Elsőéves egyetemistaként hogyan kerüljem el a lányokat?

Az 57-es válaszodra reagálva, egyszer küldtél nekem képet, akkor már megtárgyaltuk (elmondtam neked a véleményem, te pedig szokás szerint ellenkeztél :D).

De ebben a témában szerintem tényleg nem ennek az oldalnak a válaszaira kellene támaszkodnod. Nem mindig minden megalapozott.

Konkrétan ebben a kérdésben egyetlen ember véleménye számít, a jövőbeli barátnődé. Mondhatjuk százan, hogy nem kicsi, ha neki kicsi lesz (nem ránézésre, hanem érzésre), akkor nem mész sokra a száz ezzel ellentétes válasszal. És ugyanígy, azt is mondhatják, hogy ez semmire sem elég, hogy ha olyan lány kerül vele kapcsolatba, akinek tökéletesen megfelel.

Viszont ha nem tekintjük ennyire szigorúan, akkor is olyan kérdés ez, amit jóval érdemesebb akkor már inkább haverokkal, olyan emberekkel megbeszélni, akiket ismersz, akikről tudod, hogy kivel voltak, milyen emberek, mennyire bízhatsz a szavukban, és mennyire hasonlít a helyzetetek, mint olyan vadidegen emberek szavát elhinni, akikről azt sem tudhatod, hogy amúgy láttak-e már valaha meztelen nőt/férfit, milyen tapasztalatokra támaszkodnak.

Tudományosabb síkon pedig fordulhatsz szexuálpszichológushoz, (urulógushoz? hogy őszinte legyek nem tudom mi a nőgyógyász megfelelője ilyen témában, de gondolom nem is gyakran fordulnak orvoshoz ilyen kérdéssel a férfiak), pszichológushoz, olvashatsz tudományos cikket a témában (lehetőleg az igynottmegafarkamnegyvencentit.blog.hu-nál megalapozottabbat), vagy ilyesmi.

Viszont én elsődlegesen még mindig úgy gondolom, hogy egyszerűen ne innen közelítsd meg a problémát. Addig, hogy azt te használd és valakinek jó legyen, vagy rossz legyen, addig nagyon hosszú út áll még előtted. Amíg pedig ilyen messze vagy tőle, senkinek nincs hozzá köze, hogy milyen méretekkel rendelkezel. Használd ki nyugodtan, magadnak úgysem nem számít a méret, a többieknek meg úgyis mindegy.

Vagy ezt nem lehet így elengedni? Sose voltam fiú, úgyhogy lehet nem tudom átérezni. (Lányként meg ami hasonló lehet az a kis mellek problémája, de atekintetben meg én mindig tetszeni akartam valakinek, és ezért zavart, hogy finoman szólva is törékeny alkat maradtam. De gondolom, hogyha nem érdekelt volna senki, vagy annyira távol lettem volna a dologtól, akkor saját magamnak mindig is megfelelt volna a természetes alkatom, és nem jutott volna eszembe nagyobbat kívánni. Most már tényleg érdekel. Fiúként ez ilyen meghatározó dolog? Szerinted ez általános, vagy inkább csak te ítéled meg magad ennyire ez alapján (is)?)