A vőlegényem felbontotta az eljegyzést, mert 3 hónapja nem keresek munkát. Kidobjam a lakásomból vagy igaza van?

"3 hónap otthonülés nagyon rossz hatással tud lenni az emberre"

"semmittevés tényleg leépíti az embert"

Azért ne hordjunk már össze ekkora sületlenségeket!

Nem attól lesz valaki lusta, mihaszna munkakerülő, hogy pár hónapot kihagyott.

Csak összehasonlításképp: egy egyetemista átlagos nyári szünideje 2-3 hónap. Mégsem látom azt, hogy a második évfolyam kezdetén tömegesen lépnének ki a fiatalok az egyetemről, mondván, "úgy ellustultam ez alatt a 3 hónap alatt".

Sőt, a legtöbb ember a diploma vagy szakma megszerzése után szintén vár jópár hónapot, mire első munkáját megkapja. Vagy akinek megszűnik az állása, az is van, hogy ennél többet is kényszerül várni. Mégse látom azt, hogy tömegesen mondanám azt a pályakezdő fiatalok, vagy a munkanélküli segélyen levők egy valamire való állásajánlatra, hogy "hát bocs, de túl ellustultam ehhez 3 hónap alatt".

Aki lusta, az akkor is lusta lesz, ha folyamatosan dolgoztatják. Az ilyen csak az alkalmat lesi, hogy hol tudna lógni.

Aki meg nem lusta, az nem fog azzá válni pusztán azért, mert nem dolgoztatják egyfolytában.

Ez pusztán hozáállás és személyiség kérdése. Aki pedig éveken át képes napi 10-12 órát teljes odaadással dolgozni, azt én nem féltem attól, hogy pár hónap alatt a világ lustája legyen belőle.

Az ember életében pedig igen, lehet olyan pont, amikor a legbölcsebb azt mondani, hogy ebből elég volt, szünet, és valami másba kezdek. Máskülönben belefásul, úgy pedig már a fene megette.

Nekem személy szerint életem egyik legjobb döntése volt, amikor a munkaszerződésem lejárta után (GYES-en levő anyuka helyén dolgoztam) nem vállaltam el nevetségesen alacsony fizetésért azt a munkát, amit felajánlottak. És hiába mondtak el mindenféle munkakerülő naplopónak, sem a napi 12 óráért 2500 forintot fizető "álommelót" nem vállaltam el, sem a gyárba nem mentem robotolni.

Hanem kipihentem magam, testileg és lelkileg is regenerálódtam, közben meg szakmailag képeztem magam, elvégeztem egy tanfolyamot, önerőből megtanultam két nyelvet, és élveztem, hogy jut időm kertészkedni, túrázni, barkácsolni.

Aztán rátaláltam arra az állásra, amiben ma is dolgozok, immár negyedik éve.

Vajon ugyanitt lennék akkor is, ha inkább elmegyek 10 órában robotolni a gyárba? Nem valószínű.

És nem, nem lettem egy lusta, tohonya fráter, olyannyira nem, hogy az új munkahelyemen egy hét után a munkatársam rámszólt, hogy ne pörögjek már ennyire, hagyjak munkát a hónap többi részére is.

"Ha férfi létemre én hagynék ki lazán félévet és otthon ülnék, tuti egy nő se tolerálná ilyen könnyedén, én lennék a legnagyobb lusta disznó, akkor fordítva miért várjátok el?"

Abban a bizonyos munkanélküli évemben ismerkedtem meg, és jöttem össze azzal, akivel utána 3 évig együtt voltam. Tudod, nem minden nő egy felszínes kis csitri, és nem mindenki csak azt nézi, hogy éppen aktuálisan mennyi a havi fizud.