A vőlegényem felbontotta az eljegyzést, mert 3 hónapja nem keresek munkát. Kidobjam a lakásomból vagy igaza van?

Szerintem nagyon helyesen döntöttél, csak próbáld a szabadságon töltött időt hasznosan (pl utazás) kihasználni.

A sok hülye észre sem veszi hogy a munka mennyire felőrli őket.

A volt vőlegényed meg dobd ki a fenébe, úgysem számíthatsz rá.

Nem igazán tudom elképzelni a helyzetet. Ez hogy történt?

"Drágám, felbontom az eljegyzést, mert nem dolgozol, majd ha igen, akkor talán újra megkérlek, szép napot, este jövök, vacsira krumplistészta jó lesz!" Vagy hogy? =D

Tudod mikor hagynám, hogy valaki így szórakozzon velem. Kérdezd meg tőle, hogy mire ez a hirtelen változás, csak hogy tudd kivel kell vigyázni, és kérdezd meg mikor fogja elvinni a cuccait.

"Lehet egyszerűen csak azt látja rajtad, hogy neked jó így most"

Pont erről beszéltem. Akkora szent dolog a munka, hogy aki ki mer hagyni fél évet - tegyük hozzá, saját egészsége és jövője érdekében - arra már sokan úgy tekintenek, mint aki lepaktált a sátánnal.

Az meg szerintem érthető, hogy jól érzi magát úgy, hogy nincs az életét megkeserítő napi stressz. Vagy talán sírnia kéne, hogy jaj, de rohadt rossz, hogy nincs a főnök, aki cs*szegessen, és még időm is van építeni a jövőmet?

Lásd #15 hozzászólását: "Dolgozni el lehetne menni bárhova, akár gyárba is míg nem lesz más"

Mert azzal tényleg előrébb lenne.

Most komolyan kérdezem: miért olyan óriási nagy szentségtörés, ha valaki fél évet kihagy? #15 hozzászólása is jól tükrözi azt a tipikus "inkább dögölj bele, de nehogy pár hónapig munkanélküli legyél" hozzáállást.

Értem én, hogy még bennünk van a komcsi mentalitás, Sztahanov, meg miegymás. De ideje lenne már kicsit felnőni.

Ha az ember a jobb jövő érdekében kihagy fél évet, akkor miért ne tegye meg?

Az meg szintén megérne egy misét, hogy mennyi funkcionálisan analfabéta van.

#21: Nő vagyok, de még soha nem tartott el senki! Amikor nem volt gyerekem, volt annyi tartalékom, hogy akár egy évig meg tudtam volna egyedül élni belőle.

Más kérdés, hogy hasonló esetben én a kieső időben tanultam.

Tegyük fel, keres 150 ezret, megél 100-ból...

Ez egy év alatt 600 ezer megtakarítás... Neki fél évre elég.

Én másra tartalékolnám, de ha neki erre van szüksége, miért ne? Hiszen az ő pénze...

"És szerinted van annyi tartaléka a csajnak, hogy ugyanazon a színvonalon éljen fél évig munka nélkül, mint eddig?"

Ezt nem tudhatjuk. Vagy van, vagy nincs. És ha nincs, akkor mi van? Legfeljebb lejjebb ad a színvonalból.

De nekem a kérdező nem tűnik egy együgyű butának, nagyon úgy tűnik, hogy tudja, hogy mit csinál.

"És olyankor jön az, hogy "jaj, légyszi hoznál a boltból egy csipszet/kólát/tampont/tusfürdőt/akármit?""

És? Rohadjak meg, de nekem ez úgy sem jelent gondot, hogy mindkettőnknek van munkája. És tudod, miért nem? Mert nem fogok sajnálni havi szinten pár ezer forintot attól, akit szeretek.

"És a fél év alatt úgy ellustul majd a csaj, hogy esze ágában se lesz magától visszamenni dolgozni"

Ez megint csak egy alaptalan feltételezés. Lehet, hogy te fél év pihi után ellustulnál. Lehet, hogy az exeid is. De ez még nem alap arra, hogy másról is ezt feltételezd. Tudod: van, aki okosabb, és életrevalóbb, mint a hozzád hasonlók.

De részemről ez a vita lezárva, belőled a puszta rosszindulat és a nőgyűlölet beszél, és minden "érved" a fejedből kipattant rosszindulatú feltételezésen alapul.

Azért az nem semmi, hogy a sok harcos amazon rögtön teljes tüdővel fujja a harci kürtöt, hogy így dobd ki meg úgy kérd ki magadnak - de az egyszer fel se merült a nagy női melldöngetés közben, hogy ennek nem voltak-e esetleg előzményei (elhidegülés, viták stb.), ill. hogy kérdezd már meg tőle, hogy mégis mi történt, hogy az ő oldalát is lássuk. Ha más nem, okulás céljából.

3 hónap otthonülés nagyon rossz hatással tud lenni az emberre - van, aki ezt viszonylag jól tudja kezelni, és van, aki meg nagyon nem. Nem ismerünk, nem tudjuk, hogy rád milyen hatással van. Lehet, hogy te értelmesen el tudod foglalni magadat, pörögsz és ezer más cuccot csinálsz mellette, amire korábban nem volt időd - meg az is lehet, hogy lényegében egész nap otthon tespedsz, és teljesen elnyel a nihill.

Ha meg a második eset áll fenn, akkor itt valószínűleg nem az volt a gond, hogy nem dolgozol (keresel pénzt), hanem az, hogy semmittevés tényleg leépíti az embert (mégha az adott illető nem is veszi észre - vagy nem akarja észre venni). Annál pedig tényleg kevés nehezebben tolerálható dolog van, mint amikor azt látod, hogy a másik teljesen betespedt, és egyszerűen rossz ránézni.

lol. a 21-es szép mesét talált ki. :D

én is elhagynám. az én családomban már sok nehézséget okozott az, hogy a mamám apám fejét akarta telebeszélni, anyámat aláásni a semmiért. végül a mama lett elküldve, de nálad erre nem sok esély van. a párod hallgatott arra, aki telebeszélte a fejét...

ha pedig maga találta ki, akkor is szakítanék. mégha a VŐLEGÉNY is tart el, még akkor is kidobnám, ha egy ilyet benyögne. elvégre veled akarja leélni az életét, és azt a fél évet sajnálja, miközben ingyen lakik nálad? én két évig eltartottam a férjemet, amikor munkahelyet akart váltani, kitalálni mihez kezdjen az életével hogy boldog legyen. (nem nagy teljesítmény...) nem értem azokat az embereket, akiknek a munka a mindene. dögöljön meg a másik, akkor is dolgozzon. ez a gyárban dolgozás ötlet is... nyári munkáim során dolgoztam konyhán, gyárban is, tehát nem olyan helyeken, ahol többségében értelmiségiek fordulnak meg... elképesztően borzalmas ilyen környezetben lenni minden nap, olyan emberek között, akik egyszerűen teljesen mások mint te, és még jópofizz is velük. nem is tudom hogy maga a munka borzalmasabb, vagy az emberek akik körbevesznek.

akik azon háborognak, hogy a vőlegénynek kell eltartania a nőt, azoknak az feltűnt, hogy ők már nem csak ilyen barát-barátnő, ki tudja mi lesz, élvezzük az életet, hanem össze akarnak házasodni? nem egy jöttmentet kell eltartani? de mégcsak nem is kell, mert a nőnek van megtakarítása, lakása is...

"Nem szakított, csak azt mondta halasszunk mert a terv szerint akkor kezdenék csak, amikor az esküvő lesz."

De, szakított.

Nem azt mondta, hogy a kialakult helyzet miatt tegyük odébb egy évvel az esküvőt. Hanem az eljegyzést bontotta fel, azt az ígéretet, amivel azt mondta ki, hogy majd a jövőben szeretne a férjed lenni.

A kettő nagyon nem ugyanaz!

Jópár ismerősöm volt úgy, hogy valami miatt el kellett halasztani az esküvő tervezett időpontját. De az soha fel nem merült, hogy ezt úgy kivitelezzék, hogy na, akkor felbontják az eljegyzést, aztán majd később újra eljegyzi.

"Így szerinte hülyeség amit csinálok."

Ne haragudj, de én a helyedben tényleg átgondolnám, hogy vele lenne-e jó leélni az életedet.

Ő csak egyetlen aspektusból nézi a dolgokat: ez pedig a pénz. Az, hogy neked mire van szükséged, őt nem érdekli.

Biztos, hogy te életed végéig ezt akarod hallgatni? Hogy megmondják, hogy mit csinálj?

Egyébként sem jó ötlet üzletre építeni egy kapcsolatot.

Mi van, ha a jövőben valamikor eleged lesz belőle, és más helyen képzeled el a jövőt? Vagy ha neadjisten keresőképtelenné hajszolod magad? Beadja a válást, vagy kényszerít, hogy betegen is dolgozz?

Mondom, én komolyan átgondolnám, hogy érdemes-e olyasvalaki mellett elkötelezni magad, aki pár forintot, meg a munkát nagyságrendekkel többre tart, mint téged magad.

Egyébként pedig nem hiába 8 óra egy rendes munkanap. Sőt, vannak helyek, ahol már kísérleteznek a napi 6 órás rendszerrel. Mert ez az, amit egy ember még egészségesen és hatékonyan bír. 10-12 óra napi munka az egészségtelen, és hosszú távon kicsinálja az embert.