Csak a beteljesült szerelem számít szerelemnek, vagy a plátói is ugyanúgy?

30#

Köszönjük, hogy szóltál az érdekünkben.

Üdv: mindenki

14-es és ha csókoltad is azt aki nem szeret téged, attól te kevèsbè szereted ?

Azt írod milyen érzés amikor szerelmesek beléd, és te attól vagy szerelemes mert téged szeretnek? Ezen már sokat gondolkodtam mikor megkérdeznek valakit mit szeret a másikban, és az a válasz hogy azt ahogy szeret.. az a szerelem ha szerelemet vallanak neked, neked attól van szerelem?

Vagy teszem azt több időt töltesz a társaságában annak aki téged nem szereted mint mondjuk sokan akár egy párkapcsolatban nem tudnak annyi időt tölteni. Amiről ti beszéltek (11-es 14-es a szeretve levès érzés az szerintem más(ugyane értelemszerűen több) mint szeretni. És a úgymond fantáziálást megveted, akkor mivel magyarázod ha valakit szeret a párja, házastarda, és másba lesz szerelmes, és róla "fantáziál'

Nem olyan ez a szerelem dolog... Vagy te mindig csak akkor voltál szerelmes ha már téged szeretnek. Vagy máshoz is szól a kérdésem,

A szeretet és a szerelem adásról is szól, nem csak kapásról...

Egyébként pedig szerintem egyik fél mindig jobban szereti a másikat, igazi 100%e egyenlő kölcsönösség nem is létezhet.

20-as a platoi egyáltalán nem azt jelenti hogy nem is ismered az embert, szimplán a fizikai be nem testesülèst jelenti. Az inverze is lehet a szexkapcsolatoknak.

Teljesen igaza van 33-nak, érzésben ugyanazt adhatja a plátói is , mint a beteljesült . Nekem képzeljétek , volt évekig lángoló kölcsönös plátói szerelmem, ami azt jelenti, hogy egyikünk se mert gázt adni a dolognak, nem volt beteljesülés.

Négy dolgot mondanék azoknak, akik szerint csak a beteljesült számit szerelemnek : 1. Az ÉRZÉS az ugyanaz, függtlelnül attól, hogy beteljesült -e.

2. Nem feltétlen puszta kivetités az ismeretlen másikra a plátói, attól is függ azért, hogy egy amerikai rocksztárért rajongsz vagy egy haverért, barátért, ismerősöért, akit valamennyire ismersz (persze, tudom, nem élsz vele együtt, de csak ismered az egyéniségét, a világát, konkrét dolgok fognak meg benne.)

3. A beteljesült szerelem is általában csak addig tart (mármint a lángolás), amig össze nem költöztök , az együttélés aztán tényleg leöli a szárnyalós szerelem érzést és az együttéléssel együttjáró kiábrándulás is lehet ugyanolyan fájó vagy fájóbb, mint az a fájdalom, amit a beteljesületlenség okoz. Szóval valójában a beteljesült kapcsolatban is csak az első fázis ad örömöt és akkor még ugyanolyan felszinesen ismered a másikat, mint a plátóinál, hisz egy idő után kiábrándultok és mégis együtt "kell" utána maradni, pl. ha házasok vagytok... Ez sem jobb, mint a beteljesületlenség okozta hiányérzet.

4. Szerintem inkább az életkor, az életszakasz és a személyiségtipus az irányadó abban, hogy mennyire lángol valaki , nem az ,hogy plátói-e, beteljesül-e, együtt éltek-e, meddig tart..stb. Pl. a kamaszkori szerelemről olvastam már több helyen és én is megtapasztaltam, hogy a felnőttkori szerelem a nyomába sem ért intenztásban. Gyerekként lehet igazán szerelmesnek lenni- olvastam már ilyen kommentet is a gyakorin és én is megerősithetem, velem is ez történt. Nem a plátói-nem plátói kérdéskör bánt, hanem hogy nem lesz olyan katarzisélményem soha már, mint kamaszként.

Egyébként mikor 3.5 évig lángolt bennem a plátói szerelem (ami meglepő módon nem egyoldalú volt) , egy pillanatig nem zavart, hogy beteljesül-e, szárnyaltam magától az érzéstől, a másik létezésétől. SŐt, azt hiszem, azt mondtam a barátaimnak, hogy én nem is akarom megvalósitani ezt a kapcsolatot. Az elképzelt szerelemben is lehet fürdeni a boldogságtól, nem csak a beteljesültben. Persze tegyük hozzá, később jól megbántam ,hogy hagytam nem beteljesülni.