Miért nem lehet humanitárius módon megoldani az incelproblémát?

#90

A kapcsolatok minimális múlnak a szerencsén, és sokkal inkább azon, hogy tesz-e érte valami. Ha belsőleg rendben lenne és külsőleg is legalább átlagos lenne, és eljárna a hobbijaihoz és érdeklődéseihez köthető közösségekbe, már vagy lenne párja vagy lenne annyira élete, hogy ne ilyen hülyeségeken gondolkozzon.

#92

Inkább a saját környezetemből (család, barátok, közösségek, munkatársak) indulok ki. Persze érdemi energiát belefektetni bármibe mindig nehezebb, mint csak panaszkodni és másokat okolni.

#94

Nem egy-két emberről van szó, inkább harmincról. Legalábbis ennyiről tudom, hogy kivel és hogyan jönnek össze, mert velük vagyok olyan kapcsolatban.

Viszont felkeltetted az érdeklődésem, szerinted a valóságban hogyan működik?

#96

Jelenleg is van kapcsolatom, már ötödik éve vagyunk együtt. Semmi különös nem volt a dologban. Egy mesterképzésre jártunk, minden szünetben beszélgettünk, majd két hónap után elhívtam egy kiállításra, majd még két randi után elcsattant az első csók és összejöttünk. Számomra mesedélután volt és a barátaim se szoktak panaszkodni, a többségüknek van párja, akinek meg nincs, annak is volt.

Előtte kétszer utasítottak el: az egyikről kiderült, hogy leszbikus, a másikról, hogy már érdeklődik valaki más felé. Nyilván nem örültem egyiknek se, de ilyenkor tovább kell lépni.

88#

Igazad van, az a tankönyvi elmélet az általad felsorolt három véletlenszerű közhely + egy megkérdőjelezhető állítás pedig maga a komplex valóság. És nem azt mondom hogy a közhelyek nem tényszerűek, vagy nem lehetnek azok csak egyrészt ezzel nem mondtál kb. semmit, másrészt nem ellenérv, nem cáfolat mert nem zárják ki egymást azzal amit felvázoltam.

Csak hogy ezt megértsd ahhoz az kéne, hogy ne ilyen baromi egysíkúan gondolkodj összetett problémákról. Ide most nyilván nem disszertációt fogunk írni, de előző kommentben is próbáltam árnyalni legalább annyival a dolgot hogy egyrészt van ez, másrészt viszont igazad van abban hogy... Ha ez neked nem megy, akkor nem erőlködöm.

Minden sztereotípiának van alapja, csak lehet hogy hülyeség, félreértésen alapul vagy a valóságot sarkító elképzelésen. Itt három dolgot tüntetsz fel rossz színben.

1. Sok ember olyan munkát keres ahol kisebb erőfeszítéssel keres többet vagy ugyanannyit, vagy akár valamivel kevesebbet mint egy megterhelőbb munkával. Ez nem csak a nőkre jellemző, és szerintem mindig jelen volt ez az emberi törekvés.

2. A nők ambiciózus társat keresnek.

3. Vannak karrierista nők.

Tehát szerinted mit csináljanak a nők, mi az ideális? Ha keményen tanulnak, dolgoznak, karrieristák az nem jó. Ha könnyebb munkát végeznek, élnek a lehetőségekkel az sem jó. Ne keressenek olyan társat aki akar valamit az élettől, és dolgozik vagy vannak céljai mert akkor csak érdekhajhászok.

Legyenek munkanélküliek, vagy legalább csórók, minél kiszolgáltatottabbak annál jobb és akkor majd kevésbé válogatnak, ugye?

"Kétféle ember van. Aki megbecsüli, ha kiemelik és nem felejti el"

Szép és jó, csak te elvárnád hogy hálából maradjon melletted valaki egy kapcsolatban amikor ez nem egészen ezen alapul. Ettől még persze lehet hálás, vagy szerethet mint embert de ilyen manipulatív eszközökkel nem lehet magunkhoz csatolni másokat. Nem egészséges a gondolkodásod, csak az a baj akinek nem az az nem veszi észre, és nem is tudja észrevenni. Nehéz elismerően szólni arról hogy úgy akarsz párt szerezni hogy kiszolgálgatott embereket akarsz kvázi személyi függésben tartani. Mert nincs sok választása, hátha téged választ, később meg amikor már lenne választása akkor kösse a hála, meg a lelkiismeret. Erről nagybátyám jut eszembe, akit nem diagnosztizáltak de szerintem pszichopata volt, és elég viharos kapcsolatai voltak, elején minden szuper aztán szenvedtek vele a nők rendesen. A lényeg, hogy mindig olyan nőkkel jött össze akiknek valami súlyos problémájuk volt, általában mozgáskorlátozottakkal, akiknek az önbizalma is elég alacsony volt. Kb. ugyanazokat az ösztönzőket láttam a választásaiban mint nálad.

Ez a lényeg, erre próbálunk rávilágítani mint problémára. Szalmabábozhatsz, és félrebeszélhetsz az olcsó ázsiai munkaerőtől kezdve a mauritiusi dodó kihalásáig de ezt kéne hogy meglásd.

"Ezeket nem én mondom magamról, hanem mindenki más."

Az emberek akikkel már "önszántadból" nem tartod a kapcsolatot, vagy a nők akik visszautasítottak? Ha minden jó akkor szerinted mi a baj?

Mellesleg a negatív tulajdonságaimat jellemzően nekem sem és szerintem másnak sem feltétlenül idegenek vágják a fejünkhöz, hanem tudjuk magunkról konkrét kimondott szavak nélkül is felismerjük a környezetünk finomabb visszajelzéseiből, reakcióiból hogy ebben vagy abban még van hova fejlődni.

97! Akkor te valószínűleg a szerencsés kevesek közé tartozol. Erre ennyit lehet mondani.

Tudod a valóságban az emberek többségénél nem ilyen. Ha így működne nem lenne rengeteg, de tényleg rengeteg ember maga. Attól, hogy ti egy elit klubhoz tartoztok a többség messze nem ilyen kiválasztott.

#99

Milyen klassz már, hogy minden barátommal és közelibb ismerősömmel "szerencsések" vagyunk. Még véletlenül se arról van szó, hogy mi teszünk azért, hogy kívánatosak legyünk és keressük a lehetőségeket.

Csak azt bizonyítod, hogy panaszkodni mindig könnyebb lesz. Továbbra se válaszoltál arra a kérdésemre, hogy a valóságban, hogy működnek a dolgok. Ezidáig ugyanis úgy tudtam, hogy a valóságban élek, de ezek szerint mégse. :D

Aki egyedül van, az általában nem tesz az ellenkezőjéért. Nem jár el közösségekbe, nem érdekli semmi, ami alapján ismerkedhetne. Így nem is csoda, hogy magára marad.