Miért nem lehet humanitárius módon megoldani az incelproblémát?

A legtöbb ivarérett és még szexuálisan aktív ember képes és motivált arra hogy az ellenkező, vagy azonos nem tagjaival stabil érzelmi és szexuális kapcsolatot alakítson ki. Ennek megvan az evolúciós háttere és célja is amiért előnyös ha így vagyunk beprogramozva.

A többséget inkább az érinti a társadalmi nyomás keretet szab annak hogy ez milyen keretek között valósuljon meg. Például hogy legyen monogám, heteroszexuális, stb.

Attól mert te nem vagy önmagadtól motivált valamire amire a többség igen attól még nem leszel kevesebb, csak ne a kevésből akarjál következtetéseket levonni a többségre. [Szerintem emögött az áll, hogy így próbálod magadat megerősíteni abban hogy te vagy a "normális", bár a logikai bukfenc után az lesz az eredmény hogy mindenki más hülye] Attól mert neked vagy egy szűkebb csoportnak ez kényszer, még nem lesz mindenkinek kényszer. Egyáltalán ezt mivel bizonyítanád? Az nem érv, hogy ha 10-ből ha 9 ember azt mondja hogy neki nem az akkor rávágod hogy nekik is az, csak észre sem veszik. :D

Nyilván mindenki aszexuális is, csak társadalmi kényszerből áll a farka szexnél.

Valóban igyekszünk megfelelni a társadalmi elvárásoknak, de mindennek valószínűleg nem tudunk és nem is érdemes, mérlegelni kell. A saját és mások életét nem kell feláldozni a társadalmi elvárások oltárán. Neked azért ilyen tetszetős ezt ilyen ellenállhatatlan erőnek bemutatni, mert ezzel ki tudod magyarázni hogy képtelen vagy érvényesíteni a saját érdekeidet.

"tököm tele volt vele, hogy mindenki azzal piszkál, hogy miért nincs senkim, na akkor felszedtem az elsőt, aki szembejött és úgy tűnt elfogadja a közeledésemet."

Tököd tele volt, de azt meg nem merted kimondani hogy nincs, és nem is lesz mert nem akarok, és hagyjatok már békén ezzel. Szerintem pár millió ember már kinyögte a világon ezekre a kérdésekre, hogy meleg, vagy nem akar kapcsolatot, vagy legalább azt hogy hallani sem akarja ezt a kérdést többet. Ha valami hatalmas stigmával járó vágyaid lennének amit más emberek tényleg képtelen elfogadni akkor azt mondanám oké, de ez... Te azt választottad hogy egy kényszerű kapcsolatban élsz. Oké a dolog, csak nem kell ilyen mesét szőni köré amiben mindenki kényszerből van kapcsolatban, és akkor te lehetsz a hős mert TE legalább bevallod magadnak, meg ahol a társadalmi nyomás a nagy és legyőzhetetlen Leviatán akinek nem lehet ellenállni csak bepucsítani neki. Így döntöttél aztán ennyi.

63 folytatása:

Egy átszállással el lehet már jutni Fekete-Afrikába, csak mondom.

Egyébként nem, nem vagy átlagos jófiú. Egy ilyen férfinek eszébe nem jutna ilyen elborult, beteg dolog.

Szerintem amúgy is ez lenne a megoldás minden incel számára. Már gyermekkorban el kéne vinni pszichológushoz azokat a gyerekeket, akik nem tudnak beilleszkedni és nagyban csökkenne a hasonló problémával küzdő felnőttek száma.

Óvónőként látom, hogy már a 4 évesek is szelektálnak, elkezdik kirekeszteni akivel valami nem kerek. És meglepően sok már ebben a korban a labilis, túlérzékeny, valamit túl kompenzáló, zárkózott, dühkezelési problémás, sérült gyermek. Ez pedig csak romlik általános iskolában, ahol van, hogy az ilyen gyerekeket bántják is rendesen, de minimum kirekesztik, középiskolában pedig már szó szerint bántalmazták. És az a gyerek aki már óvodában sérült énképpel, önbecsüléssel és gyenge szociális képességekkel küzd, az felnőtt korára, a társadalomba beilleszkedni képtelen, a szociális normákat nem értő, emberi kapcsolatok kialakítására és fenntartására képtelen ember lesz. Az el nem fogadottság érzése pedig, főleg úgy, hogyha nem is érti miért nem képes úgy élni, mint a többi ember, haragot, gyűlöletet, félelmet szül. Pedig a legelején el lehetne kapni a dolgot, ha a szülők hajlandóak lennének beismerni, hogy elbaxták és segítséget kérnének. Szerencsére, nem minden ilyen gyerekből lesz ennyire elcseszett felnőtt, de azért gyakori.

Ugyanakkor a felnőtt "inceleket" nem tudom őszintén sajnálni. Persze valahol sajnálatra méltó, hogy olyanok amilyenek, de belőlem inkább szánalmat váltanak ki. Legalábbis a kérdezőhöz hasonló mindenki hibás felfogású emberek. Ismerek ilyet nőből és férfiból egyaránt. De ismerek olyat is, aki bár nem sikeres, sőt, de felismeri hol hibázik és beismeri, hogy lusta többet tenni. Reális az énképe és senkit nem hibáztat azért, mert nincs párja. A szociális készségei bár gyengék, de arra alkalmasak, hogy felületes baráti kapcsolatokat alakítson ki, amik a szociális igényei egy részét fedezik is. Az ilyen ember tud kiegyensúlyozott és reális maradni. Őket nem sajnálom és nem is szánom, mert ők egyiket se érdemlik.

De aki szerint a kiszolgáltatott, lelkileg súlyosan sérült nők "hálából" kéne, hogy kielégítsék, vagy miután fizetett egy italt tulajdonképp jogosan fogdossa a lányt, hiszen "kifizette" a szolgáltatást, vagy aki megdugja a nőt, holott ő azt mondja nem, mert tulajdonképp ő is akarta, meg hát fel is jött a lakásba, vagy mert úgy volt öltözve, ne panaszkodjon és még lehet sorolni, na ők azok, akikről fentebb írtam, hogy ki kéne gyomlálni a társadalomból. Nem csak az erőszaktevőket (akiket szerintem kasztrálni kéne) hanem azokat is, akik így gondolkoznak. Mert ezek után a megnyilvánulások után és mélyen gyökerező negatív érzések, valamint az empátia teljes hiánya miatt, veszélyesek. Az ilyen gondolatok és tettek egyetlen alap érzéskörből erednek. Ha szerencsénk van, soha nem kerül olyan helyzetbe az adott ember, hogy tettlegesség legyen belőle, de én nem szívesen bízom az ilyesmit a szerencsére.

Ezért írtam az elején, hogy maga a gondolat nem rossz, ha a pszichológiai szűrésen elbukott férfiakat kiemelik a társadalomból valahogy.

Így két legyet ütnénk egy csapásra. Lennének nők akik kiszakadnak a terrorból (bár a komoly több fordulós pszichológiai tesztek mellett én komoly utóellenőrzést is bevezetnék) és a társadalom azon tagjai, akik potenciális veszélyt jelentenek eltűnnének.

Kérdező, azt kérdezted, akkor mit tegyél? Az öngyilkosság épp olyan gyáva és kétségbeesett tett, mint kiszolgáltatott nőkön élvezkedni. Amit tehetnél, hogy az idődet önértékelésre, önelemzésre szánod az önsajnálat helyett, megértenéd mit, miért csinálsz, túl azon a sablonon, hogy neked csak szeretet kell, majd tudatosan figyelnéd a többi embert és tanulnál.

Nem szégyen, ha valaki rosszul szocializálódott. A család feladata lenne a gyermeket felkészíteni és beintegrálni a társadalomba. Nálad és sok másik embernél ez nem jött össze. De felnőttként a te felelősséged, hogy annyiban hagyod és inkább tovább frusztrálod és hergeled magad, vagy teszel azért, hogy integrálódni tudj.

Én 14 évesen jöttem rá, hogy annyit értek az emberi kapcsolatokból, mint egy okosabb sültkrumpli. Hát neki láttam figyelni, tanulni, rendszeres önelemzés mellett. 25 éves vagyok és mostanra tisztában vagyok azzal, hogy mik az erősségeim, mik azok a tulajdonságaim, amik megfogják az embereket és ezeket a mai napig igyekszem erősíteni és bővíteni, persze a saját határaim, jellemem megtartása mellett. Megtanultam bárhova beilleszkedni, bárkivel elbeszélgetni. Ehhez tág érdeklődési kört alakítottam ki és bármilyen új ismeret jön szembe igyekszem fejleszteni a tudástáram, így mindig van mihez nyúlni, valahogy bekapcsolódni a társalgás a és ezáltal a társaságba. Akármilyen új társaságba kerülök, a többség pozitívan viszonyul hozzám és pozitívan ítél meg. De ezért nagyon sokat dolgoztam.

Van olyan barátnőm, aki most 24 évesen jött rá, hogy nagyon sok mindent rosszul csinál. Ő pszichológus segítségével igyekszik fejlődni. De tesz érte, mindegy milyen későn ismerte fel a hibáit.

Abból amiket írtál kérdező, te se a hibáidat, se az értékeidet nem jól méred fel. Tele vagy haraggal és keserűséggel és olyasmikkel takarózol, amiknek talán részben van alapja, de nagyrészt sima önámítás.

Azt kérdezted mit tehetnél?

Ismerd meg magad, jöjj rá, mit kedvelnek benned az emberek és melyek a negatív, akár taszító tulajdonságaid. Dolgozz azon, hogy a jó tulajdonságaid legyenek erősebbek, gyarapítsd őket ha tudod. Nagy közhely, de ha igyekszel pozitívabb lenni és azokat a dolgokat észrevenni amik jók, amik boldoggá tesznek, nem azon morogni mi minden xar, az kihat az általános jellemedre, viselkedésedre és gondolkodásmódodra. Így egy kedvelhetőbb és kevésbé morozus emberré válhatsz. Bár ez nagy munka és hosszú idő, sok tudatos odafigyelés. Ebben is tudna segíteni a pszichológus. Felismerni és gátolni a hibás beidegződéseket. (Hibás, mert láthatóan nem visz előre téged, nem tesz boldoggá) Ha sikerülne elérni, hogy az emberek többsége megkedveljen, (tehát pozitív, szerethető jellemet kialakítani) tisztában lennél azzal, mi az ami vonzó lehet benned, nem csak párkapcsolati, hanem sokkal inkább emberi értelemben és ezt követően elkezdenél aktívan társaságba járni, akkor lehetne párod, komolyabb vergődés nélkül. Mert amikor azt írják, hogy csak éld az életed és majd jön a szerelem, erre utalnak. Nem arra, hogy munka-irány haza-alvás-munka jellegű életet élj, amit te is utálsz, hanem olyat ami tele van jó dolgokkal, amit élvezel. Hogy légy amennyire lehet kiegyensúlyozott és elégedett. Egy ilyen jellem mindenki számára vonzó.

Nos most én kérdeznék és ha nem is válaszolsz, legalább gondolkozz el rajta.

Milyenek az emberi kapcsolataid?

Vannak barátaid?

Meddig tartanak a barátságaid és jellemzően, hogy érnek véget?

Szívesen töltenek veled időt az ismerőseid?

Te szívesen töltesz időt másokkal?

Tudod mi tesz boldoggá?

Könnyen megkedvelnek, ha új társaságba kerülsz?

Jók a kommunikációs képességeid, vagy inkább a kötelező minimumnál többet nem beszélgetsz másokkal?

Érdekelnek mások dolgai?

Boldog vagy az életedben?

Ezek szerintem nagyon jó kiindulási alappal szolgálnak. Először az általános, könnyebben kezelhető, kialakítható kapcsolatokat kell rendezni, azon tapasztalatokat gyűjteni, tanulni és aztán ugrani a mélyvízbe, ahol már tétje van a dolognak.

10-19-59! Szerintem ez nem az a hely, ahol ilyen mély társadalomfilozófiai és szociológiai bölcsességre nyitott a nagyérdemű. 🤣

Én értem mit akarsz mondani az indirekt társadalmi erőszakról, de a többség nem fogja, mert nem értik a koncepciót sem.

Az incel probléma mellesleg nem innen fakad. Abban igazad van, hogy az érvényesüléshez nagyon hasznos, ha van valakid.

Foglalom össze, én értem mit akarsz mondani, sok dologban igazat is adok, de itt ezzel ne próbálkozz egy szociológia Phdhez inkább való ez amit boncolgatsz.

#68! Látom, élik a kis nyomorult életüket, és bele sem gondolnak abba, hogy például az ember nem monogámnak születik, ez a magyarázata a megcsalásnak is, alapvetően a párkapcsolat egy társadalmi struktúra, amit beléjük nevelnek, hogy így kell lennie. Csak idővel annyira hisznek benne, hogy másokat is beleerőszakolnak ilyenekbe.

még ha nem is értesz egyet legalább valaki van, aki nem nekem okoskodik arról, hogy mi van az ÉN életemmel, és valójában meg félne a tükörbe nézéstől.

üdv. 59.

69, oké, de akkor te se tudjad jobban, én mit érzek pl.

Én monogám vagyok. Értem, hogy te nem és értem, hogy sokan nem, de ettől még van aki igen. Nekem nem teher magamon tartani a bugyim, akinek ez gondot okoz, az éljen nyitott kapcsolatban, a lehetőség adott.

Értem, hogy miről írsz, de nagyon egyoldalúan látod. Van akire nagyon igaz amit írsz, más viszont nagyon jól érzi magát abban, ami neked társadalmi kényszer.