Miért nem lehet humanitárius módon megoldani az incelproblémát?

#81: Szerintem meg ismeretlenül ne okoskodjunk, elég az, ha én tudom magamról, hogy van annyim bőven. Egyébként javaslom, hogy egyszer beszélgess el akár csak egy banki dolgozóval arról, hogy az-e a gazdag vagy jómódú, akin kifelé is látszik.

Az ottani nők valóban lehetséges, hogy kiröhögnének, mivel a saját hazájukban teljesen mások a törvények meg a kulturális udvarlási szokások is. Meg angolul sem biztos, hogy beszélnek. Ha annyira badass forma lennék, hogy Fekete Afrikába mennék egyedül barátnőért, akkor az itthoniakkal sem lenne nehézségem.

#86: Csak a tankönyvi elméletet fújod politikából. A gyakorlatban mégis az van, hogy még aki több száz éve itt él etnikai kisebbség, azoknak sem tudták normálisan megoldani az integrációját.

Meg annyira propagandává változott az egész, hogy valódi háborúk helyett médiaháború meg gazdasági háború zajlik.

A politikusnak egyetlen célja a választók bizalmának elnyerése, mert abból van a profit. Meg hogy ne feszítse addig a húrt, hogy meglincseljék.

A valódi megoldások mellékesek, főleg ha el is lehet lopni azt a pénzt, amit valódi megoldásokra kellene fordítani.

De nem kéne elvinni más irányba a társalgást, harmadik világbeli nőkről volt szó, akik az otthoni elnyomástól menekülnek.

Semmirekellő migránsok tömegével özönlenek azokba az országokba, ahova van lehetőségük és még szívesen látják őket. Ahogy olyanok is, akik vagyona felett otthon az állam rendelkezne (Kína) vagy épp a valaki által említett thaiföldi lányok, de nekik legtöbbször bőven megvan a pénz a masszázsszalonokból meg innen-onnan, ők állampolgárságot tényleg csak érdekből vásárolnának.

A nőkre vonatkozó sztereopítiáknak pedig van alapja. Rengeteg csaj képzeli el úgy az életét, hogy feljön vidékről valami olcsó társalbérletbe, elhelyezkedik ilyen 2-300 ezres dekoltázsvillantós recepciós állásba, fog magának egy férjet, gyorsan teherbe esik és utána 3 gyerekig meg sem áll.

A pesti vagy nagyvárosi nőknek ez külön világ, nem is találkozik a két réteg egymással, hiszen itt meg az dívik inkább, hogy egyetemen/egyetemig kiéljük magunkat, utána meg fogunk gyorsan egy komoly kapcsit, lehetőleg olyat, akiben ambíciót látunk, de még nem gazdag, hiszen akkor a gyanú árnyéka sem vetül ránk, hogy szerepet játszott a választásunkban.

Esetleg éljük tovább az emancipált, karrierista életünket.

"Amint a rászoruló nő többé nincs kiszolgáltott helyzetben, szintén megteheti."

Kétféle ember van. Aki megbecsüli, ha kiemelik és nem felejti el, hogy honnan jött, így teljesen más lesz a személyisége, mint aki jó helyre született.

Meg az, aki 180 fokos fordulatot vesz és úgy gondolja, hogy jár neki a luxus, ha már ennyit nyomorgott. Ez utóbbira jó példák a rapperek. Mármint nem a mai divatrapperek, hanem ahonnan indult.

A magyarok többsége (és ez igaz a legtöbb fejlett országra) csak az utóbbi változattal képes empatikusan azonosulni, mert a legtöbbeknek van emléke arról, hogy valamit anyagi okok miatt nem kapott meg a szüleitől (bezzeg a gazdag gyerekek ugyebár).

És minél empatikusabb(nak tartja magát) valaki, annál inkább védi a saját személyiségét és identitását vele, mert ha beismerné, hogy ő is részese annak az elnyomó, harmadik világból nyerészkedő rendszernek, amit a nagyhatalmak teremtettek, akkor összeomlana a lelke.

Kell valami, amivel lenyugtatják a saját lelkiiismeretüket, hogy ők igazából jó emberek. Például megveszik azt a terméket többszörös áron, ahol a csomagoláson megígérik, hogy egyetlen harmadik világbelinek, állatnak de még rovarnak sem esett bántódása. Ha hazudik a gyártó és inkább bevállalja az esetleges büntetést (már amilyen sűrűn ellenőrzi valaki), az már nem az ő felelőssége. Hiszen ő kisember, ennél többet nem tehet.

"akik leghangosabban siránkoznak hogy a válogatós nők miatt nincs párjuk a leírásuk szerint mindig tökéletesek. Vagy egyetlen hibájuk hogy nem vonzóak, de amit ki lehetett hozni magukból azt kihozták."

Ezeket nem én mondom magamról, hanem mindenki más.