Miért nem lehet humanitárius módon megoldani az incelproblémát?

#58: "A harmadik világbeli nőknek pedig az lenne a segítség, ha azt támogatnák hogy legyen lehetőségük arra hogy önállóan álljanak a lábukon"

Ebben nem az incelek a fő ellenérdekeltek, hanem a gazdaság többi szereplője. Aki nem akar konkurenciát, pláne nem SAJÁT pénzen kinevelt konkurenciát. Vagyis a teljesség igénye nélkül:

- a milliárdos politikusok, üzletemberek, akik élvezik, hogy bárkit megvehetnek kilóra és mégis velük dug egy Várkonyi Andi vagy Vajna Timi. Vagy kiugranak Thaiföldre olcsó gyerekprostizni.

- akik a harmadik világ nyomorából élnek (beleértve Átlag Józsit is, aki olcsón vesz és drágán elad).

- az itteni nők, akik örülnek, hogy végre sikerült egy 200 nettós recepciós állást összehozni, ahol csak mély dekoltázsú ruhában kell lenni, de még nem tapizta le őt a főnök 3 hónap alatt egyszer sem és azért mégsem egy meki, itt lehet Facebookozni. Nehogy már a csoki vagy a sárga csaj elvegye az ő munkáját.

- azok az itteni nők, akik kategóriájukon felüli férfit szocializáltak be házisárkányként, a férfi önértékelését sárba tiporva. Nehogy már a srác megismerkedjen egy külföldi kis senkivel és elhagyja (ez amúgy is venezuelai sorozatok állandó visszatérő eleme, mikor a jólelkű cselédlány elszereti a domináns elit nőtől a kiszemelt férfit).

Tehát lenne még itt bőven ellenérdekeltEBB fél is, mint mi, akik nem birtokolni akarjuk a nőt. Ha birtokolni akarnék nőt, akkor most is tudnék hozatni magamnak feketén.

De nekem nem ez kell, nekem az kell, hogy a kedvességembe szeressen bele a nő, mert az vagyok én, az vagyok önmagam, nem akarok szerepet játszani. Rendes vagyok, megbízható és kiszámítható. Ez az itthoni nőknek kevés.

#59: Félig látod csak jól a helyzetet, ugyanaz, mint mondjuk a nagy luxusvilla és a prémium autó, illetve a magas, vezérigazgatói pozíció magas fizetéssel.

Egy kitűzött cél, amit mindenki hajszol, de csak kevesen boldogok benne igazán. Mert az a boldog, akinek nem kell érte megerőltetnie magát, akinek bőven kifizeti a befektetései hozamából is magát a villa is, az autó is és olyan munkája van, amit élvez, szeret és ha úgy dönt, akkor átadja másnak a vezérigazgatói széket és ő háttérbe vonulva, tanácsadóként dolgozik tovább.

Mégis a legtöbben célként jelölik ki a társadalmi elismerést és komoly erőfeszítéseket tesznek érte. Az életüket áldozzák fel azért, hogy ezt elérjék. Na itt van a probléma. Amikor még nyugdíjas korodban sem tudsz kiszállni a mókuskerékből, miközben lehet, hogy meg sem éled, vagy már olyan egészségi állapotban, hogy élvezni sem tudod.

Csak akkor okoz örömet bármi, legyen nagy ház, autó, vagy párkapcsolat vagy akár gyerekvállalás, ha önmagáért akarod, nem a társadalmi elvárások miatt vágysz rá.

Mint mikor egy játékban csalsz. Csak ott tét nélkül teszed, ha nem buksz le, itt viszont egy életre elásod magad bizonyos döntésekkel.

Tudom mire gondolsz, de ezt kivetíteni az egész társadalomra azért elég erős. De ha már felhoztad, épp akkor állnék be én is a sorba, ha én is ezt az utat járnám, ha mindegy lenne, hogy ki, csak tudjam a társadalom felé bizonyítani, hogy van párkapcsolatom, a 4 fal közé meg senki nem lát be.

#60: Abból a szempontból igaza van az 59-esnek, hogy ugyanannyi embernek lehet éppen elviselhető, de semmiképp sem nagybetűs értelemben boldog a párkapcsolata, mint ahány embernek az élete többi része.

Vagyis a pillanatnyi öröm-morzsákból táplálkozik a legtöbb ember, miközben sokan még a felismerésig sem jutnak el, hogy élhetnék máshogy is az életet, követhetnék az álmaikat. A társadalmilag megszokott, kijelölt utat járják, mert az a biztos, az az elfogadott és ott lehet méregetni magunkat a kortársakhoz, hogy mennyivel tartunk előrébb vagy kevésbé.

És még van a megrögzötten lázadó embertípus is, aki már a lázadás kedvéért lázad, aki extrém külsőt csináltat magának vagy költözik ki bankárként egy tanyára és ír blogot vagy digitális nomádként él és arról ír blogot.

Ezzel pedig nem azt mondom, hogy ez utóbbi típus feltétlenül gáz lenne, a gáz az, amikor a mögöttes motiváció az, hogy "csakazértiskülönbözniakarokatöbbségtől", amivel tulajdonképpen ugyanúgy a többségnek akarja megmutatni, tőlük akar különbnek, többnek látszani, csak ő felrúgta a játékszabályokat.

Aki igazán önmaga, az - és ezt kereteztessétek be: LESZ...JA MAGASRÓL A TÁRSADALOM VÉLEMÉNYÉT, HANEM ÉLI AZ ÉLETÉT. (Természetesen nem bűnözőként, másoknak ártva).

Tehát az ilyen embert onnan lehet felismerni, hogy nem ismered fel. Nem ír blogot kényszeredetten, hogy a világgal közölje, hogy ő mekkora tuti 30 éves nyugdíjas, önfejlesztő guru, digitális nomád vagy a társadalomból kivonult remete.

Nem akar vallási hevülettel meggyőzni, hogy vagy fogadd őt mentorodnak vagy engedd, hogy megtérítsen, felnyissa a szemed, mint a spanyol viasz feltalálója.

És főleg nem esik a "bort iszik és vizet prédikál" csapdába. Például amikor úgy hirdeti a "nem fontos a pénz" életstílust, hogy napi több órát áldoz az életéből blogírásra meg saját brand építésére.

"A sikerességet meg mióta mérjük párkapcsolatban? Az igazán sikeres embereknek a magánélete általában romokban hever, szóval ez egy bullshit."

Ezt is kereteztessétek be! Ez is azért van, amit az 59-es próbált közölni, hogy sokan (sokan, de nem mindenki) társadalmi elvárásnak megfelelően választanak partnert, ami behatárolja a lehetőségeket. Egy sikeres ember meg még nagyobb gondban van, mert őt még azért is megszólják, ha nem szintjén lévőt választ. Ráadásul a szintjén lévő valószínűleg szintén sikeres és azért nem jönnének ki jól, mert nem tudnák egymást elviselni. Tehát egy ördögi körben van.

Tehát az én kérdésemre visszatérve, ha én magamra veszem a társadalmi stigmát, miszerint egy import feleséget szerzek magamnak, akkor azzal boldog lehetek és ÉN lehetek boldog a 4 fal között és egyáltalán nem érdekel, hogy kívülről ki mit beszél vagy hogyan néz le a hátam mögött.

#66: "De aki szerint a kiszolgáltatott, lelkileg súlyosan sérült nők "hálából" kéne, hogy kielégítsék, vagy miután fizetett egy italt tulajdonképp jogosan fogdossa a lányt, hiszen "kifizette" a szolgáltatást, vagy aki megdugja a nőt, holott ő azt mondja nem, mert tulajdonképp ő is akarta, meg hát fel is jött a lakásba, vagy mert úgy volt öltözve, ne panaszkodjon és még lehet sorolni, na ők azok, akikről fentebb írtam, hogy ki kéne gyomlálni a társadalomból."

Miért kell valamit szándékosan félremagyarázni? Aki ilyen, azt valóban ki kéne gyomlálni a társadalomból, ezzel egyetértek. De ez szándékos FÉLREMAGYARÁZÁSA a problémának.

Ahogy már mondtam: OPCIONÁLIS. Tehát rajtam kívül vélhetően még sok ezer férfi közül választhat, köztük fiatalok közül és a legszimpatikusabbat választaná ÖNKÉNT. Érted már?

Ennyire nem kéne az egyenlőségi emberi jogokat túltolni, mert lassan eljutunk oda, hogy ha nem kapsz milliós fizetést, akkor a vállalkozó is szemét kizsákmányoló tetű, függetlenül attól, hogy máskülönben munka nélkül éhen döglesz. A nő egy LEHETŐSÉGET kap, amivel vagy él, vagy nem. Figyelembe kell venni az ALTERNATÍVÁKAT.

Nem mindegy, hogy az angol királynő utasítja vissza a laktózmentes ételt, mert fingani fog tőle, vagy az éhező, aki már 3 napja nem evett. Utóbbi esetben is lehet idealizálni a világot, hogy a csövesnek is járna a választék, amíg az éhendöglik. Vagy lehet REÁLISAN kezelni, hogy még mindig jobb, mint a semmi (otthon marad és megcsonkítják) vagy a kukából kiszedett romlott étel (embercsempészek karmaiba kerül és tényleg prostituáltat csinálnak belőle). Majd ha lesz JOBB lehetősége, akkor újra lehet tárgyalni a kérdéskört.

Az ital kifizetése meg megint EGYÉNI mérlegelés esetébe tartozik. Egyébként ez kifejezetten egy élősködő magyar szokás, ott potyázik mindenki, ahol tud. Én ezért is nem alkotok benne véleményt, én személy szerint nem hívok meg senkit semmire, engem akarjon megismerni, ne ingyen potyázni, a lovagok kora már lejárt. Meg lehet köszönni azoknak a nőknek, akik életvitelszerűen élnek ebből. És ők a legrosszabbak és keresik a társaságodat meg flörtölnek veled, ebbe szerintem nagyon sok férfi belefut fiatalon és a saját kárán tanulja meg, hogy a normális nő nem várja el, hogy meghívd, maximum örül neki.

És nem, nem a 300 forintos kávé miatt (ami legtöbbször inkább 2x1200 körül van igazából), amit előszeretettel hoznak fel a nők, hogy mennyi smucig férfi van, hanem azért, mert nem akarok a következő nevetség tárgya lenni, akiről beszél a csaj a villamoson a hátam mögött, hogy "Elég nyomi, de azt mondta, hogy elvisz vacsorázni, az eddigi exeim még egy gyrost is sajnáltak tőlem, a legutóbbi exemnek is én fizettem a kocsi felét és a mai napig nem adta vissza."

És rengeteg ilyen eset van. Lassan már azt mondom, hogy egyfajta keresztfinanszírozási lánc alakul ki, ahol a nyomi srácok ellátják a nőket erőforrásokkal, hol egy kávé, hol egy vacsi, hol egy gyere értem kocsival ide-oda, segíts ebben-abban, így ezek a nők vígan elvannak egy 150-200 ezres fizetésből is, amit így nagyrészt csak magukra költhetnek (és még azért is panaszkodnak, hogy nekik mennyivel több, mert intimbetét meg szépészeti dolgok), aztán ha jön a jó pasi, akkor az még le is húzza őket.

Én nem húzok le senkit, de ilyen nőt eltartani sem fogok.

"Ezért írtam az elején, hogy maga a gondolat nem rossz, ha a pszichológiai szűrésen elbukott férfiakat kiemelik a társadalomból valahogy."

Ehhez hasonlóval a múlt században is próbálkozott két bajszos politikus is. Csak ők más szempontok szerint szerettek volna kiemelni a társadalomból bizonyos egyedeket. Egyik sem aratott osztatlan sikert és még a mai napig érezzük az utóhatását.

A kérdéseidre válaszolva.

Az emberi kapcsolataimmal semmi probléma nincs, amikor akarok én is be tudok a legtöbb társaságba illeszkedni, bár elég visszahúzódó, csendes ember vagyok.

Az emberi kapcsolataimat azért építettem le, mert egyre jobban fájt, hogy nem kellek a nőknek. Később próbáltak "segíteni" egyre jobban össze akartak hozni igénytelen, kövér nőkkel, miközben én mindent megtettem azért, hogy nézzek ki valahogy, fejlesztettem önmagamat.

Nem öltözöm a legújabb divat szerint, de nem vagyok sem ápolatlan, sem gyereket nem csináltam senkinek, egzisztencia terén is stabil vagyok és az alkatom is normál, még ha nem is vagyok kigyúrva.

Ugyanazt mondom, amit a nők szeretnek előszeretettel hangoztatni, hogy csak annyit várok el, amit én is nyújtani tudok.

Nem akarok gyerekes anyukát, nem akarok elhízott nőt, fogatlant meg olyat, aki még mindig az exének fizeti a hitelt.

Ehhez hozzáteszem, hogy az ilyen nőkön is azt éreztem, hogy valahogy erőltetett az egész, nem vonzódik hozzám, csak meg van keseredve. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy egy bizonyos típusnak jövök be, aki nekem nem jön be.

Régebben szívesen töltöttem időt másokkal, de egyre frusztráltabb lettem a sikertelenség miatt és azért, mert még olyannak is van barátnője, aki tök bunkó vele, nekem meg nem jött össze.

Nem tudtam eldönteni, hogy az volt a rosszabb, amikor próbáltam kerülni a témát és éreztem, hogy a fogaskerekek működnek az emberek agyában, hogy vajon meleg vagyok-e vagy mikropéniszű vagy mi lehet velem a gáz, vagy mikor segíteni akartak és összehozni olyanokkal, akiknek szintén nem kellettem volna, csak nekik se volt túl sok lehetőségük.

Boldoggá az tesz, hogy haladok az anyagi függetlenség irányába, nem esek bele azokba a hibákba, amikbe sok ember, így ha megélem, akkor 40 éves koromra vagy az előtt már a hobbimnak, az utazásnak élhetek digitális nomádként - úgy, hogy én nem önigazolok és írok blogot róla, csak megélem azt, hogy milyen szabadnak lenni, felfedezni a Föld szépségeit.

Legalábbis ezt hittem, csak megrekedtem ott, hogy szeretnék egy társat, egy nőt, aki szeret, vagy legalább el tudja hitetni velem, hogy szeret.

Olyan apró dolgok boldoggá tudnak tenni, mint nézni a naplementét vagy a csillagokat éjjel. Csak az egészet beárnyékolja a régóta tartó magány.

#75: Szerintem olvass és művelődj sokat a témában.

Épp régebben volt az, hogy lehetett a férfi 60 éves érsek, hozzáadták a 14 éves lányt. Lehetett fogyatékos, mozgássérült, ha arisztokrata családból származott, akkor intéztek neki nőt.

A szerelemből házasodás meg pont csökkenti a kialakuló párok számát, ugyanis legtöbbször azt jelenti, hogy rengeteg nő élete végéig arról ábrándozik, hogy eljön majd egy olyan férfi, aki úgy néz ki és olyan férfias, mint a dugópajti és olyan kedves és megbízható, mint a nyomi srác. Emiatt egyre kevesebben is házasodnak, ugyanis ez a férfi legtöbbször nem létezik egy ugyanazon személyben. Illetve pont emiatt egyre több a válás is, hiszen a dugópajti nem hűséges, a nyomihoz ő nem hűséges, a kettő között lévővel meg csak a félig tele szemléletű nők érik be, a félig üres szemléletű nők úgy gondolják, duplán rossz.

Az elmúlt 200 évben pedig leginkább a harmadik világban nőtt a népesség és az orvostudománynak (hogy a gyerekek többsége megéli a felnőttkort) meg az ipari forradalomnak (hogy nem kell már a jobbágynak egy életet végigdolgozni csak az élelemért) köszönhető, illetve a háborúk hiányának. És pont a fejlett világban van akkora válság, hogy vagy migránsokkal pótoljuk a csökkenő népességet és egyenlítjük ki a demográfiai egyensúlyt (mert egyre több öreg van) és akkor még a nyugdíjválságról nem beszéltünk, ezért az összes kormány bőséges családpolitikai intézkedéseket vezet be, hogy szaporodásra bírja a népességet, de ennek minimális sikere van, hiszen nem fogják fel, hogy pont azért nem akar szaporodni a legtöbb ember, mert kinyílt számára a világ, van lehetősége élni, utazni, tapasztalni, azt meg gyerekkel nagyon nehéz. Ugyanakkor lehet bármennyire gazdag, ő szegénynek fogja érezni magát, mert felfelé néz, nem lefelé, mert ilyen az ember.

A harmadik világban meg nincs sok lehetőség, ráadásul a fogamzásgátlás sem egyszerű. Meg ott nyugdíjrendszer híján tényleg a fiatalok ápolják és segítik a már egészségileg tönkrement 30-40 éveseket is, távlati jövőképük sincs, így több okból is inkább a szaporodást választják.

#78: Mert hülye kérdésre felesleges válaszolni. Ezeken a helyeken alapból sem véletlenül vannak szervezett turistaútvonalak, nem igazán szeretik a fehér embert az ottani férfiak. Minél elnyomóbb ország, annál inkább rossz néven veszik, ha az ottani nőkhöz odamész. Turisták gyakran célpontjai a helyi csalóknak. De tegyük fel akadna egy menekülő nő, akit nem követtek és bejuttatom a szállodai szobámba. Hogyan hozom haza repülővel papírok nélkül?

Ja és a kedvenc vesszőparipátokat kihagytam: ha nincs az egész mögött legalább egy civil szervezet, akkor hogyan bizonyosodnak meg róla, hogy jól bánok a lánnyal és nem vagyok perverz állat?

Tudod, mint a gyámügy, aki folyamatosan megy ki ellenőrzésre, hogy a gyerek megfelelő környezetben van-e.