Akik incel ideológiákban hisznek, nem zavarja őket hogy csomó szakmunkás, munkás, alacsony, kopasz, kevésbé előnyős külsejű férfinak van barátnője, felesége?

"Mert a külsőmmel nincs gond, gyakran megbámulnak."

Akkor a te helyzeted a párkeresésben sikertelen nők helyzetéhez hasonló.

Megleptél ezzel, de lefogadom hogy az ilyeneket mint te, egy csaj maga szedi fel előbb-utóbb, mert a jóképűbb srácokra nagyon menni szoktak.

A nőket is így szokták felszedni, ha elég türelmesek a férfiakra.

És nem, a problémád rohadtul nem jelentéktelen, mert ez a te életed, nem az etióp éhezőgyerek vagy az indiai nyomortelepen tengődőké vagy a koreai munkatáborok rabszolgáié, hanem a tied. Ez az élet pedig egyedül maradva - ha neked fontos a párkapcsolat - menthetetlenül tönkremegy, mert nem tud kiteljesedni, nem tudsz boldog lenni (ha nem vágysz társra az persze más) S amikor az az élet tönkrement, lehet mondani hogy másnak is milyen rossz, de attól a tied is tönkrement, tehát neked semmivel sem jobb, hogy valakiknek a bolygón szintúgy szörnyű a helyzete valamiért. Tehát a felvetésed blődség, igenis jelentős a problémád, a föld bármely más problémájához viszonyítva is, mert azok nem javítanak a te helyzeteden, nem tesznek téged boldoggá.

43#

Micsoda bullshit sz.r szöveg

Ezzel a fossal nem etetsz meg egyetlen normális embert sem

"A pozitív hozzáállás megmutatkozik a külsődön is. Az utcán messziről ki lehet szúrni a depressziós embereket a nézésükről, a testtartásukról, a járásukról. Ösztönösen taszító."

Ez tény, a depresszív megjelenés taszító. De ez nem azt jelenti hogy örülni kellene a nyomorunknak, mert az puszta hazugság. Kiráz a hideg is az olyan tenyérbemaszó alakoktól is, akik mindenen mosolyognak és örülnek a semminek is, sokkal undorítóbb ez a hazug áltatás, mint akár a depresszió. Legalábbis számomra, kétlem hogy a többségi hozzáállás lenne az enyém, de azt is hogy egyedül vagyok ezzel.

Az a másik dolog hogy az ember alapvető jelleme és tapasztalatai formálják a viselkedést, amin finomíthatunk, de alapjaiban nem változtathatjuk meg.

Kell valamennyi pozitív hozzáállás az élethez, nagyon is kell. De nem várható el senkitől hogy örüljön akárminek, mindenki annak tud örülni ami kedves a számára.

A példánál maradva egy embernek akinek nem kedves az élete, a túlélése, nem fog örülni annak hogy viszonylagos anyagi biztonságban élhet a harmadik világhoz képest.

Aki nem kapott boldogságot az élettől az pedig sosem fog örülni az életének.

Mert ő parancsra nem lesz boldogabb, akkor sem ha a társadalom kitaszítja emiatt.

#46

Pedig pont akkor fogod megérteni mi az igazi boldogság, mikor megtanulod értékelni amid van, nem pedig belebetegedni a vágyba az iránt, ami nincs. Aki folyton csak a problémáin rágódik, folyton a hiányt nézi, az sose lesz boldog. Mindig jöhet egy újabb vágy, újabb hiány ami után sóvárog, ami okot ad neki, hogy keseregjen.

Nem arról van szó, hogy az ember ne vágyjon semmire vagy ne érezze fontosnak a saját problémáit. Nem is arról, hogy 0-24-ben örvendezz, milyen jó, hogy van ez vagy az. Arról van szó, hogy helyén kell kezelni a problémát és mellette nem szabad elfelejteni megbecsülni amid van.

Imádom, hogy ilyenkor sokan azzal jönnek, hogy biztos nem érthetjük a baját, biztos ránk tapadnak a nők, biztos fúú de qrva jó az életünk. Hát nem. Egyszerűen csak nem a negatív dolgokra koncentrálunk. Egyszerűen csak megtanultuk élvezni az élet apró örömeit. Én, mint félig-meddig gyógyult depressziós tudom, miről beszélek. Tudom milyen érzés pszichológussal dumálni egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után. Azt is tudom, milyen éhezni, áram nélkül élni. Még azt is megértem, milyen rossz, mikor az ember majd beledöglik a magányba. Ideig-óráig még azt is eltudom fogadni, ha valaki sajnáltatja magát a saját sebeit nyalogatva. Néha azt is kell.

Azt viszont nem fogom megérteni, mikor valaki úgy tekint a problémájára, hogy az megoldhatatlan. Ráadásul engedi, hogy átvegye az élete felett az irányítást ez az egyetlen probléma. Ha pedig segíteni próbálnak neki, továbbra is azt bizonygatja, hogy ez élete nagy problémája, de lehetetlen megoldani. Mondhatunk bármit, adhatunk bármilyen tanácsot, mindenre az a válasz, hogy neki milyen rossz és ilyen is lesz. Pszichológusra is az a válasz, hogy úgyse tudna segíteni. Ilyen hozzáállással valóban lehetetlen javítani bárki életminőségén.

"lyen hozzáállással valóban lehetetlen javítani bárki életminőségén."

Valóban lehetetlen, ezért nem kértem hogy próbáld meg, te vagy bárki más.

"Ráadásul engedi, hogy átvegye az élete felett az irányítást ez az egyetlen probléma."

Mivel ez az egyetlen probléma mindenek felett állva uralja az elmét, ezért nem átveszi az irányítást, hanem inkább folyamatosan tartja azt.

Az életunt motiválhatatlan ember semmire nem jut az életben, amivel a parkeresésben is sikertelen fog maradni. Ez bizony egy ördögi kör amiből nincsen kiút, bizonyítja ezt az a sok szerencsétlen incel, aki nap mint nap itt tengődik értelmetlenül. Egyről nem hallottan még akinek kitörnie sikerült, mert ha a probléma mélyen a nőknél való sikertelenségből gyökerezik, akkor a probléma meg is fog ragadni az emberben. Reményt öli ki ez az élethelyzet, anélkül pedig megszűnik a fejlődésre való hajlam is. Másnak nem szűnt meg, de nem is incelként szokták kezdeni