FÉRFIAKAT KÉRDEZEM: Miért azon múlik a gének továbbadása, hogy ki extrovertáltabb? A természet (nők) szempontjából ez miért nagyobb érték, mint mondjuk az intelligencia?

"Továbbra is várjuk a valid kutatásokat a nők önreflexióra való képtelenségéről."

Te meg linkelj nekem arról, hogy a férfiak jobban parkolnak és hogy a nők többet pletykálnak. Van, amiről nem készül felmérés, mert nem etikus, meg kiverné a társadalomban a biztosítékot - jelenleg már akkor véged van, ha tagadod a 27-féle nemet -, de azért aki kutatja meg nyitott szemmel jár, az ismeri a jelenséget. Az IQ is egy ilyen téma például. A nőknek pl. vastagabb a két féltekét összekötő idegköteg, a kérgestest (corpus callosum), ezért van az, hogy a jobb-bal irányt is gyakrabban felcserélik. Az érzelmeiket is nehezebben választják el maguktól, kevéssé bírnak kívülről tekinteni magukra, nem értik magukat igazán, nem következetesek.

"Valószínűleg az evolúciós pszichológia 1.0-t is kihagytad, az ugyanis tény, hogy ÁTLAGOSAN a nőknek magasabb az érzelmi intelligenciája az önreflexióra való hajlam"

Nem, nem ide tartozik, csak most valami nagyot akartál mondani. Az önreflexióra való hajlam a humorral, az öniróniával függ inkább össze. Másrészt ezt, hogy érzelmi intelligencia szintén felejtsd el, ez egy laikusok által használt fogalom, a pszichológiában nem használják és mérni sem lehet tudtommal. Ez csak divatból elterjedt valamiért és mindenhol átvették, és olyannyira jelen van a közbeszédben, hogy senkinek eszébe se jut megkérdőjelezni. Sokkal több értelme van a Big Five modellt használni, ha embereket akarsz leírni.

"Bocs, hogy nőként válaszolok, tudom, hogy képtelen vagyok az önreflexióra, tulajdonképpen ugyanolyan ösztönöktől vezérelt állat vagyok, mint a kutyám."

Nem az a baj, hogy nő vagy, hanem az, hogy a nők által magukról mondott kép köszönőviszonyban sincs a valósággal, és ezt mindenki benézi, akit elsősorban nők nevelnek. Felőlem leírhatod, hogy határozott férfi kell meg hajrá belső értékek, de aztán érdekes módon jön az, hogy elmennek a nők az első tahóval, aki sírva otthagyja őket, és utólag olyanokat mondanak, hogy "de hát belém csapott a villám, nem tudom megmagyarázni". Na, ezek azok a mondatok, amiért nem érdekel a nők véleménye. Nem azért, mert incel lennék, hanem mert ti nem értitek magatokat. Ahogy a rendkívül találó mondás tartja: Ha halat akarsz fogni, a horgásztól kérdezd, hogy kell, ne a haltól...

"Simán lehet valaki visszafogott emberként is határozott, férfias és vonzó. Ha két férfi egyformán tetszik,"

Itt már megállnék. Axiómaként kezeled, hogy mi van, ha két férfi egyformán tetszik, de arról pl. egy szó sem esik, hogy az a két férfi mitől tetszett meg. Minket ez érdekel. Én személy szerint azt gondolom, hogy a nőknek az tetszik meg, akinek nagy az egója és így van miből adnia. Ez az én megfigyelésem. Ezzel nem megyek semmire, hogy te azt mondod, hogy "ha két férfi tetszik", mert elfelejted odatenni, hogy az a két férfi az egy 100-ból 10 fős halmaz maximum. Ezért nincs értelme veletek erről beszélgetni. Nincs rálátásod arra, hogy hány embert utasítasz el és mi alapján, mert azokat nem számolod. Nekünk viszont pont ez lenne a fontos. Te csak arra gondolsz ilyenkor vissza, hogy mi történt azokkal a férfiakkal, akikkel te valamiért beszédbe elegyedtél és zöld utat adtál nekik, azok, akiket meg kiszűrtél és akik a nagy többség, eszedbe se jutnak. Ezt megértenéd, ha fordított helyzetben lennél.

"az egyik odajön hozzám, beszélget velem, randira hív, tudja, hogy mit akar, míg a másikat kiveri a víz attól is, ha megszólítom és kiír 36 kérdést gyakorira, hogy "szerintetek tetszem ennek a nőnek??" "Randira hívjam??", mielőtt bármit is tenne, akkor egyértelmű, hogy melyiket fogom választani."

Én szólítottam le már csajokat buszon, utcán is, és bókoltam nekik, hívtam őket randira. Egy se jött el velem soha.

"Apám is visszafogott, társaságkerülő, intelligens ember, mégis három gyereke van érdekes módon."

Csak azt nem tudjuk, hogy apád

- hány éves

- hogy áll anyagilag

- hogy néz ki

- milyen volt, mikor ez téma volt nála

- hány nő utasította el

- attól lett-e gyereke, akitől szeretett volna, vagy csak megalkudott idővel, mint sokan.

Ezek elég fontosak lennének.

A másik problémám meg az ezzel a határozottság dologgal, hogy ha valaki nagyon határozott és egyből randira hív, azzal meg az lesz a bajotok, hogy túlságosan nyomul. Azért nem érdekel a nők véleménye, mert a nőktől nem az igazságot lehet hallani, hanem azt, amit a tudattalanjuk kitalál azért, hogy megindokolja, hogy valamiért, isten tudja miért, nem tetszik nekik valaki. Aki bejön nekik, arra csupa jót fognak rávetíteni, aki nem, arra csupa rosszat. Aki vonzó számukra, az ha nyomulós, akkor olyanokat mondanak majd rá, hogy "csibész", meg "izgis macsó", ugyanez egy nem bejövős pasi esetén az erőszakos, nyomulós szemét. Mindig ki lehet valamit találni. Ha én most kiírok egy kérdést arról, hogy "egyből el szoktam hívni csajokat randira az utcán, mégse jönnek el velem. Mi lehet velem a baj?", akkor meg fog jelenni a női osztag és rockarc, aki elmondja, hogy túl görcsös vagyok, túlságosan nyomulok, nem kéne ennyire direktnek lenni. Ha leírok egy kérdést arról, hogy sokat bókolok a nőknek, mégsem randiznak velem, akkor ugyanezek az emberek azt fogják írni, hogy papucs vagyok és nem isteníteni kell a nőt, hanem ágyba vinni, mert ti azt szeretitek. Ha leírom, hogy kicsit csipkelődni szoktam és néha beszólogatok nekik, hogy ne legyek túl jófiú, akkor rockarc és a női brigád majd felvilágosít, hogy "ja, hát ha bunkó vagy, akkor mit vársz? Az én pasim kedves, odaadó, gyengéd, de erős, határozott, férfias, és érdekes módon neki nem kell bunkónak lennie!". Bármit írok, ha nincs nőm és kiírok erről egy kérdést, akkor én leszek a hibás, mert incel vagyok. Ez olyan kb. mint a pénz, mint tőke. Ha van pénzed, senki nem kérdezi, hogy honnan van, ha nincs, akkor mindenki lenéz érte. Aki tud csajozni, ahhoz csupa jót társítunk, az befutott ember nyilván. Aki nem tud csajozni, az nyilván maga tehet róla, meg pszichológusra szorul, meg szar ember, meg ne szaporodjon. Persze, ne szaporodjon. Ne a szorongó értelmiségi szaporodjon, véletlenül se. Szaporodjanak inkább a vv alekoszok meg berkikrisztiánok meg béemvével rongyoló M. Richárdok, akiknek nincsenek gátlásaik. Velük sokkal jobban jár az emberiség, mint azzal, akinek az a bűne, hogy mondjuk nem kapott elég megerősítést otthon, vagy letörték az önbizalmát fiatalon.

"Kerdezo. Elmagyarazunk egymas mellett. Nyilvan nem ismerem elsokezbol a 25 eves sracok csajozasi problemait. De azert vannak orok ervenyu dolgok. A ferfiassag ma is nyero. Akinek 25 evesen jut eszebe, hogy valamit tenni kene, az mar lemaradt a vonatrol."

Nekem nem 25 évesen jutott eszembe. Csak simán nem kellettem soha a nőknek, pár kivétellel. Azonkívül azt látom, hogy a nők el vannak kényeztetve. Mindenki verseng értük, egy társaságba nem tudok úgy bemenni, hogy ne látnám azonnal, hogy három-négy fiú is legyeskedik a normálisabb lányok körül. Az én koromban meg rohadt nehéz, mert már elkezdik nézni, ki mit ért el. 21-23 között volt az aranykor, aki addig be tud csajozni, az jár jól. Aki nem igazán tud csajozni, az utána keresztet vethet kb. magára.

"Voltak az en korosztalyomban is ilyen sracok. De roluk nem sutott a gyulolet, nem hergeltek egymast."

Mondjuk nem volt internet se. Nem az emberek változtak, hanem az eszközök.

"Ha ossze is jonne valami, mar nem fogsz tudni mit kezdeni vele. Olyan parhuzamos valosagot krealtal magadnak, amibol nem fogsz tudni kitorni. "

Tavaly pl. összejött valami, és arra a kis időre a mennyben éreztem magam. Úgy éreztem, végre vagyok valaki, végre néznek valamibe egy társaságban, végre tisztelnek és elfogadnak, ha elmegyek egy random helyre. Elmondjam, mi a különbség köztem, meg aközött, aki tud csajozni? Ő már kamaszkorában megismerkedett ezzel az érzéssel, és van sikerélmény, amihez vissza tud nyúlni és tud építeni. Ha pár ilyet még átélnék és tartósan, akkor meggyógyulnék. A gond az, hogy a csajok nem hiteleznek pozitív megerősítést. Nekik készen kell az, akire lehet támaszkodni, nem érik be azzal, hogy "ez a srác most kicsit elveszettnek tűnik, de ha adok neki két hónapot, hogy bizonyítson végre, akkor lehet, hogy épp mellettem fog kibontakozni". Na, ez nem történik meg. És aki fiúként ilyen, az nem magával teszi ezt, hanem nem kap meg mondjuk valamit, amit más igen. Nem kell semmit elrontani, elég csak átlagosnak lenni manapság, és már akkor se nagyon fogsz kelleni a nőknek.

Menj fel a tinderre, Rockarc. Menj fel a randivonalra. Gyűjts egy kis empirikus adatot arról, hogy mennyire nyitottak a mai lányok. De 25-30 közöttieket nézzél.

"Rosszul azonositod be a problemat."

Akkor szerinted mi a probléma? Én azt látom, hogy azok a barátaim jók a nőknél, akiknek volt jó apaképük és ajnározták őket otthon, és/vagy odaadó társaságban nőttek fel. Nem a határozottságon múlik, hanem leginkább azon, hogy mit hozol. De régebben a visszafogottabb, átlagosabb emberek is tudtak nőzni, mert nem voltak ennyire elszállva az igények. Ma már a nők túl könnyen kapják a pozitív visszajelzéseket.

"A nok velemenyet kizartad. Most kizarod 30 felettiek velemenyet is?"

Azokért zárom ki, akik nem forognak az én korosztályombeli nők között és nem szembesülnek a problémával férfiként. Lehetsz 30 felett, csak valszeg nem fogod érteni, amit beszélek, mert egy másik mintából dolgoztál anno. Elavultak a megfigyeléseid, mert 15-20 évvel ezelőttről származnak, amikor még nem volt facebook, nem volt instagram, nem volt tinder és még érződött a kilencvenes évek félszegsége, amikor senki nem tudta, hogy mi a menő, mindenki kereste a stílusát és az emberek talán közvetlenebbek voltak egymással. Ma már egyszerűen nehezebb kapcsolódni. Mindenki bebetonozza magát abba a kevés kapcsolatba, ami régről van neki, mert a közösségi médiával nagyon hatékonyan tud velük kommunikálni. Nincs az, hogy nyitott szemmel járnak a világban és csak úgy random beszélgetéseket kezdeményeznek emberek egymással.

"Oke, valaki mindig elviszi a kiszemelt nodet, akit "fuztel". Jelentsen ez barmit is. Mit tervezel tenni?"

Semmit. Gondolom, próbálkozok, prostizok, iszok, sokat alszom és próbálok szarni az egészbe. Ha meg már egyáltalán nem áll fel a farkam, akkor megölöm magam. Minek sokáig élni? Az eddigi életemet se élveztem egy percig se. Ha ezután is ilyen szar lesz, akkor nem kérek belőle. Láthatóan nem tudom megoldani, ami nyomaszt, se egyedül, se pszichológussal. Gondolom, majd eljön egy pont, amikor besokallok, aztán lesz valami.

Nincs terv. Volt terv és mindig kudarc lett a vége. A sokadik után már nincs kedvem tervezni. Egyszerűen nem én kellek soha a nőknek. A személyiségemnek az a része, aki intimitást szeretett volna már 10 éve is és romantikus kapcsolatról álmodik meg gyerekekről, az szép lassan el fog tűnni, és ami marad, azt már nem lesz érdemes megőrizni. A nők és a természet ilyen. Nem kegyelmez. Persze, én is hülye voltam, mert szétaggódtam magam, amikor esélyem lett volna, hogy megváltsam magam és kitörjek ebből. Olyan már nem hiszem, hogy lesz még egyszer.

"Pszichológiát tanultam 5 évig az egyetemen, hidd el, jobban tudom, mi tartozik az érzelmi intelligencia alá, mint egy fotelpszichológus frusztrált incel."

Sajnos az, hogy pszichológiát tanultál 5 évig, kb. semmire nem garancia, tapasztalatból tudom. Az EQ-ról meg ne velem vitatkozz, hanem Jordan Petersonnal. Többek között az ő véleménye az, hogy ez egy tudománytalan, haszontalan fogalom.