40 feletti férfiak ti már nem akartok rendes párkapcsolatott?

Ennyire azert nem rossz a helyzet. Persze van sok ferfi, aki eleteben nem tudott elkotelezodni, hiaba mult mar 40, azokkal ugyse tudsz mit tenni. Aztan vannak azok, akik elvaltak. Azok egy resze szinten nem akar mar komoly kapcsolatot. Maradnak azok, akik megis. Ok a te celcsoportod. Mindezt tovabb szukiti, hogy nem egyenloen oszlanak el. Kertes hazat irtal, statisztikailag a ferfiak a varosokban vannak tobbsegben, videken a nok. En atgondolnam az osszes olyan tovabbi korlatozo tenyezot, ami tovabb szukiti ezt a csoportot, bar ez igaz mindket nemre. Ilyenek a cigi, a kutya-macska tartas, normalis testsuly. Noknel a hosszu haj, igenyes oltozkodes es az elmenyhajkuraszas, nameg a gyerekek szama. Ferfiaknal a baratokkal toltott ido mennyisege, alkohol, otthonules, gepezes. Ha valamelyik nem stimmel, akkor kb felezodik az erdeklodok szama. Ez van, mindenki igyekszik a legkevesebb problemas, vagy problemasnak velt szituacioba belemenni. Ettol fuggetlenul van boven olyan ember, akivel kolcsonosen megertened egymast, csak iszonyat sok van, akivel meg nem. Ki kell valogatni. Minel finnyasabb valaki, annal nehezebb a dolga. Ezek jobbara felszines dolgok, tehat a konkret ember ismerete nelkul, mar kiszorodik az elso rostan. Van, amin nem lehet valtoztatni, de biztos van olyan, amin igen. Azon kell dolgozni es kozben keresni. Mindenki igy csinalja, aki eredmenyt is szeretne.

A ferfiak noies not keresnek, a nok ferfias ferfit. A tinder es a tobbi tarskereso viszonylataban, szinte mindenki a rogtonitelo birosag szerepkoreben van. Ha nem tetszik valami, akkor balra huzza, boven van olyan is, aki jobbra lesz huzva. Ha pedig elfogyott az osszes, akkor pedig kijelenti, hogy nincs normalis no/ferfi a neten. A tarskereses egyben kompromisszum is, es viszonylag kevesen uzik jol ezt a szakmat. Tulsulyos, de a tobbi stimmel? Ismeretlen embernel ez nem fog menni. Cigizik, de a tobbi stimmel? Szinten nem. Ha valahonnan szemelyesen ismered a masikat, akkor mar ezek nem lesznek meghatarozoak annyira. A belso megszepiti ezeket. De ismeretlenkent, minden az idealistol eltero dolog hibaszamba megy. A hosszut azt ugy ertem, hogy vallig ero hossz mar okes, de ez tenyleg mar egyeni preferencia.

65-ös jól írod! Pontosan ez van. A netes ismerkedés fotó alapján 1-3mp-es döntés, majd ha még igen is külsőre, ha a leírásában nem stimmel valami akkor tuti felejtős. Én nős férfi vagyok, de a környezetemben nem egy nőt és férfit ismerek akik társkeresőn próbálkoznak. Mát többnek mondtam hogy szerintem túl sokat várnak el úgy, hogy igazából egy szót sem váltanak a lehetséges partnerekkel. Erre mindig az volt a válasz, hogy nem adják alább. De könyörgöm, van aki fotogén, van aki nem. Van akinek nem előnyös a képe, életben sokkal jobban néz ki. Lehet hogy emberileg egy főnyeremény. Akkor sem. Be van égve az amit írtál? Kizárólag a nőies nők, és a férfias férfik jöhetnek szóba. Fel kellene már fogni, hogy az évek elrepülnek, senki sem fiatalodik, az ilyen 18 évesekre jellemző felfogással meg egyedül maradnak. Nem hollywoody álomszínészekre kellene már hajtani a nőknek úgy, hogy ők kis szürke egerek. Nem modell nőkről kellene álmodozni egy férfinak, aki maximum középszerű. Annyira fárasztó ez az állandó síránkozások és elvárások egyvelege. Most a 40+ -os emberekről beszélek. Hogy van az, hogy a fotelből mindenki csak egy normális nőt/férfit akar hétköznapi élettel, alapvetően a 95% az átlagot képviseli, majd itt panaszkodnak a nők a férfiakra, hogy milyen felszínesek. Majd ezután a normális kapcsolatra vágyó, ugyancsak átlagos férfiak a nőkre, hogy észre sem akarják venni őket! Itt valami más lakozik a mélyben, ami szerintem az önámítás. Túl magasra pozícionálja magát mindenki, és ami szerintem a döntő, hogy tényleg rögtön ítélő egyszemélyes bíroság mindegyik. Egy fotó, nem tetszik, kuka. Mert azért azt is írják már le, hogy oké, ilyen meg ilyen életet szeretne, na de olyannal, akire ránézve elolvad. A mai világ meg híres arról, hogy a dögös nő, szuper pasik, a fényűző élet felül van reprezentálva minden felületen, ami tudatalatt azt közvetíti, hogy saját magunknak is ilyet vagy megközelítőleg ilyet szeretnénk. Tudatalatt, és pont ezért nem is vagyunk objektíven tisztába a tarskeresési "viselkedésünkkel". Mennit hallottam már ezt az "ááá, én nem is vagyok olyan, csak egy épkézláb férfit vagy nőt keresek". Hát bakker, én meg személyesen ismerek ilyeneket mindkét nemből, és mégsem válasszák egymást még egy próba erejéig sem. Még valami. Nem elhanyagolható problémaforrás az óriási választék, vagyis ennek a lehetősége, ami leginkább csak délibáb. Nem választom XY-t, mert ZQ sokkal jobbannéz ki. ZQ meg nem ír vissza, de VS állandóan bombáz a leveleivel, de neki meg nagy az orra... Meg különben is. regisztrálom magam a következő társkereső platformra, na majd ott! Régen mi volt? Nem fotelből vadászgattak egymásra a nemek, hanem a valóságban. Annak idején nekem konkrét, sőt messzemenően konkrét elképzelésem volt a leendő páromról, és a maihoz viszonyítva gyér választékból mégis megtaláltam azt, aki fedte az elképzeléseimet. Oké, volt előnyöm, mert a személyes ismerkedésnél saját magam reprezentálom a teljes mivoltommal, nem pedig egy francos fotó ad el, meg pár sor mint bemutatkozás. A külsőm is relatív, mégis azt érzem, nagyságrendekkel csinosabb nőkkel voltam, mint ahogyan én kinézek férfiként, holott azt mondják jobb vagyok mint az átlag. A személyiségem határozott, iránykövető. Ti mikor juttok el odáig a netes társkeresésbe, hogy esélyt adjatok egy olyan embernek, akinek csak a fotóját láttátok. Apropó fotó, marhára nem vagyok fotogén, már többen is mondták, hogy engem nem lehet fényképezni, mert teljesen más vagyok ott és a valóságba. Nekem mekkora esélyem lenne így? ... Amúgy meg tökéletes családi életünk van, ebbe beleértek mindent. Egy társkeresőn senki lennék ránézésre, a való életben meg főneremény a feleségemnek(ahogy itt elnézem a tapasztalatokat, bármelyik normális nőnek). Ezt most ne értse senki nagyképűségnek, mert vallom hogy nálam 100X jobb és értékesebb férfiak is vannak, csak a kettősséget szerettem volna érzékeltetni. A virtuális káosz és felszínesség vs. valóság. Ha lehet, akkor próbáljatok megmaradni a valóság oldalán!

66-os, jól összefoglaltad. Én sem vagyok az online társkeresés híve, mégis voltak onnan komoly kapcsolataim. Szerintem az is egy opció, meg az élő ismerkedés is. Bár az élőt jobbnak tartom, mégsem zárom ki az online társkeresést, hisz tényleg akarok társat. Férfi vagyok, lassan egy éve folyamatos home office-ba kényszerít a cég. Tehát munkahelyi ismerkedés kizárva, és mondjuk annyira nem is szeretnék a cégen belül ilyesmit. Marad tehát az élet, de ismeretségi körömben, barátok közt nincsen senkinek olyan ismerőse, aki szóba jöhetne. Más lehetőség nincs, ismeretlen nőkkel online vagy élőben megismerkedni, de ezen esetekben úgyis a külső lesz az elsődleges támpont. Nem rossz ez, de van némi hátránya, ahogy írtad. Ez van, ezt kell szeretni:)