A pszichopaták miatt vannak incelek?

"Az a te bajod - meg úgy általában az inceleké -, hogy lenézitek a nőket, ugyanakkor nem vagytok elég "alfák". Ezáltal bukjátok azokat a csajokat is, akiknek az kell, hogy valaki uralja őket, de bukjátok azokat is, akikkel lehetne egy szemmagassaágban létezni, de még azokat csajokat is, akiknek alá kell rendelődni."

Lényegében nagyon jól megfogalmaztad...

Látod-látod, attól függetlenül, hogy olyan mértékben ellentétben állunk, mint a Fradi-Újpest (illetve inkább ti gyűlöltök minket) azért csak sikerül konszenzusra jutni...

A gyűlölet egyébként nem jó kifejezés... Illetve még azt sem mondanám, hogy a nőket gyűlöljük, beletörődünk, hogy ilyen a természetük, nem lehetnek mások és már kihalt belőlünk az illúzió, hogy valahol a sokmilliárdból létezik olyan nő, akiknek őszintén kitárulkozhat egy férfi és önmaga lehet amennyiben nem alfa (és nem, nem a nőgyűlölő szarságok, szimplán az érzelmek, az őszinte szeretet, szerelem, a feltétel nélküli bizalom).

Sokkal pontosabb megfogalmazás lenne egy identitásválságban szenvedő növényevő, aki depressziós lesz amiatt, mert ő növényevő selejtnek született és üvölt a benne élő kicsi ragadozó, hogy rossz testbe született, de nem tud ellene tenni.

"Várjál, boldogok is? Hát akkor bizony az olyan, mintha lottón nyert volna: puszta vakszerencse."

Ismered az örökérvényű mondást, hogy "boldogok a lelki szegények"?

Ha ezt mondom, akkor meg arrogáns pökhendi felsőbbrendűnek tűnök, mert azt látod ki belőle, hogy felé helyezem magam a többieknek... Pedig hidd el... bár én is közéjük tartozhatnék. Bár ne nyitottam volna ki soha Pandora szelencéjét, bár ne ettem volna soha a Tudás fájából, bár ne vesztettem volna el a hitemet...

Bár ne olvastam volna annyi szakkönyvet és képes lennék bedőlni amatőrebb színészi játékoknak. Bár ne gyanakodnék, amikor egy nő valamilyen indokból visszautasítja a szexet, mert ne tapasztaltam volna meg milyen az, amikor a mentstruáló nő veti magát rá a férfira önként.

Bár már gyerekkoromtól elfogadtam volna, hogy "Ez írva vagyon és így van jól!" és ne kérdőjeleztem volna meg soha semmit.

Az egyetlen öröm az ürömben, hogy az életem többi részén se fogadtam el.

- Munka nélkül lett mindig több jövedelmem, mint az átlagembernek kemény munkával. És nem élősködéssel, hanem jó helyzetfelismeréssel.

- Ha polihisztorrá nem is, de az élet fontosabb területein autodidakta módon annyira kiműveltem magam, hogy több alkalommal gondolt már szakmabelinek jogász, orvos, közgazdász, pszichológus és informatikus is...

- Szinte a veséjébe látok az embereknek...

"Férfiként mondom, hogy a környezetemben vett férfiak egy igen tekintélyes részére nem tudnék felnézni ha nő lennék."

Ezzel egyetértek. Viszont az ő esetükben sem kifizetődő a korrektség, az jár jól, aki egyszerre több nőt hülyít, rengeteg vasat tart a tűzben és amennyiben egyetlen nő is belészeret, jön a rózsaszín köd és még a saját szemének sem hisz...

" de azért nehogy már a férfiak érdeme legyen, hogy a nők tesznek a szépségükért, míg a férfiak elhíznak, slamposak és ezért kevésbé vonzóak a nők szemében."

Ha így eltűnődöm, kapásból 6-7 olyan férfit fel tudok sorolni a környezetemből, akik megfelelnek ennek a jellemzésnek, vagy tényleg a farkát is csak tükörből látja annyira kövér, vagy izzadságszagú és dezodorral is 1-2 haverja szokta befújni, vagy a haja zsíros, esetleg a fogazata problémás... és van egész szép nőjük, aki szerelmes beléjük.

És ezek ellenpárjai, a megtestesült James Bond-ok és mégse velük vannak ezek a nők.

És mielőtt mondanád: megkérdeztem azt, ahol nem volt nyilvánvaló, hogyan jött össze az adott lánnyal. Mindegyiknél a lány kezdeményezett... Na jó, a zsíros hajú basszusgitározik, de van nála ápoltabb és normálisabb ismerősöm is, aki szintén zenél és magasabb szinten is és mégis sikertelen mert nem olyan a fejszerkezete.

"azért csak sikerül konszenzusra jutni..."

A konszenzus maximum a status quot érinti - bár szerintem az nem is volt vita tárgya eddig sem -, a kiváltó okot, illetve a megoldási lehetőségeket illetően elég távol állunk egymástól. :)

"illetve inkább ti gyűlöltök minket"

Dehogy gyűlöllek én, miért tenném? Nincsen veled semmi bajom. Én igazából - jóindulatúan - sajnállak, mert magamról tudom, hogy saját magad temeted el.

"Szinte a veséjébe látok az embereknek..."

Ezt gondolod magadról, csak éppen nem a valóságot keresed, hanem az önigazolást, és ez az ami engem zavar. Igazából addig elemzel bármit, ameddig a neked tetsző konklúziót le tudod szűrni.

"növényevő selejtnek született és üvölt a benne élő kicsi ragadozó"

Éppen itt bukik meg az állítólagos konszenzus. A te világodban vannak a felsőbbrendű ragadozók, meg az alárendelt csicska növényevők, akiket a ragadozók megesznek. Na én ezzel nem értek egyet!

Az én világomban azok a rossz szereplők, akik ragadozó módjára viselkednek. Én nem ragadozó akarok lenni, hanem akkor már inkább egy megtermett békés bölény, akivel inkább nem kezd semmilyen háromlábú róka. Én vigyázok a tehenekre, a rókák meg lopkodják csak a tyúkokat.

Annyira gyönyörű, ahogy megmagyarázod, hogy igazából te egy felsőbbrendű lény vagy, csak éppen peched volt, és testi fogyatékkal születtél, de te túl büszke vagy ahhoz, hogy a növényevők szintjére alázkodj. Majd még hozzáteszed, hogy "bárcsak rosszabb lennék, akkor lehetnék boldog, mint a sok csicska, de hát saaaaajnos, nem születtem csicskának". Egyelekmeg :D

Az egész gondolatmeneted egy hollywoodi monodráma egy dr House/Tyrion Lannister-szerű sérült, ugyanakkor zseniális karakterről, akit a világ igazságtalansága szenvedésre ítéltetett, de ő nem törik meg és nem áll be a sorba, hanem megalázkodás és engedelmeskedés helyett a lázadó szerepéből tart tükröt és ad kellemetlen leckéket az átlag "lelki szegényeknek" a valódi énjükről. Ahogy írtad a soraidat annyira bele is élted magad, hogy szinte már epikus magasságokban szárnyaltál olykor.

Ez a karatker nem véletlenül annyira szimpatikus, sokan tudunk velük azonosulni. Ami belőled viszont hiányzik ehhez: a fenti két karatkert nem lengi be az a hisztis nárcizmus és önsajnálat. Ők nem akarnak sem ragadozók sem prédák lenni, ők kritikusak, mindig szembenállva az aktuális status quo-val, állandóan rámutatva a gyenge pontra. Ők a sérült igazságérzetük okán lettek az igazság lázadó bajnokai és a felszínesség ellenségei. Te pedig b**ni szerettél volna, csak nem akart veled senki b**ni...

#51

"az pont azért van, mert a nőnek fontosabb a külső és egy másik nőn is észreveszi, ha 3 hajszála nem egyenesen áll. Ezek felett egy férfi simán elsiklik."

"Arányaiban még mindig több férfit látsz, ha elmész egy konditerembe, mint nőt!"

Teljesen egyetértek, ugyanakkor nem is mondunk ellent sem egymásnak. Amit írtam, csak arra írtam, hogy a hozzászólónak volt egy gondolatmenete, amiben azt állította, hogy a férfiaknak sokkal alacsonyabban van a léc külső terén a nőkkel szemben mint fordítva. Én ezt akartam árnyalni azzal, hogy szerintem sokszor a nők szintje van magasabban.

Ennek az okát nem akarom firtatni, egyszerűen csak nem akarom magunkat férfiakat pozitívabban ábrázolni, miszerint nekünk a külsőség kevésbé fontos, mint a gonosz, felszínes nőknek.

"a kiváltó okot, illetve a megoldási lehetőségeket illetően elég távol állunk egymástól. :)"

A megoldási lehetőség ott kezdődne, hogy sorbaállítunk 1000, de a logisztika kedvéért elég csak mondjuk 50 nő és megnéznénk, hogy abból az 50-ből mennyi tartja vonzónak SZEXUÁLISAN az adott férfit.

Utána jöhetnének a világ mesterstylistjai és megpróbálhatnának sz...ból várat építeni. Amikor az önfejlesztés már arra a szintjére ért, hogy az illető se nem dagadt, se nem gebe, hanem sportos, nem a nagyi kötött pulcsijában feszít hózentrógeres csinovnyiknadrágban SZTK keretes szemüveggel Beatles hajjal és nem antiszociális.

És utána meg lehetne ismételni a kísérletet. És ha akkor is hasonló az eredmény, akkor már tudományos bizonyíték és tanulmány is készülhet róla.

Utána már a megoldási lehetőségek kereséséhez is közelebb kerülnénk, mert legalább a PROBLÉMÁT MAGÁT ismernénk és dokumentálni tudnánk. Nem pedig névtelen oldalon dobálóznánk úgy, hogy nem is ismerjük a másikat.

"A te világodban vannak a felsőbbrendű ragadozók, meg az alárendelt csicska növényevők, akiket a ragadozók megesznek."

A te világodban pedig egyenlőségjelet lehet vonni Jason Momoa és Woody Allan közé.

"Ők a sérült igazságérzetük okán lettek az igazság lázadó bajnokai és a felszínesség ellenségei. Te pedig b**ni szerettél volna, csak nem akart veled senki b**ni..."

Pont ettől sérült az igazságérzetem.

"Ennek az okát nem akarom firtatni, egyszerűen csak nem akarom magunkat férfiakat pozitívabban ábrázolni, miszerint nekünk a külsőség kevésbé fontos, mint a gonosz, felszínes nőknek."

Pedig firtathatnád igazán. Nézz már szét, hogy még a 80-as években is mi volt a férfiideál meg az átlag férfi.

Meg nézd már meg most, mi munka, pénz, divatolás meg napi egy órás tollászkodás van a modern metroszexuális, kisportolt, belőtt hajú elnőiesedett férfitípus mögött.

Én inkább fordítva látom kicsit. A nők férfiasodtak el olyan értelemben, hogy laza uniszex ruhában is simán alkalmasak arra, hogy leszólítsák őket és naturálba nyomják - bocs, olyan halvány sminkben, amire a buta férfiak azt hiszik, hogy naturál. Kiöltözni jeles ünnepekkor szoktak, de akkor meg - talán pont a rutin hiánya miatt - viccesen botladoznak a tűsarkúban, nem tudnak egy gombot megnyomni a műkörmeikkel és olyan az arcuk mint egy gésába oltott mosómedve hatalmas pillákkal.

És ezzel nem azt mondom, hogy ne lehetnének szépek a normál, natúr nők, hanem ismételten arra akarok rávilágítani, hogy a nők rájöttek, hogy ez az egész kínlódás a tükör előtt meg a kényelmetlen ruhák inkább az egymással való rivalizálás miatt vannak, a férfiaknak bejön a nő reggel kócosan is. Aki meg nem, az meg feleslegesen strapálja magát az adott férfinak, kénytelen keresni olyat, aki vonzónak tartja.