hogy valaki egy rossz ember, főleg ha még bevallottan incel is, mert... mert csak) - ti miért nem segítetek nekünk akkor, ha már pszichológusra van szerintetek szükségünk?

"Akkor hogy is van az, hogy szerintetek az a nő aki bántalmazó kapcsolatban él, az meg is érdemli, mert biztos egy Chad a csávója? Vagy hogy nemi erőszak nem létezik, mert ha akarjuk akkor összezárjuk a lábunkat és már meg se tudnak dugni, ha nem akarjuk?"

Nem azért érdemli meg, mert chad a csávója (ami általában igaz, de ezen megint kár vitázni), hanem mert nem lép ki a kapcsolatból az első intő jelnél. Ha meg a te szavaidat használva ÉL egy ilyen kapcsolatban, tehát ez az ütlegelés már tart egy ideje, akkor alighanem ez így neki jó, tehát akkor minek is lamentálni rajta? Az incelséggel ellentétben ezen lehet változtatni az első pofont követően, de optimális esetben azt megelőzően. Édesanyám is így tett apámmal anno domini. Megmagyarázta neki, hogy egyetlen alkalommal próbálja meg megütni, egy életre nem felejti el - így is lett. Sajnos neki nem sikerült a pofont elkerülnie, viszont apám ki lett rúgva abban a pillanatban, és minden egyéb módon is rábszott. Ennyi a megoldás. Egyébként tetszik az egyértelműen női problémaként beállított témafelvetésed, amikor alighanem ugyanannyi férfi is elszenvedője ennek (Puzsér is beszélt egyszer a témáról és a személyes élményeiről). Egy nőtől meg ez az önmagából kikelő stílus duplán taszító, de ez csak egy személyes megjegyzés, egy lábjegyzet, ha úgy tetszik.

"Vagy hogy is van az, hogy szerintetek még a pedofílnak is jó, mert még az is szexhez jut? Annyi faszs.ágot tudtok mondani hogy az borzalom"

Feltűnt, hogy ezt sose állította senki? Sőt, a családon belüli erőszakot is egyedül te hoztad fel, úgy, hogy rajtad kívül senkinek eszébe sem jutott. Azért nálad is vannak gondok, ha ilyenek jutnak eszedbe magadtól...

@28

"Azt a rengeteg időt [...] arra is fordíthatnád, hogy randira hívsz lányokat vagy csevegsz velük és próbálkozol."

No fucking shit, Sherlock!!! Szerinted mit akarok immáron kb. hatodik (!!!) éve társkeresőkön?! Ráírok boldogra, boldogtalanra, és még annyit nem hajlandók visszaírni, hogy "húzd meg a phact te nyomorék". De mint mondtam, munkahelyen is annyira foglalkoznak velem a nők, hogy még ha munka miatt is kell beszélniük velem, valahogy látszik rajtuk az a közöny, de inkább határeset-undor, amit nem lehet nem észrevenni. És -ki nem találnád!- nem a jellemem miatt, mert minő érdekesség!, a kollégáim szerint én vagyok az egyik legjobb arc az egész munkahelyen. Aztán hogy hazudnak vagy sem, az más kérdés, bár ha igen, akkor nagyon jó színészek, mert furcsa mód szinte mindenki hozzám jön oda beszélgetni meg hülyéskedni. Háh. Mik vannak.