Előfordulhat, hogy az ember szerelmes lesz másba, amikor már házas, és mégis a házasságában marad? Miért? Az anyagiak miatt?

Nos... A házasság, avagy úgy önmagában csak az elköteleződés is egy DÖNTÉS, ami mögött ott van egy mély szeretet a társam iránt a legrosszabb napjainkon is.

Fellángolhatnak nekem érzelmeim más iránt, itt jön képbe az agy. Eldönthetem, hogy felveszem a szemfedőt, hiszen az asszony az egyetlen; hogy megcsalom; vagy hogy hátat fordítok a családomnak és megyek az új puncival.

Én azt szoktam mondani, hogy az a helyzet, hogy az a másik is pont ugyanolyan büdöset fingik (öhm bocsánat: pukizik), mint az asszony, csak a rózsaszín köd berózsásítja.

Eleget éltem én ahhoz, hogy tudjam, ez csak egy láng, ami bizony ki fog aludni, de legjobb esetben is csak pislákol évek múltán. Ha van egy erős egység a házasságomban, akkor jöhet egy finom, fiatal, hamvas, intelligens, jópofa csaj és fülig beleszerethetek, az is lehet, hogy hozok rossz döntéseket, de amikor oda kerül a sor, hogy dönteni kell a két út között, akkor a házastársamat fogom választani, mert az stabilan jó és nincs okom elhagyni, nincs okom hinni, hogy mással jobb lehet. 15 év múlva az a friss hamvas is max "stabilan jó", de mégcsak ebben sem hiszek. A fenének sincs kedve eldobni a megszokott jó kis életemet, amiben rengeteg meló van és szeretem az asszonyt a fene egye meg, akkor is, ha az ember hormonjai olykor meggajdulnak. (Félre értés ne essék, sosem csaltam még meg a feleségem fizikailag. De lángoltam már fel más iránt... ez van.)

23# Ha sz*r egy kapcsolat, akkor már előbb is érdemes lelépni és nem azért, mert jön egy új és szerelmes lesz az ember, hanem saját maga miatt... Ha már a tisztesség a cél, akkor ez lenne a legtisztességesebb. Utána kezdjen új életet valaki. Ha van bármi érzelem is, ami 20-25 év után azt mondatja velem, hogy a feleségem mellett van az otthonom, akkor pedig jöhet fellángolás, eszemben sincs lelépni miatta és sokaknak úgy sincs, hogy megbotlanak...

Ez azért sok összetevős. Attól, hogy egy életbe belekényelmesedik az ember (ahogy mondjuk én/mi is), az nem azt jelenti, hogy az sz*r élet. SOHA nem lesz olyan izgalmas egy 20+ éves házasság, mint egy új csaj, aki megmozgat bennem valamit. De amíg a feleségemmel megéltem azt a 20+ évet és tudom, hogy konstans jó, addig az új csajról annyit tudok, hogy elönti a hormon az agyam és nem gondolkozom teljesen tisztán. Belelát az ember dolgokat, ami sokszor csak a képzelet játéka. Na ilyenkor érdemes feltenni a kérdést magunknak, hogy vele vajon hogy állnánk 20 év múlva!?

#24:

Ez az, hogy sokan maradnak a házasságban, mert a 20-30 év az mégiscsak egy fél élet stb, de közben szeretőt tartanak!

Kifelé a társadalom felé megy a duma, az amit te is leírtál, hogy az asszonnyal vállvetve mennyi mindenen keresztül mentek....., aztán nem egy ismerősömről (értelmiségi emberek) derült ki, hogy ezt csak úgy tudja végigcsinálni a feleségével, hogy közben van egy fix szeretője évek óta. Ezek nem nyitott házasságok(!), a feleség nem tud róla, vagy csak úgy csinál mint aki nem tud róla, lényeg hogy a megszokott kényelmet, vagyont ne kelljen robbantani.

Akkor ez most jobb így?

Ha tudnátok hányan élnek látszatházasságban, mert az évek összekötnek blablabla. Amúgy ezek nem sz*r házasságok, nincs mindennap balhé, hanem inkább kihűlt kapcsolatok (egymástól elfejlődés személyiséggel kapcsolatban).

26# Oké, te beszélsz A-ról, én meg B-ről, ennek így nincs értelme. Felnőtt férfiként 20+ éves házasságban élve szerinted fel kell világosítanod arról, hogy ki hogy éli a családi életét? :D Van olyan haverom, aki már az első házassági évfordulójuk után k*rvázni ment részegen (meg azóta is igen gyakran), mégis együtt vannak a jó isten se tudja mióta... Szerintem nem tudsz olyat mondani, amit ne láttam volna még és ismétlem, én nem a kihűlt hígfos kapcsolatokról beszélek, ahol orrszba-szájba csalják egymást a felek. Nem, az nem jó és értelmét sem látom.

De akkor visszakérdezek:

Szerinted az jó, ha egy egyén (nemtől függetlenül) állandó inger kereső és amint fellángol, fut az új után? Mert lehet azt mondani, hogy ez az élet értelme és még lehet igaza is van, ha vált egyszer, mert talán megtalálja azt a személyt, aki mellől senki nem képes kimozdítani. De komolyan hisz még valaki abban, hogy le lehet 40+ évet élni lángoló szerelemben úgy, hogy soha mégcsak rá sem néztél másra? Ugyan kérlek... Minden kapcsolatban eljön minimum egyszer az a pont, ahol nem a szív, hanem az agy diktál. Ez attól még nem jelenti azt, hogy az a kapcsolat eleve langyos fos, amit már rég el kellett volna dobni.

Ha minden áldott nap jó kis házi lekváros kenyeret eszel és jön egy bödön kívánatos nutella, amibe úgy belenyalnál, na... Nyilván a nutella sokkal izgibb az adott pillanatban, de azt sem fenékig tejfel egy életen át nyalogatni, hidd el. Ezt fel lehet mérni és bár sajog a szív, lehet ésszel azt mondani, hogy kössz nuti, de maradok a lekváromnál. Van olyan aki egyszer-egyszer elcsábul, de mégis a lekvárt érzi az igazinak. Én erről beszélek.

Te pedig arról, amikor az adott jó kis házilekvár már romlott, ehetetlen. Nyilván azt zokszó nélkül cseréled nutellára, ahogy teheted, vagy nyalogatod mellette a nutellát is állandóan, mert csupán a romlott lekvár mellett éhen döglenél. Na ezek a "státusz házasságok", amikből valóban egyszerűen csak ki kéne lépni.

#29:

Én nem állítottam olyat hogy az a jó ha valaki minden fellángolás után válni akar! Dehogy jó!

Én csak megvilágítottam a másik oldalt, amikor pont a fellángolás miatt nem válnak, DE azért csak megcsalják a párjukat!

Annyit felfognak agyilag hogy ez csak egy fellángolás, de sokan azért biztos ami biztos félrelépnek. Erre írtam, hogy akkor ez jobb verzió mint a válás?

Az sem jó ha valaki egy fellángolás miatt válik, de az sem jó ha nem érzi magát már jól a házasságában és inkább félrelépéssel oldja meg a testi, lelki gondjait.

Egyik sem jó megoldás!