Miért nem lehet humanitárius módon megoldani az incelproblémát?

100! Nézd, te egy privilegizált kisebbséghez tartozol (már ha minden igaz, és nem csak bekamuzod ide, mint az itteni válaszoló jó többsége), csak egy példa nekem a személyes ismeretségi körömben négy nő és hat férfi van hosszú ideje kapcsolat nélkül. Mindezt mondom úgy, hogy nem élek nagy társadalmi életet, és nem vagyok töven éves, ezek a barátaim 20-as, 30-as éveikben vannak, de a ti mesevilágotokban nekik nem is kéne létezniük. De a valóságban léteznek. Sajnálom, ilyen ez a valóság, nem olyan mint az Én pici pónim.

Valóságban így működnek a dolgok, hogy nem lesz kapcsolat abból, hogy elmegyünk múzeumba meg beszélgetünk, csak egy példa én egy teljes évig jártam el egy lánnyal ide-oda és nem történt köztünk semmi, megállapodtunk barátként pedig se neki, se nekem nme volt akkor senkim, a ti mesevilágotokban már a második randin jött volna a csók. A valóságban meg nem jött, mert messze nem passzolt mindent és nem erőltettük a dolgot, nem voltunk szerencsések, ennyi. A barátságunk azóta is megvan, neki továbbra sem lett senkije, nekem igen.

Ahhoz, hogy két ember összejöjjön, ahhoz rengeteg, de tényleg rengeteg dolognak kell összepasszolnia.

"neki továbbra sem lett senkije, nekem igen."

Most nem úgy volt, hogy csak a kitalált mesevilágban jönnek össze az emberek?

#101

Kétlem, hogy kisebbség lennék. Eleve elég sok embert ismerek, elég sok közösségnek vagyok a tagja, másrészt mindig egy kisebbség panaszkodik. Imádom egyébként, mennyire próbálod rám erőltetni a rossz világlátásodat, hogy biztos én kamuzok, meg biztos egy kisebbség vagyok. Áltathatod magadat.

Igen, nem mindig jön össze a dolog, ilyenre is bőven van példa. Viszont te szerinted normális az, amit a kérdező csinál? Hogy kedvességnek állítja be mások kihasználást ahelyett, hogy magába nézne, hogy mi vele a baj? Mert ez az ember sok minden, de nem kedves és rendes, hanem kifejezetten ártó.

Nem tagadtam, hogy sok mindennek kell passzolni. Belső szimpátia, külső vonzalom, közös érdeklődések, közös hosszútávú tervek, csakhogy párat említsek. Viszont sokan nem tesznek azért, hogy ezekben kiemelkedőek legyenek. Nem oldják meg a régi sérelmeiket, amik jellemtorzítóak. Nem tesznek a külsejükért és igénytelenek. Semmi nem érdekli őket, csak otthon bambulnak a gép előtt. Nem járnak el közösségekbe, ahol találhatnának hasonlelkű embereket. Az ilyenek mit várnak?

"Most nem úgy volt, hogy csak a kitalált mesevilágban jönnek össze az emberek?"

Én ilyet egy szóval nem írtam, csak azt, hogy vannak a szerencsések, én közéjük tartozom, meg sokan akik pechesek. Nehogy azt hidd már, hogy ez a mostani kapcsolatom valami komoly munka eredménye, csak a véletlen hozta össze, ezért mondom, hogy szerencse kérdése. Az a lány, akivel egy évig kínlódtunk és mindketten dolgoztunk volna a dologért meg nem ment, ennyit erről. szóval a szerencse viszi messze a prímet, nem a kemény munka meg szórakozás és hasonlók.

A kérdezőre meg nem reagálok, nem is ahhoz szóltam itt hozzá alapból.

107, szerintem most épp mosakszol. Eddig a pártalálás és egyedül lét volt a téma. Sok a vacak kapcsolat, de nem ez a kérdés és nem függ össze a témával.

Én egyetértek a vitapartnereddel. Ahhoz, hogy "szerencsés" legyél, tenned kell. És nem egy olyan lánnyal szívni, akivel látványosan semmi értelme, mert az nem ez a kategória.

Lehetsz te bármilyen szerencsés, ha a bicikli belsőben éled az életed. Ugyanakkor, elég valószínű, hogy szembe jön egy potenciális társ, ha sokat vagy emberek között, aktívan részt veszel több közösségben, tág és sokszínű az ismerettségi és érdeklődési köröd. Aztán a következő lépés, hogy időben kilépsz, ha nem működik, így nem lesz halott kapcsolat, amiben csak együtt éltek egymás mellett.

Nekem összesen 5 olyan ismerősöm van, akinek nem ment/megy a párkeresés. Ebből 2 mostanra évek óta "szerencsés" a többi meg nem tesz érte semmit érdemben.

108! Nézd ez valóban magánügy, csak akkor a peches embereke inkább sajnálni kéne, és megérteni, hogy nem lehet mindenki szerencsés, ennyi. Például az bosszant, hogy vannak olyanok, akik még okoskodnak is ilyeneket, hogy "A kapcsolatok minimális múlnak a szerencsén, és sokkal inkább azon, hogy tesz-e érte valami."

Miközben egyértelmű, hogy nem erről van szó.