Mit gondolsz mi az oka a társkeresési problémáidnak/késői szüzességednek?

Én mindig későn érő típus voltam: 21 évesen lett barátnőm, utána jó ideig semmi, majd pár alkalmi kapcsolat/egy éjszakás. Utána 25 évesen lett egy komoly kapcsolatom, ahol a szakítás nagyon csúnya volt, lelkileg tönkretett. Azóta szinte csak egy éjszakásaim voltak, nem tudom megfogni a nőket. Akikkel kapcsolatot és el tudok képzelni, azokkal max egy-két randiig, csókig jutok...

Hogy mi az oka: szociális fóbia, rondaság, túlzott elvárások

Szűz már nem vagyok volt egy komoly, majdnem 3 évig tartó kapcsolatom, ennek ellenére soha nem voltam sikeres a nőknél.

Hogy mi az oka?

Igazából nem tudom. Talán leginkább az, hogy nem nagyon ismerkedek, főleg nem "célzottan". Tehát biztosan nem megyek oda csak úgy idegenekhez az utcán, nem fogok ráírni senkire neten stb. Ennek ellenére minden hétvégén haverokkal megyünk valamere, kocsmázunk, szórakozunk, sokat fesztiválozunk, utazgatunk, de sajnos kevés a nő az ismerősi körben és a legtöbbeknek még barátnője sincs. Ez mondjuk elég nyomós indok lehet.

Csúnya nem vagyok, sőt soka (nők/lányok) mondták már hogy kifejezetten jóképűnek/helyesnek tartnak. Nem vagyok alacsony sem kövér, se nem túl vékony (182cm/77-80kg). Van egy kis sörhasam, nem vagyok a konditerem híve, de szerintem egyáltalán nem vészes a kinézetem, mondhatjuk úgy átlagos/kicsit feletti.

Van munkám, van megtakarításom, félretett pénzem, nem kell nagyon spórolnom, ha akarom költekezhetek is. Saját lakásom (még) nincs, de jövőre biztosan meglesz, illetve lehet lesz egy házam is. Jogsim nincs emiatt kocsim se (talán ez lehet negatívum?).

Igazából a legnagyobb baj szerintem, ha nagy ritkán megismerek egy csajt, aki úgy tényleg bejön, megtetszik, nem tudom olyan irányba terelni a dolgot, hogy "komolyan vegyen". Tehát, hogy ne úgy tűnjön én csak lazán barátkozni, ismerkedni szeretnék, hanem úgy rendesen kapcsolatot esetleg. Ebben nagyon béna vagyok. Nem igazán tudom mit kellene mondanom, hogyan kellen viselkednem ahhoz, hogy összejöjjön a dolog. Exemmel is a mai napig fogalmam sincs hogyan sikerült összejönnöm anno. Talán ha ő nem erőlteti és nem lett volna annyira oda értem, akkor soha nem jövünk össze.

Egyetem alatt pl.: levegőnek néztek, senkit nem érdekeltem, nem voltam a társaság közepe, sőt még a "széle" sem. Nem volt sok haverom, viszonylag kevés embert ismertem. Az elején még eljártam ide-oda, bulizni, szórakozni, de aztán egyre kevésbé. Nagyon utáltam. Talán emiatt is megy most még nehezebben az egész társkereséses dolog.

Bár az a legszarabb, hogy azt se tudom hol, hogyan, mikor és kivel kezdjem egyáltalán el a társkerersést. Totál meg vagyok lőve ilyen téren.

28f vagyok. Ugyan nem vagyok szűz, de akkor sem vagyok népszerű a huszonéves nők körében.

Érdekes kérdés ez egyébként. És leginkább függ attól is, milyen korosztállyal próbálsz ismerkedni.

Én azt tapasztaltam, hogy a huszonéves lányok szinte csak és kizárólag a külsőségek alapján ítélnek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). Lehetsz te bármennyire normális, okos, és dolgozhatsz keményen, ha nem vagy Brad Pitt, akkor alig van esélyed.

Nem tartom magam rondának, persze nem vagyok az a tipikus adonisz sem. Ettől függetlenül a huszonéves nők 95%-a kb azzal jön, hogy nem vagyok az esetük. És ebbe nem csak a mindenki által szépnek titulált nők tartoznak bele, hanem akár a kifejezetten molett, pattanásos arccal rendelkező nők is.

180cm vagyok, jelenleg 100kg, de voltam már 85kg is. Bár a jelenlegi súlyom is jól oszlik el. Ha valaki meglát, senki nem kövérez le (tudom, a statisztika szerint ez túlsúly). Én már próbáltam annyi féle külsőt. Régebben 4-5cm-es hajam volt. Próbáltam borotvált arccal, aztán borostás arccal. Jelenleg 1mm-es hajam van. Hol sima arc, hol borostás arc. Mégis minden huszonévestől azt kapom, hogy nem vagyok az esetük.

Ugyanakkor a 30 feletti nőktől meg rendszeresen azt kapom, hogy mennyire jóképű vagyok meg hogy tuti futnak utánam a korombeli lányok, mert jó pasi vagyok. 30 feletti nők között van is sikerem. Huszonévesek közül eddig csak 2-től kaptam esélyt, azt is évekkel ezelőtt már.

#2

Van abban valami amit írsz. Úgy érzem, hogy nekem sem erősségem, hogy a szimpla barátkozást komolyabb irányba tereljem (mivel a nők többsége maguktól ezt sosem fogja megtenni). Azaz én sem tudok sosem kitörni a barátzónából.

De egyébként, hogy mi a pontos oka a sikertelenségemnek, arra a mai napig nem tudtam rájönni. Ha tudnám az okot, akkor nem lennék sikertelen, mert azt a valamit megváltoztattam volna.

Nem volt apakép, férfi példakép az életemben. Észrevettem, hogy azoknak a barátaimnak, ismerőseimnek megy legjobban a csajozás, akiknek egyrészt jelen volt az apja az életében, másrészt az apja is tökösebb, dominánsabb, érdekérvényesítőbb férfi.

Gyerekkorunkban az első 15-20 évben rengeteg mintát tanulunk el a szüleinktől és akinek nincs apja, vagy csak tutyi-mutyi, csendes, visszafogott apja van (és nincs nagyon más közeli férfi példaképe sem) az jellemzően maga sem fog túl férfias és határozott felnőtté válni. Szóval én leginkább ennek tulajdonítom ezt.

Kérdező: nem mondanám, hogy "barátzónába" kerülnék, egyszerűen csak mintha a csajok elvesztenék az esetleges kezdeti érdeklődésüket irántam.

Pl.: nyáron megismertem egy fesztiválon egy tök normális, szép lányt, nagyon jól elvoltunk, majd hazaérve gondoltam megkeresem facebookon és ráírok.

Valahogy így neten már nem működött a dolog, mintha nem is érdekeltem volna abszolút, pedig élőben kereste a társaságom és tényleg nagyon jó volt vele.

Neten egy-két szavas válaszokat adott csak, ezeket is volt hogy több óra eltelte után, pedig direkt rákérdeztem, hogy zavarom e, esetleg csinál valami olyasmit hogy ne tudna írni és az volt a válasza, hogy nagyon ráér.

Szóval nem értem. Utána többet nem írtam neki, nem kerestem, nem "futottam" a kegyeiért, hanem elengedtem. Persze ő sem keresett, szóval szerintem nem volt rossz döntés.

Úgy gondolom egy nő is tehet azért, sőt tennie kell, hogy kialakuljon egy kapcsolat, vagy legalább egy normális beszélgetés. A legnagyobb baj talán pont az, hogy a mai fiatal lányok nagy (99%-a) része elvárja, hogy a férfi valamiféle "szórakoztató gép" legyen. Szóval tartsa őt, ámulatba ejtse stb. Képtelenek KÉTIRÁNYÚ kommunikációt folytatni, tehát nekik abból áll az ismerkedés, hogy a férfi magyarázzon, vigye el ide oda, beszéljen, ők meg majd helyeselnek vagy összevonják a szemöldöküket ha nem tetszik nekik valami...

Ez nekem elég furcsa volt mindig is...

A másik dolog, hogy a férfiak nagy része pedig kényszeredetten próbál ismerkedni, állandó nyomás alá helyezve magukat, hogy márpedig nekik kell az XY csaj. Függetlenül attól mondjuk, hogy lehet egy értelmes mondatot nem tudnak szólni egymáshoz. Csak nyomulnak és totál hülyét csinálnak magukból. A nők ezáltal pedig eléggé elkényeztetetté váltak, hiszen nekik gyakorlatilag SEMMIT sem kel lcsinálniuk azért, hogy megkapják azt amit akarnak.

2-es voltam.

#9

Teljes mértékben egyetértek veled. Velem is nagyon sokszor ez szokott lenni. Hiába tűnik úgy, hogy most végre sikerül valami, de csak nem össze semmi.