A pszichopaták miatt vannak incelek?

31: Tehát a logikád szerint ha elüt a járdán egy autó, akkor az nem az én hibám, de az én felelősségem, mert "miért nem 10 perccel később indultam sétálni!?"

Ez az "enyém a felelősség ha nem én cseszem el" dolog

eléggé sántít.

31-es, akkora baromságot írtál, hogy legszívesebben pofánbsználak. Akkor a kislány, akit brutálisan meggyilkolt az erdőben egy cgány, szintén felelős?! Az ő hibája?! Takarodjatok már ezekkel a rohadt mocskos álfilozófiáitokkal... Áldozathibáztatás az megy. De GONDOLKODNI... Na az úgy látom nehézségekbe ütközik!

De szívesen látnám, amint kifejted a véleményedet egy apának, akinek a gyereke éppen betegségtől haldoklik!

"a kislány, akit brutálisan meggyilkolt az erdőben egy cgány, szintén felelős?! Az ő hibája?!"

Húha, kicsit tegyünk rendet ezzel a ki a felelős vs ki a hibás kérdéskörrel kapcsolatban.

Eleve kezdjük a ott, hogy egy párkapcsolatilag sikertelen ember kesergését egy lapon említeni egy meggyilkolt kisgyerekével, vagy egy háborús menekültével minimum etikátlan. Egy kisgyerek eleve nehezen lehetne felelős bármiért is, pláne nem azért, ha bántják. Ez egy marha rossz példa, nyilván nem erről van itt szó. A cigányozásra inkább nem is térek ki.

Ugyanakkor értem, mit akartál mondani, mert a felelősség hangsúlyozása tűnhet leegyszerűsítőnek. Olyan, mint amikor egy jómódban unatkozó Oravecz/Coelho rajongó osztja az ezoterikus bölcsességeket, miközben nem veszi észre, hogy az őt körülvevő burkon kívül azért keményebb dolgok is történnek a világban. Nos, esetemben pl nem erről van szó.

Kezdjük ott, hogy az, hogy felelős vagy az életedért, az nem jelenti azt, hogy bármiben is hibás lennél. Utóbbi kifejezést el kell felejteni. Ha pl egy ember sikeretelen a nőknél, azért ő nem hibás, hiszen minden bizonnyal a legjobbat nyújtotta, ami a képességeiből, neveltetéséből, meggyőződéséből fakad. Ezért nem lehet hibás. Ugyanakkor a fontos megérteni: a nők is ugyanúgy a tőlük telhető legjobbat teszik, így ők sem lehetnek hibásak.

DE! Az, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel az én döntésem. A nehéz ilyenkor az, hogy a hibás és a felelős fogalma összekeveredik. Azt feldolgozni, hogy nem fekszik le velem senki, és mindez az én "bűnöm", az torokszorító érzés. Ezt többnyire nem tudják az emberek elviselni, ezért gyártanak egy világképet, ahol ők lesznek a meg nem értett áldozatok, közösségekbe tömörülnek és szidják a nőket, mert könnyebb elviselni, hogy a világ szar, mint ők.

A "te vagy a felelős" duma lényege, hogy megérted: ok, ebbe a helyzetbe kerültem, ezért SENKI nem hibás. Ugyanakkor nekem ez a helyzet nem megfelelő. Mivel ez egyedül az én életem, nekem kell rajta változtatni. Dönthetek úgy, hogy lemondok a szexről, meg úgy, hogy változtatok. Bármelyiket teszem is, mivel az én döntésem, a kiemenet az én felelősségem. Nem a nőké, nem a világé, ezért nem is okolhatok másokat.

Amikor ezt megértettem, meredeken emelkedni kezdett az életminőségem minden tekintetben, mind a munkában, mind a magánéletben, ezért én is biztatok erre mindenkit. A bűntudatot, hibáztatást meg felejtsétek el - bár ezt csak mondani könnyű. És még egyszer: ez nem áldozathibáztatás. Nem a te felelősséged, ha mások bántanak, ha háborúba keveredik az országod. A te felelősséged az, hogy a lehetőségeid közül mit választasz, és mennyit teszel meg érte.

35: "..nekem ez a helyzet nem megfelelő. Mivel ez egyedül az én életem, nekem kell rajta változtatni. Dönthetek úgy, hogy lemondok a szexről, meg úgy, hogy változtatok."

És ha nem tudsz? Ha mindent próbáltál és fogalmad sincsen? Akkor mit teszel? Amikor egy elefánt nem tud fára mászni, akkor lehet neki mantrázni, hogy "változtass", nézhet nagyobb fát, próbálhatja többször, előrébb nem lesz vele. És nem biztos, hogy az a megoldás, hogy "mondjon le a famászásról. Hiszen jogosnak érezheti, hogy ha fára akar mászni akkor azt akar.

"Amikor egy elefánt nem tud fára mászni, akkor lehet neki mantrázni, hogy "változtass", nézhet nagyobb fát, próbálhatja többször, előrébb nem lesz vele."

Ezzel kapcsolatban két dolog jutott eszembe.

Egyrészt ez egyértelmeűen igaz: az elefánt hiába mantrázza, hogy másszon fára, nem fog. Az elefánt felelőssége ilyenkor az, hogy megpróbálja elfogadni a helyzetet, miszerint ő nem fog fára mászni, és megkeresi, hogyan tudna teljes és boldog életet élni anélkül, hogy fára mászna. Az elefántnak meg kell értenie, hogy ezért nem utálhatja a szavannát és a fákat, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy ő elefánt.

Másrészt viszont párkapcsolatot létesíteni nem olyan dolog, mint az elefántnak fára mászni, hiszen az elefánt erre fizikailag nem alkalmas, míg egy embernek mindene megvan arra, hogy párkapcsolatot létesítsen.

Erre lehet azt mondani, hogy de én csúnya vagyok, vékony vagyok, hiába mantrázom, nem leszek szebb. Ezzel kapcsolatban is van két észrevételem.

Egyrészt dehogyisnem leszel szebb, csak éppen nem attól, hogy mantrázol. Ebben áll felismerni, hogy a te felelősséged a változás: rákényszerít, hogy azzal foglalkozz, amin tudsz változtatni, ahelyett, hogy azzal gyilkolod magad, amin nem tudsz. Érdemes elgondolkodni, mi az a szépség. A kinézeteden valójában rengeteget tudsz változtatni.

Másrészt nem is igazán kell. A szépség - bár nagyon fontos eleme az ismerkedésnek - csupán egy kicsi pontja a kapcsolatépítésnek. Nemrég találkoztam egy volt osztálytársammal, akinél pl csúnyább lányt keveset ismertem életemben. Ő mindent megtett, amit lehetett - lefogyott, amennyire tudott, csinos lett, kipróbált millió frizurát, de még így is csúnya volt. Mégis boldog (!) házasságban él, anyuka. A külsejével sokat nem tudott kezdeni, de foglalkozott egyéb értékeivel: kedves, okos, intelligens, igényes, vidám és figyelmes.

Az elefánt ne mantrázzon semmit sem. Fogadja el, hogy nem fog fára mászni, ahogy a nyeszlett, nem jóképű srácok is fogadják el, hogy fognak nekik könyörögnek a csajok, hogy leszophassák őket. Ezt el kell fogadni más kérdés, hogy ez hiányzik e bárkinek. Az elefánt is felfoghatja, hogy minden fontos (!) dolgot el tud érni az életben, ha nem a fáramászó majmok útálatával cseszi el az idejét. Ebben az esetben rájöhet, hogy az ormányával eléri a fa alját.

Nemrég láttam egy interjút egy sráccal, aki annyira megnyomorodott egy balesetben, hogy nem tud enni egyedül, pelenkázni kell. Szexuális téren bár potens, nem érez semmit. Megoldja: randizik, van barántője, szexuális élete, pedig egy állandó kísérő kell menjen vele, aki törli a száját, itatja, ilyenek. Nyilván nem tehet az állapotáról, nem ő a hibás, hiába is mantrázza, hogy legyen jobb, nem lesz. Egyúttal érzi a felelősséget a saját céljaiért, és keresi a lehetőséget.

Az incel emberek problémája, hogy nem tudják elfogadni, hogy a puncit nem szociális alapon osztják, ezért nem jut mindenkinek egyenlően. Van, akinek csak úgy hullik az ölébe, mások meg vért izzadnak érte. Eközben nem veszik észre azokat az embereket, akik náluk sokkal szarabb helyzetből is találnak párkapcsolatot, mert azzal főznek, amijük van. Ha a fenti srác szexel, szerintem egy tetszőleges incelnek sem megoldhatatlan.

37-es, sok dologban egyetértek veled, de itt a felelősség témakörben úgy érzem, te tévedsz. Kezdek a pozitívumokkal, mégiscsak jobb, ha így indul a téma:

- Mindenek előtt fontos, hogy értelmesen és higgadtan fogalmazol akkor is, ha mások agresszióval reagálnak

- "A cigányozásra inkább nem is térek ki."

- "a puncit nem szociális alapon osztják"

Szerintem ezek nagyon jó és fontos gondolatok, mint ahogy az is, hogy az ember kultúrált ember módjára vitatkozzon, és míg a legtöbb embernek nem, neked ez megy. Viszont!

Amikor az ember felelősségéről írsz, nem ugyanarról az élethelyzetről beszélsz, mint a többi hozzászóló. A kérdés az volt, hogy van-e az egyénnek abban felelőssége, hogy incel lett, melyre azt válaszolod, hogy mindig, mindenkinek van felelőssége, hiszen ha más út nincs, akkor el kell fogadnia, hogy ez a helyzet, és ezzel kell kezdenie valamit. Ezzel még nagyjából egyet is értek, csak ez nem az azzal kapcsolatos felelősségről szól, hogy az illető incel lett. Amit te írsz, az már arról szól, hogy az adott helyzettel tud-e valamit kezdeni és ki tud-e belőle pl. egy boldog életet hozni.

Mondanék két példát: olyan szörnyű irányba ment el a magyar társadalom helyzete AZ ÉN MEGLÁTÁSOM SZERINT, hogy már nem szívesen élek itt. Néhány év alatt megtanultam németül, és most úgy néz ki, hogy jövő tavasszal már Németországban élek majd.

Nekem abban, hogy a magyar társadalom megváltozott, semmi felelősségem nincs. Az már nyilván más kérdés, hogy tudok-e valamit változtatni azért, hogy ne kelljen olyan közegben élnem, ahova "nem illek be", de nem tartom fair megoldásnak, ha erre valaki azt mondja, hogy az én felelősségem, hogy szar lett az ország.

A másik példám: fiatalon elég ügyes bokszoló voltam, gyors mozgású vagyok és izmos, ezen kívül minden nap 2x edzettem a normál edzéseken felül, nagyon szerettem volna profi bokszoló lenni. Az egészségem ezt nem engedte meg, abba kellett hagynom a sportot, így kerestem mást, amiben boldog vagyok és meg tudok belőle élni.

Mint a korábbi példámban, itt is különbséget tennék a két dolog között: abban, hogy nem lettem profi sportoló, semmi felelősségem nincs. Itt is csak abban van, hogy mit kezdek ezzel a helyzettel.

Hogy visszatérjek az eredeti témához, nem tudok egyetérteni azzal a kijelentéseddel, hogy "Nem feltétlenül 100%-ban ő az oka, de 100%-ban az ő felelőssége." Az, hogy az egyén incel lett, nem feltétlen az ő felelőssége. Az, hogy ebből mondjuk ki tud-e valamit hozni, vagy el tudja-e fogadni, már nyilván más kérdés.

"Ez ugyanúgy igaz a pocsék családi mintában felnőtt, bántalmazott nőkre is."

Ezzel a kijelentéseddel pedig egy nagyon szörnyű tévhitet támasztasz alá. Itt, ezen az oldalon is számtalanszor olvastam olyan hozzászólásokat, hogy "ha nem hagyja ott a bántalmazót, akkor meg is érdemli a verést"

A bántalmazott kapcsolatoknak sajnos ez a pszichológiája, a bántalmazó még akaratlanul is elhiteti velük, hogy egyedül semmit nem érnek, semmire sem képesek (gyakran a bántalmazó ezt alá is támasztja azzal, hogy leépíti az egyén kapcsolatait, ellehetetleníti, ezáltal nem tudja eltartani magát, stb.) Ha ilyen helyzetben valaki azt mondja, hogy ők is felelősek, az akaratlanul is áldozathibáztató, hiszen úgy állítja be a helyzetet, mintha egy egyszerű döntésről lenne szó, hogy az egyén a bántalmazóval marad, vagy elhagyja, pedig ennél sokkal összetettebb pszichológiai folyamatok játszódnak le.

Köszi a hozzászólást, nagyon tetszet. Ugyanakkor el is gondolkodtatott, mert betűre ugyanazt akartam kifejezni, amit te is leírtál, csak valahogy félrement. Nagyon tetszett a két példád is - magyar társadalomról és a profi sportról - pont ugyenezt akartam mondani.

Különösen a második példát tetszett. Az én szememben az incelek olyan emberek, akik valamilyen okból nem lehetnek profi boxolók, ezt pedig nem tudják feldolgozni, ezt a frusztrációjukat pedig toxikusan kivetítik a környezetükre.

Számomra a felelősségvállalás az, hogy belássam, hogy az én felelősségem, hogy mihez kezdek az életemmel a lehetőségeimen belül. Más szavakkal: elfogadom a lehetőségeimet, nem okolok érte másokat és kihozom belőle, amit ki tudok. Azaz - ahogy te is mondtad -, megtartom a sportot hobbinak, vagy éppen elköltözök külföldre.

Visszatérve az incelségre: az, hogy abban a helyzetben vannak, szerintem nem az ő hibájuk, ezt mondtam korábban is. Ugyanakkor választásuk van a tekintetben, hogy hova tovább. Ha el tudják fogadni, hogy nem lesznek profi boxolók, még lehetnek boldogok amatőr sportolóként, ahogy teszik nagyon sokan és élnek boldog párkapcsolatban. Az incelek azok az emberek, akik a bosszút és a panaszkodást választják.

"Ez ugyanúgy igaz a pocsék családi mintában felnőtt, bántalmazott nőkre is."

Ezt nem én írtam. A bántalmazott nőkre nem mondanék ilyet. Lehetságes, hogy azért ment félre az irományom, mert összemostak ezzel a hozzászólóval?