Miért nem találni olyan lányokat akik szépek is de mellette szerények és nem kérkednek a szépségükkel?

"Figyelj, én sokáig szép és szerény voltam és láss csodát, kihasználtak! Utána magasra tettem a mércét, az önbizalmamat felvállaltam és azóta lehoznák nekem a csillagokat is a fiúk, hogy randizzak velük. 🤷‍♀️"

Amúgy aki leszólta ezt a pitsát azt nagyon lepontoztátok, viszont megindokolni egyik se tudta, hogy miért.

Én nem tartom jónak ha egy férfi kihasznál egy nőt. Viszont ha a nő emiatt később úgy kompenzál, hogy egy randi előtt direkt copatja a PASIT, HOGY HAD könyörögjön a randi előtt, majd később randizok vele, az gerinctelen dolog. Micsoda jellemfejlődés, régen engem használtak ki, majd ahelyett, hogy normálisan állok ezek után a pasikhoz, én használom ki őket. Megszivatták a pasik, aztán folyamatos egó legyezgetéssel kell kompenzálnia. Jellemvisszafejlődés.

41 na ezt irtam en is, tok igaz.

Egoista lesz abbol, aki teljesitmeny nelkul kap pozitiv visszacsatolast pl jaaaj de szep vagy gizike

Sok olyan not ismerek, akiken volt kis felesleg, de igy is baromi szepek, rendesek voltak. Fogytak, egybol annyira valogatos, egoista, masokon attaposo nokke valtak, hogy az nevetseges.

Gusztustalan csak azert masokat alazni, mert teged is ert valami negativ dolog.

Ez ovodas szint.

"Szerintem ezek a tulajdonsagok pont olyanok, amiket nem kell prezentalni, hanem masok mondjal rolad."

De én nem mások kommentjeinek élek. Van egy normális értékrendszerem, világlátásom, és annak próbálok megfelelni, nem érdekel, mások milyennek látnak. Hisz a humor sem objektív, van, aki viccesnek fog találni, van, aki nem.

"En sem szeretem ha valaki kijelent magarol valamit, amit lehet en nem gondolok. Pl szep vagyok, vicces vagyok"

Megint csak: nem érdekel, mit gondolsz. Mindenkinek joga van a véleményhez, de az, hogy nekem véleményem van valamiről, nem azt jelenti, hogy neked is ugyanazt kell gondolni. Én gondolhatom magam viccesnek, te meg gondolhatsz unalmasnak. Nem egy objektív igazságot nyilatkoztatok ki, hanem a véleményemet. Hogy bánthat valakit, hogy valaki más mit gondol SAJÁT MAGÁRÓL, ez nekem kicsit zakkant.

Ha mások véleményéből tenném össze magam, elég folyékony, határozatlan lenne a személyiségem.

"Az hogy mit gondolsz magadról az csak a te dolgod, nem erről van szó, hanem arról amit te úgy kijelentesz, kimondasz magadról."

De miért ne mondhatnám ki, amit gondolok? Miért náciskodunk, hogy mindenki csak gondolhatja, nem mondhatja. Álszerénykedni kell?

Figyelj, én netről megtanultam kötni, erre büszke vagyok, és ki is mondom. Nagyon szép sálakat kötök.

Vállig érő hajjal szebbnek tartom magam, mert keretezi az arcom, és fiatalabbnak mutat, ezt gondolom és mondom.

Én ezt nem így szoktam meg, hanem a pszichológus így tanította. Ő tanította meg, hogy ki kell mondani, ha valamit gondolok magamról. Akár jó, akár rossz. Mert amíg mások raktak össze, addig nem voltam senki, csak egy reszkető, görcsölő, állandóan mások véleményéért remegő szánalomhalmaz.