Átlag felett kereső nők, mekkora jövedelemkülönbséget tartanátok elfogadhatónak, ha a férfi keres kevesebbet?

Nekem mindig az "Aki tudja, csinálja. Aki nem tudja, tanítja" jut eszembe.

Amikor egyetemre jártam, tanári szakra, rengeteg infortanár ismerősöm is végzett sima tanári szakon. Ma már szinte az összes valamilyen cégnél informatikus kiemelkedő bérért. Vagy aki kémia szakon végzett, az mind mind valamilyen vegyipari, gyógyszeripari cégnek dolgozik jó pénzért. Egy történelem, irodalom szakosnak nyilván nehezebb a dolga...

Számosítani nem tudom, a lényeg az, hogy az illető önmagát el tudja tartani, ne az anyját/apját/nagyszüleit/tesóját/haverjait pumpolja, és ne engem akarjon pumpolni, ill. hogyha nem tud azokba a programokba belefizetni, amire én szeretnék elmenni, akkor ne érezze magát elnőiesítve, ha én belefizetek néha, ill. ha pl. van, amikor egyedül elmegyek színházba, koncertre, ne akarjon otthon tartani, ne hisztizzen be.

Voltam nálam rosszabbul kereső férfival párkapcsolatban, együtt is éltünk az én lakásomban. 3-4 évvel ezelőtt én 250 nettót kerestem (most 350 nettót), ő 120-at, és jól elvoltunk, nem a pénz miatt lett vége a dolognak. DE - és ez nagyon fontos: amíg nem költöztünk össze, anyjával lakott, így nem kellett albérletet fizetnie; nem volt hitele; nem voltak költséges egészségügyi beavatkozásai; nem volt gyereke, ezért nem fizetett gyt.-t. Ha van bármilyen plusz költsége, amire kell költenie, nyilván több kereset kellett volna, hogy eltartsa magát.

A lényeg az, hogy amit ki kell fizetnie, azt tudja fizetni - vagy ha nem tudja, akkor vegyen fel felelősen hitelt, de ne mástól várja el, hogy pénzelje, és ne rámlőcsölje a költségeit azzal a jeligével, hogy "há' neked úgyis van pénzed, ha szeretsz, kifizeted". Persze néha szívesen kisegítem a másikat, de azt nem szeretem, ha vki direkt kitartatja magát, zsarol, hisztizik.

Ja, amúgy a kapcsolattal kapcsolatos kérdések:

- senki nem gondolta, hogy a pénzemért van velem, mondjuk lehet, azért, mert én még egyetemista voltam, amikor összejöttünk, tehát akkor még nem volt keresetem + "szépségre" kb. egy szinten voltunk

- őt zavarta néha, hogy én többet keresek, mert elég hímsoviniszta volt az apja, ilyen nevelést kapott, hogy az igazi férfi el tudja tartani a nőt, többet keres stb... próbáltam mindig megnyugtatni, hogy nem tartom emiatt férfiatlannak... ez már, úgy mondom, belejátszott a szakításba, de nem amiatt, mert ő ezt nem tudta tovább elviselni, hanem nekem lett elegem abból, hogy egy idő után gyakran ezzel jött, hogy biztos nem tartom elég férfinak... miután kb. 20szor elmondtam, hogy hogy gondolom, és 21edszerre is ezzel jött, azt feltételeztem, hogy nem hisz nekem, az meg azért egy kapcsolatban nem jó jel... illetve kapacitáltam, hogy menjen el pszichológushoz, beszélje ezt ki, de "én nem megyek pszichomókushoz, nem vagyok dilis"

- kihasználni szerintem nem használt ki

- nem változtatnék a párválasztási szokásaimon, nem éltem meg negatívan a vele való kapcsolatot... mert az, hogy ki hogy éli meg, hogy a párja többet keres / ki próbál pumpolni, az nem gazdagság, hanem személyiség kérdése

46: Sőt, egy szint között teljesen mindegy, mennyit keres valaki. Ha van 2 ember, egyikük 300, másikuk 450ezret keres, akkor ők ugyanazon a helyen kajálnak, ugyanazokban a ruhákban járnak, ugyanúgy élnek. Egyedül a megtakarításuk mértéke lesz más, ezt pedig ránézésre nem mondja meg senki.

Nettó 300 és nettő 800 között talán már lesz észrevehető különbség. Talán. De nem értem 50ezer nettókon mit "remegnek" itt egyesek, marhára nem számít semmit.