Ha most a csajok holnaptól hirtelen férfiként ébrednének, hogy viselnék el azokat a dolgokat, amiken a férfiaknak keresztül kell menniük?

Incelkém, te azokról a nőkről beszélsz, akik a ti kategóriátok szerint a felső 10%. Bocs, de ti vagytok azok, akik észre se veszitek az átlagosabb nőket.

Én szürke veréb voltam huszonévesen, amikor egyedül maradtam a családi házunkban, mert meghalt mindenkim, apám meg elköltözött az aktuális nőjéhez és eltartatta magát. Nekem kellett fenntartani egyedül a házat és gondoskodni a kutyáimról. Hogy ez sikerüljön, nem élhettem egyedül, összejöttem valakivel, akit nem tudtam szeretni. Mivel csak ilyen szürke kisegér vagyok, ezért nem válogathattam, éltem azzal akinek kellettem. Csóró volt ő is, a szextől kirázott a hideg, de legalább ki volt fizetve a rezsi. Bírtam egy pár évig, de amikor hozta a családi örökségét, amit otthon tanult, hogy az asszony verve jó, éltem inkább egyedül. Csak épp fűteni nem mertem azon a télen a 16 fokos lakásban a kutyáimhoz bújva melegedtem, annyira fáztam a csodakönnyű életemben. Kénytelen voltam visszafogadni a pasit, akitől rettegtem, hogy ne fagyjanak el a csövek a házamban és lehetőleg én se fagyjak meg. Utána ő úgy gondolta, hogy én fogom eltartani, amikor megunta a munkahelyét, akkor szakítottam vele végleg, de azért még fél évig nálam lakott, mire szegényke anyagilag összeszedte magát. Jó, akkor már tényleg volt pasim, akit szerettem. Ő se volt gazdag, de azért nem ez a mélyszegénység szint. Én se lettem volna feltétlenül ilyen szar helyzetben, ha nem hal ki váratlanul a fél családom. Belekezdtem munka mellett egy főiskolába. Az is micsoda kényelem volt, minden pénteken és szombaton 6 órákat utazni 3 éven át, mellette dolgozni, háztartást vezetni, tanulni. Mindemellett minden létező plusz munkát elvállaltam a főállásom mellett, hogy megőrizzem a házat a leendő gyerekemnek és megőrizzem az otthonomat azoknak az állatoknak, akikről én gondoskodtam 15-20 éven át.

Persze számodra láthatatlan lennék, mert számodra csak az a nő, akiket utálsz, mert szóba sem állnak veled, akiknek legnagyobb gondja, hogy milyen színűre lakkozzák a körmüket. Aláírom, te is láthatatlan lennél nekem, mert a jó pasikat szeretem.