A pszichopaták miatt vannak incelek?

Hmm, igazából valóban ugyanazt mondjuk, feltehetőleg én tévedtem mindkét pontban.

"Az én szememben az incelek olyan emberek, akik valamilyen okból nem lehetnek profi boxolók, ezt pedig nem tudják feldolgozni, ezt a frusztrációjukat pedig toxikusan kivetítik a környezetükre."

Én azt hittem, az az incel, aki akarata ellenére egyedül, párkapcsolat nélkül marad. Az általad leírt definícióban már valóban fellelhető az egyén felelőssége is, hiszen marhára nem mindegy, hogy a keletkezett frusztrációval mit kezd. (Tehát ha jól értem, a te definíciód szerint az a férfi, aki egy életen át nem tud párkapcsolatot létesíteni, de ebből nem következik mérgező viselkedésmód, nem incel.) Egyébként összességében azt gondolom, hogy egy rossz társadalmi kultúra / rendszer baromi ronda tünete az incelSÉG (és nem maga az incel, mint személy!) és sajnos nem tartom kizártnak, hogy a következő évtizedekben olyan súlyos társadalmi problémává válik, mint ma a szélsőséges iszlamisták, vagy a szélsőjobboldaliak által elkövetett merényletek.

"Ezt nem én írtam. A bántalmazott nőkre nem mondanék ilyet. Lehetságes, hogy azért ment félre az irományom, mert összemostak ezzel a hozzászólóval?"

Benéztem, azt hittem, az a hozzászólás is hozzád tartozik. Azt pedig, hogy az irományod mennyire ment félre, interneten keresztül sosem tudhatod. Én nagyon sok bejegyzést és hozzászólást olvastam már mindenféle fórumon, amire bár nem reagáltam, elgondolkodtatott, esetleg meg is változtatta a véleményemet, de olyan is előfordult, hogy csak később, akár hónapokkal később győzött meg.

Engem minden esetre megnyugtatott, hogy nem hibáztatod a bántalmazott nőket ^^

Alapvetően be kell valljam, hogy az incel kifejezéssel ebben a posztban találkoztam először, és egy kicsit utánagugliztam - konkrétan a wikipedia angol és magyar nyelvű oldalairól indultam ki.

Ez a definíció pedig kb egy az egyben le is fedi az ebben a topikban gyakran felbukkanó, mérgező figurákat, akik sportot űznek abból, hogy világba kürtöljék, hogy nekik azért nem jut nő, mert nincsenek kigyúrva, kicsi a farkuk, nincsen pénzük. Ennek a helyzetnek pedig az a kiváltó oka, hogy a nők felszínes kurvák, akiknek csakis ezek kellenek egy férfiben.

"Engem minden esetre megnyugtatott, hogy nem hibáztatod a bántalmazott nőket ^^"

Hú, de mennyire nem. :)

Igazából a látszat ellenére még az inceleket sem hibáztatom, csak szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a viselkedésükért ők felelnek, nem a társadalom. Mármint megértem a csalódottságukat, mert baromi rossz érzés mellőzöttnek és tehetetlennek lenni.

Ugyanakkro egy dolgot nem tudok tolerálni: azt amikor puszta felelősséghárítás céljából ellenséget csinálnak abból, aki segíteni akar, mert még mindig kényelmesebb szűzen utálni a világot, mint elviselni azt a szembesülést, hogy a hiba végig a te készülékedben volt.

Btw király volt ilyen értelmes eszmecserét folytatni, ritkán van benne részem! Köszi! :)

#26: "A másik tanulság, hogy a feleségem jegyezte meg egyszer, hogy szegény srácot mennyire sajnálja, mert milyen csúnya. Megkértem, hogy képzelje el a túlsúly nélkül, kicsit sportosabban, mondjuk kopaszra nyírt fejjel, kicsit menőbb szemüveggel, ingben és farmerban. Annyit mondott, nabazmeg."

És ebből mi a tanulság? Hogy a nők annyira felszínesek (mert megtehetik, mert körülrajongják őket), hogy nem azt nézik, mint a férfi, hogy

"Itt van ez a duci, rövidhajú nő, de ha lefogyna, megnövesztené a haját vagy másképp hordaná meg normálisabb ruhákba öltözne, akkor mennyire jó nőt lehetne belőle csinálni." hanem leírják ennyivel, hogy "tök csúnya".

Tudod ez olyan, hogy a csöves lehajol egy 5 forintosért is, a gazdag ember egy 20000-esért sem, ha beleesett a sárba, mert nincs ráutalva, a végén még összekoszolná magát.

A nők többsége ugyanígy van... Nincs ráutalva, hogy kikupáljon egy srácot, a SAJÁT ÍZLÉSÉRE FORMÁLJA, mert bármikor bőven akad olyan jelentkező, aki a saját ízlése.

Minden incelnek szeretettel ajánlom a Faragjunk férfit című filmet: [link]

Még ilyen nők sincsenek a világon. És ezt úgy mondom, hogy igen, láttam a film végét.

"Azon emészti magát, hogy a jóképű csávónak több süti jut, közben észre sem veszi azt a néhányat, ami ott van előtte. Aztán kinyit egyet-kettőt, ami nem nyer, és még jobban kiakad, amire azt mondja: minden szerencsesüti szar."

A hasonlatod pontosítva:

Észreveszi azt a néhányat, de mivel a kinyitás után folyamatosan a kezére ver valaki, hogy ne vegye el a sütijét vagy fizessen érte, ezért idővel megtanul egy mintázatot és csak akkor mer egyetlen sütit is kinyitni, ha nem áll a süti közelében valaki.

És akármikor újra felszívja magát és úgy dönt, hogy kinyit minden elé dobott sütit, ugyanaz lesz a tapasztalata.

#30: "Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a bántalmazó családból származó, bántalmazó pasas mellett kikötő nő 100%-ban maga tehet arról, hogy a részeg állat pasija veri esténként."

Eltaláltad a lényeget. 50%-ban nyitottságot kellene várni, változásra hajlandóságot, pszichológushoz terápiára járási hajlandóságot és akkor nem mindig ugyanazokat a bántalmazó embereket szúrná ki, akikről egy bármilyen normál férfi simán megmondja, hogy milyen ember, de a nő 1000 közül is kiválasztja azt az egy agresszívet.

A másik (mert az éremnek két oldala van), a dél-amerikai szappanoperákon felnőtt generáció nőtagjai között szép számmal akad hidegvérű provokátor hüllő, aki szándékosan, tudatosan választ olyan férfiakat, akikben van rejtett agresszió, de amúgy normál esetben a légynek sem tudnának ártani és őket addig, de addig provokálják, amíg a vicsorgó, dühöngő állatot kihozzák belőle, mint a kerítésen keresztül ingerelt kutyából, de a nők már két lépéssel előttük járnak és pontosan tudják, hogy már a tasli után mekkora szégyenérzet keletkezik a férfiban, hogy idáig vetemedett, de addigra már rég a nő markában van, anyagilag meg mindenhogy és mivel minimális önismerettel sem rendelkezik (mert ő sem jár pszichológushoz), nem látja a kiutat a helyzetéből, fél kilépni a komfortzónából, helyette inkább ezredszerre is bocsánatot kér és megbeszélik a dolgokat, hátha ezeregyedszerre más lesz a forgatókönyv, pedig nem.

Az ilyen provokátor nők szokták megszívni, mert előre nem tudják kiszámolni, mi lesz a vége egy kiprovokált verésnek és mennyire borul el a nála fizikálisan nyilvánvalóan erősebb, egyre több sérelmet hordozó primitív lénynek az agya.

És pont ez utóbbi az, ami miatt sokan nem akarják ratifikálni az Isztambuli Egyezményt, mert nem a nők elleni erőszakot támogatják, csak nem szeretnének a ló túloldalára átesni, amikor a provokátor, számító dögök kapnak muníciót a kezükbe.

Ahogy a halálbüntetés ellenzői sem pártolják a gyilkosságot illetve a börtönben lévő életfogytosok adófizetők általi eltartását, de túl messzire vezetne az út, aminek kaput nyitna egy ilyen törvény.

Ha a nők elleni erőszak ellen harcolnának, akkor a NANE inkább olyanokat támogatna, minthogy emberhez méltó anyaotthonok, de a selejt, élősködők drasztikus szűrése. Ne egy bolhás, tetves, ágyipoloskás drogos cigányasszony miatt szívjon a többi lakó, aki tényleg rá van utalva a dologra.

Arra oktatnák az embereket (ez sajnos sem a politikusoknak, sem a gazdaságnak nem érdeke), hogy önállóan, függetlenül éljenek, hogy bármikor bármelyik fél a lehető legkevesebb akadállyal el tudjon költözni a másiktól. Bőven elég az érzelmi mélypont, amit ilyenkor valaki átél, még szorongjon amiatt is, hogy mi van, ha nem tudja fizetni az albérletet.

Nem tolnák túl az áldozathibáztatás-ellenességet és a nőket igenis megtanítanák, hogy a világ egy olyan hely, ahol VANNAK VESZÉLYEK (nem annyi, amennyit a híradóban mondanak, de vannak) és nem kéne flörtölgetni meg az ölébe ülni meg felmenni a lakására olyanoknak, amiket alig ismer és nem akar tőlük semmit.

Mert ez nagyon szép, hogy a férfiakba sulykolják, hogy a nő bármikor mondhat nemet (ezzel egyet is értek, csak ezt leginkább kihűlt házasságokban abszolválták a nők, ahol csak a pénz tartja őket össze), de a nőkbe is ugyanúgy bele kéne sulykolni, hogy a nőiességükkel, gyenge testfelépítésből adódó privilégiumukkal NE ÉLJENEK VISSZA.

Nekem volt olyan esetem, mikor feljött hozzám a nő, mert ingyen akart héderelni, a szexet persze visszautasította, hazaküldtem és hisztizett, hogy ő egyedül, lányként a sötét éjszaka sétáljon haza (20 perc gyalog, lakott területen, Budapesten belül) meg amiért nem adtam neki pénzt taxira, mindenhol el fogja terjeszteni, hogy én ilyen nőmolesztáló féreg vagyok.

Meg volt olyan, aki magától felpattant, hogy ne haragudjak rá, de nem jó ötlet itt aludnia, mert szimpatikus vagyok meg minden, de még nincs túl az exén és inkább hazamegy taxival és én mondtam neki, hogy aludjon inkább az ágyamban, én meg megyek ki a kanapéra, hogy még véletlenül se kezdjünk el közeledni egymáshoz.

Remélem érezhető a két példából, hogy nem azzal van a gond, ha ténylegesen meggoldolja magát, hanem ha már tudatosan, előre megfontoltan eltervezi, hogy majd szempillarebetgetésért ingyen alszik nálam az ágyamban és még a takarót is lehúzza rólam.

A pénznél szintén. Volt olyan nő, aki tényleg nagyon rossz anyagi helyzetben volt és ragaszkodott hozzá, hogy mindennek a felét fizethesse és alig bírtam leszoktatni róla, hogy néha hadd fizessek én.

Meg volt, aki olyan alapnak vette, hogy én fizetek, mint a levegővételt, még egy köszit sem eresztett el és sorolta az igényeit, szó szerint személyes pénztárcának nézett. Amikor a rendőrnek ugatott vissza és nagy mellénnyel közölte, hogy majd a pasim úgyis kifizeti, akkor vágtam ki és még ő háborodott fel. A rendőr mondta nekem, hogy azért nem szabott ki helyszíni bírságot, mert őszintén megvallva, mint civil ember ő már felképelte volna és talán az állásából is felfüggesztik.

Úgyhogy az itt a gond, mint a segélyezési rendszerrel és leginkább minden baloldali kezdeményezéssel. Hogy átgondolatlan és az élősködést/visszaélést támogatja, míg a másik oldalon meg bűntudatot, szégyenérzetet kelt.

És amíg nem fogják fel, hogy az életvitelszerű élősködőkben nem lehet szégyenérzetet kelteni, míg a valóban normális ember olyan miatt is szégyelli magát, amiről nem tehet, viszont az első típus nagyon hitelesen meg tudja játszani, hogy ő a második kategóriába tartozik, ezért a tili-toli csak azt eredményezi, hogy vagy tényleg boldog-boldogtalan kihasználja a rendszert, vagy pont azok fognak inkább öngyilkosok lenni, akiknek még a hatvanadik nyomtatványt is ki kellene tölteni és az ötödik vizslatóbiztosnak is elismételni a történetet, míg lesznek, akiknek ez valóságos kihívás, mint egy jól megtervezett bankrablás.

Az egyéni felelősségvállalás a legjobb.

Mi is tehetünk arról, hogy incelek vagyunk, de ha megmondom a bántalmazott nőnek, hogy velem jobban járt volna, akkor én egy áldozathibáztató féreg leszek, ő meg egy lelki sérült, boldogtalan nő. Mindketten szívunk.

De ha normális neveltetésben részesültünk volna, akkor ez a nő elhajtotta volna azt, aki később rendszeresen bántalmazta én meg ha neki nem is vagyok az esete, lett volna olyan, aki esetleg már nem él, mert meg is ölték vagy kivitték embercsempészek prostinak és mivel én is időben megtalálom a párom, én sem sérülök ennyire lelkileg és boldog pár lehettünk volna.

Igyekszem összefoglalni, amit megértettem az írásodból, kérlek javíts ki, ha tévedek.

Úgy gondolod, az emancipált társadalom és a civil szervezetek azt kommunikálják, hogy a nők nem felelősek semmiért és nem is tehetnek semmiről.

Mindez azt okozza, hogy a nők azt tesznek amit akarnak: felelőtlenkednek, visszaélnek a szexualitásukkal, nem törődnek a pasik érzéseivel csak a saját pillanatnyi vágyaikkal. Veszélyes helyzetekbe bonyolódnak, önző módon megváltoztatják a döntéseiket, aztán nekik áll feljebb, ha valakinek ez kellemetlenséget okoz és szóvá is teszi.

Mindezt pedig nyugodtan megtehetik, mert olyan helyzetben vannak, ahol nekik áll a zászló - hiszen egy nő bármikor talál magának partnert, le sem kell hajolnia érte. Ha pedig rosszul jönnek ki a dologból, akkor a környezetük megnyugtatja őket, hogy áldozatok és nem tehetnek semmiről.

Ez az egész pedig nem szolgálja senkinek az érdekét, hiszen akadályozza a nők fejlődését, és az egészséges kapcsolat kialakítását. A helyzet nyertesei az agresszív, egoista fickók, akik leszarják a nőket, egyszerűen elveszik, amit akarnak. Aztán a végén a pórul járt csajt megerősíti a környezete, hogy ő egyszerű áldozat, nem tehet semmiről, ezért a csaj nem változik, a kör újraindul.

Az igazi vesztesek pedig azok az emberek, akik jószándékkal közeledtek volna, de a csajok a saját felszínességük miatt le sem szarják őket. Ehelyett szaladnak az ösztöneik után és pórul járnak, de mivel nem szembesíti őket senki - sőt: inkább még meg is erősítik őket - így az állapot állandósul.

Ha ez a fickó jóindulatúan megpróbálja felhívni a nő figyelmét arra, hogy bizony ebben neki nem kis felelőssége van, akkor áldozathibáztató jelzővel illetik, és ő lesz a pöcs, így aztán megint ő jár pórul, holott az egész sztoriban végig ő lett volna a pozitív szereplő .

Ez a srác aztán egyszer besokkal az igazságtalanságból és a tehetetlenségből, és azt mondja, hogy köszöni szépen nem kér többet ebből az egész szarságból. Abban a pillanatban pedig született egy újabb incel.

Jól látom?

Szerintem sok probléma amire reflektáltál valós, egyet is értek velük. Ugyanakkor a következtetéseiddel nem értek egyet, sőt: ki merem jelenteni, hogy tévesek. A gondom az, hogy egy kisebb regényt meg tudnék tölteni a felismeréseimmel, de erre itt nincs lehetőség.

Egyetértek azzal, hogy a nők valahogy mintha alaptermészetüknél fogva lennének manipulatívak. Csak éppen régen már értem, hogy ennek az oka a bizonytalanság, a kisebbrendűségi érzés és a félelem, nem a hideg és önző számítás. Azaz hiba és nem szándékos ármány. Ez akkor is igaz, amikor néhány nő előadja a fekete özvegyet: valójában pont a belső bizonytalanságukat kompenzálják.

Nekem is ellentmondásos az, hogy tekintsünk egyenrangú félként a nőkre, de közben legyünk hozzájuk sokkal türelmesebbek, toleránsabbak és kedvesebbek. Ugyanakkor meg nem lehet elvárni azt, hogy a nők, akik alárendelt szerepben éltek néhány ezer évet, hirtelen tökéletesen egyenrangú partnerré nőjenek fel kb 2-3 generáció alatt. Segítségre szorulnak.

Én is voltam már "túl értékes barát" lány mellett, aki újra meg újra tuskókkal fekszik össze, pedig ott lettem volna egy karnyújtásnyira. Ez mindkettőnknek jó tanulópénz volt - bár sajnos inkább én tanultam csak meg.

Egyetértek azzal, hogy egy rakás erőszakos történés megelőzhető lenne, ha a nők tudatosabban és felelősebben döntenének bizonyos helyzetekben. Azonban ez sem ilyen egyszerű, mert az, hogy egy nő felelőtlen, még nem jelenti, hogy bárkinek joga van bántani (ezt rád értem természetesen). Valahogy egyben kellene ezt a kérdést kezelni: a férfiak tanuljanak meg uralkodni az ösztöneiken és az indulataikon, a nők pedig tartsák tiszteletben a férfiak érzéseit és vágyait - főleg, hogy sajnos az erőviszonyok igazságtalanul egyenlőtlenek.

A "nem tehetsz róla" üzenet egyoldalúságával is egyetértek, csak azóta megértettem, hogyan működik a női lélek. A nők többsége, akiket ismerek, bármi rossz történik, magára haragszik és bűntudata van. Ugyanez történik, amikor erőszakot vesznek rajtuk: azt gondolják, hogy ők ezt megérdemelték, mert annyira szarok. Ezért mondják nekik, hogy nem, nem a te hibád. Tény, hogy ezzel elveszhet a tanulság, miszerint talán megelőzhetted volna, de egy ilyen helyzetben lévő ember akkor nincs abban az állapotban, hogy tanulságokról beszéljünk.

Számomra az az érdekes ebben az egész incel kérdésben, hogy a problémás nők és az incel fériak mozgatórugúja pontosan ugyanaz. A deficites önértékelésük és a kívülről kapott prekoncepcióik miatt nem képesek objektíven értékelni a körülöttük lévő világot, ezért az életük állandó csalódás és frusztráció, egyúttal hárítják a történtek felelősségét. Újra meg újra ugyanabba a szarba lépnek bele, és ezért a világot okolják. Kicsit olyan, mint amikor sokan dudálnak szemben az autópályán, és azt gondoljuk, hogy minden más sofőr hülye, inkább nem is ülünk autóba többet.

Mindkét csoportban van egy nagyon közös pont: a kognitív torzítás erős hatása. A te írásodból is messziről süt, hogy csak a téged igazoló példákat veszed számításba, és azokból nagyon hamar általánosítasz. Csalódom 2-3-10 nem tudom mennyi alkalommal, ebbe beszűkülök és csak a csalódott embereket látom, velük beszélgetek velük találom a hangot - nyilván, mert ez a fő témám. Ebből leszűröm, hogy minden párkapcsolat szar és hagyni kell az egészet.

Csak eközben vagy nem veszem észre a körülöttem lévő pozitív példákat, vagy ha észre is veszem, megmagyarázom azzal, hogy az is kudarc lesz, csak még nem tart ott. Esetleg megkeresem a különbségeket közöttem és a másik pasi között, mondván szebb, magasabb, okosabb, izmosabb, pénzesebb mint én, ezért nem áll a példa.

Másrészt pedig olyan állításokat jelentesz ki tényként, amikről alapvetően nem döntheted el, hogy igazak e. Pl "leginkább kihűlt házasságokban abszolválták a nők, ahol csak a pénz tartja őket össze" - ez egész egyszerűen a te teóriád semmi több. Persze ettől még lehetne igaz is, de a lényeg, hogy fogalmad sincsen róla. Ha mondjuk leültél már meghallgatni

Összességében azt üzenném minden incelnek, amit az erőszak áldozatainak: nem tehetsz róla, de tehetsz ellene. Vedd észre azokat az embereket, akik nem jobbak mint te, mégis sikerül nekik egészséges kapcsolatot létesíteni. Lásd be, te is azzal jársz jobban, ha nekem van igazam.

#46: "Vedd észre azokat az embereket, akik nem jobbak mint te, mégis sikerül nekik egészséges kapcsolatot létesíteni. Lásd be, te is azzal jársz jobban, ha nekem van igazam."

Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, hogy "Vedd észre, aki nem gazdagabb nálad, sőt, még mélyebbről indult, de nyert a lottón/kaszinóban és most nagyon gazdag lett."

És kérlek ne forgasd ki a példa továbbgondolásával, hogy a könnyen jött pénzt nem értékeli, hanem a példát magát értsd meg.

Az incel attól incel, hogy nem kell a nőknek, kevés a nőknek.

A női változat, amiről te beszélsz pedig attól, hogy van egy csomó olyan dolog a kis agyában, ami megakadályozza őt a boldogságában. Tehát saját maga azzal áll a boldogsága útjába. A nők ezt azzal indokolják, hogy nem jönnek össze olyanokkal, akikhez nem vonzódnak. Lelkük rajta. Ahogy arra sem lehet valakit kényszeríteni, hogy építőiparban dolgozzon 12 órát, lehet hogy fizikálisan se bírná. De ugyanúgy ő is le van baszva, ha azt mondják neki, hogy válogat. Pedig ez az igazság, bármennyire keserű is elfogadni, hogy válogat ÉS PANASZKODIK. És ez a kettő kombináció jogosan kapja az ívet.

És most jöhetsz azzal, hogy a férfiak se jönnek össze akárkivel, de azért aki nem rugaszkodott el teljesen a realitásoktól az tisztában van vele, hogy míg egy nő esetében ez fordítottan igaz lehet, hogy ha lejjebb adja az igényt, akkor kelleni fog valakinek, addig férfiak esetében nem így működik a dolog.

Ha nagyon a valóságnál akarunk maradni, akkor lehet, hogy Pumped Gabot hamarabb visszautasítja 5 különböző 70 év körüli néni, mint egy instamodell. Tehát a férfiaknak nem igazán válik be ez a "add lejjebb az igényt" dolog, mivel a nők párválasztása sokkal összetettebb és ott van még a kémia is, amire mindent ráfoghatnak és annak az ellenkezőjét is.

#48: De ismét visszakanyarodtunk oda, hogy a nők a férfiak 2-3%-át tartják vonzónak és a szórás is sokkal kisebb. Van néhány zsánertípus és aki nincs közel valamelyikhez, az nem fogja felkelteni egy nő érdeklődését sem.

Ezzel szemben a férfiak a nők kb. 50%-át és a szórás is nagyobb, így van, akinek bejönnek a különösen extrém túlsúlyosak, más meg a deszkákért van oda, a harmadik a természetes vörösekért, a negyedik a lófejű Rubint Réka típusért, az ötödik a mindene mű kacsacsőrű emlősért, a hatodik a full naturális, szőrtelenítésmentes, bozótos puncis lányokért és így tovább...

A férfi deduktívan keresi a párját, rengeteg nő bejön neki KÜLSŐRE, viszont fokozatosan szűkíti a kört BELSŐ TULAJDONSÁGOK, SZEMÉLYISÉG ALAPJÁN.

A nő induktívan keresi a párját, valakiben valami megfogja (egy alfában) és utána extrém esetekben még a férfi teljes stílusát is képes felvenni, teljesen hasonulni hozzá.

És itt jön a fordulat. Ahogy egyre többen szereznek élettapasztalatokat, megpróbálnak racionalizálni, tudatosan hozzáállni.

A férfi ráerőlteti magát arra a nőre is, aki bár külsőre bejön neki, de régebben INTUITÍV módon elvetette volna élből, mert nem érzi az egy hullámhosszt. A jó szexhez a férfinak nem kell egy hullámhossz, úgy gondolja muszáj kompromisszumot kötni és bevállalni pl. gyerekes anyát, teljesen más érdeklődési körű nőt, kiállhatatlan természetű hárpiát, ha nem akar magányosan meghalni.

A nő pedig ráerőlteti magát olyan férfira, aki a listájának megfelel, de kémiát nem érez, viszont maga az ember nem undorító vagy ápolatlan, ezért olyan semlegesek a szexuális aktusok kettejük között, mint egy orvos-beteg vagy masszőr-vendég közti kapcsolat (normál esetben, ha nincs viszony kettőjük között). A nő ezt a kompromisszumot hozza azért, hogy a többi feltétel teljesüljön.

Ezt hívják béta kapcsolatnak.

Alfa kapcsolat lehet olyan, ami a szerelmen, fellángoláson alapul, de ott is szokott zátony lenni gyakran.

Nő részéről bántalmazó férfi, futtató strici, stb.

Férfi részéről, teljesen elmebeteg, borderline csaj, aki nyomorba dönti a karrierjét, anyagi helyzetét, mindenét, de nem szándékosan, ugyanakkor olyan elsöprő szerelmet és szenvedélyt él át mellette, amihez képest egy asszertivitáson alapuló kapcsolat számára olyan kínosan vegytiszta lenne, mint Sheldon Cooper és Amy Farah Fowler kapcsolata a Big Bang Theory-ban.

És a legrosszabb, hogy ha férfiként megtapasztaltad az elsöprő szenvedélyt és nem vagy akkora mamlasz, mint sok férfi, akkor a végén már feküdhet alattad egy Victoria Secret modell is, akkor is te magad fogsz kiszállni belőle és inkább bontani egy sört a kanapén és zokogni, hogy miért nem tudnak vonzódni hozzád a nők...

Ne vedd sértésnek, de jókat nevettem most ezen az érvelésen. :)

Az a zseniális az egészben, hogy teljes meggyőződéssel dobálózol itt számokkal és mindenféle pszichológiai elméletekkel, csak éppen ezt kb semmi sem támasztja alá - az incelek véleményét leszámítva. Ami külön lenyűgöz, az a szcientológus egyházat megszégyenítően teljeskörű világnézet, amiben mindenre van magyarázat - feltéve, hogy nem nézzük a tényeket.

Az a te bajod - meg úgy általában az inceleké -, hogy lenézitek a nőket, ugyanakkor nem vagytok elég "alfák". Ezáltal bukjátok azokat a csajokat is, akiknek az kell, hogy valaki uralja őket, de bukjátok azokat is, akikkel lehetne egy szemmagassaágban létezni, de még azokat csajokat is, akiknek alá kell rendelődni.

Nyilván, azt nehéz belátni, hogy kretén az értékrendetek, egyszerűbb a kognitív disszonanciát úgy felololdani, hogy - fickó módra - esetlen racionalizálással bebizonyítjátok, hogy mindenki hülye rajtatok kívül. Aki párkapcsolatban él, az nyilvánvalóan egy lúzer kompromisszumot kötött, másról nem lehet szó. Várjál, boldogok is? Hát akkor bizony az olyan, mintha lottón nyert volna: puszta vakszerencse.

És akkor ki az incel? Hát a megvilágosodott fenegyerek, a lázadó, aki átlát a szitán. Nem a világ veti ki őt, hanem ő a világot. Egy coelho regényben sem állhatna ennél nagyobb bullshit!

Felvázolok inkább egy másik vonalat. Férfiként mondom, hogy a környezetemben vett férfiak egy igen tekintélyes részére nem tudnék felnézni ha nő lennék. Nem azért, mert nem "alfák", meg "stricik" meg tudomisén, hanem azért, mert céltalanok, gyerekesek, nyámnyilák.

Férfiaknak sokkal több nő bejön? Egyemismeg: észrevetted már, mennyivel többet adnak a külsejükre a nők, mint a férfiak? Mármint oké, társadalmi elvárás velük szemben, nem egy nagy hőstett, de azért nehogy már a férfiak érdeme legyen, hogy a nők tesznek a szépségükért, míg a férfiak elhíznak, slamposak és ezért kevésbé vonzóak a nők szemében. :D

Hagyjuk már ezt a marhaságot...