A férjem el akar hagyni. Volt egy botlásom és az a válasza, hogy el fog hagyni. Nem akarok senki mást, Őt szeretem, vele akarok lenni. Gyerekeink vannak, szép házunk, jó az életünk. Valahogy vissza kell szereznem. Mit csináljak ha nagyon szeretem?

180: most hogy normálisan írsz, már nem kínszenvedés olvasni, és egyáltalán nem is tűnsz buta libának.

Hallgass a pszichológusra. Ha le akarsz szakadni valakiről, akkor kerüld el! Egészen addig míg függesz tőle. És nehogy azt hidd, hogy azzal vissza tudod szerezni, ha kapcsolatban maradsz vele. Nem! Sőt ezzel még rontanád is az esélyeidet, ha azok nem lennének már eleve nullák. Szépen mond meg neki, hogy te még mindig érzel iránta valamit, ezért csak szenvedsz ha kapcsolatban vagy vele, ezért azt szeretnéd, hogy amíg nem lesz ebben változás, ne beszéljetek többet.

180-as vagyok. Neked még válaszolok ma utoljára, mert a gyerkőcöt is el kell látnom ma. :)

Igazad van, könnyebb lenne leszakadni, ha nem lenne közös gyerek, aki miatt muszáj tartanunk a kapcsolatot,ha kell, és a mi esetünkben kell is napi szinten.

Ha lenne olyan segítség aki hozza viszi a gyereket, hol hozzám, hol hozzá, hidd el talán nekem is könnyebb volna, mert nem látnám ilyen rendszeresen. A másik, hogy szerintem azt gondolná, hogy mivel, most Én tepertem eddig, és hirtelen megszűnne a rendszeres találkozás, ártani akarnék neki, és a gyereknek is. Azt meg nem akarom. Tudom nem vagyok normális szerinted. De ha már elcsesztem, akkor tudod mit inkább Én szenvedjek, mint Ő és a gyerekünk. Jó éjszakát, és köszönöm a véleményed.

Ui.: Egyébként inkább a kérdezőnek adj tanácsot, ez az Ő "oldala, kérdése". Neki próbáltam első sorban segíteni, mert nagyon együtt érzek Vele. Jó éjt még egyszer. :)

182-es vagyok. Igen,egy kicsit félreértetted amit mutattam kérdést, tudom, hogy nem Te írtad ki azt is. Csak a 9-es válasz megfogalmazási stílusa ismerős volt. Most akadtam a kérdésre, és gyanús volt. Vannak még páran rajtunk kívül.

De amikor újra olvastam az ottani válaszod, elsőre átsiklottam azon, hogy azt írtad képes lettél volna elhagyni azért a patkányért a gyerekeidet is. (Remélem csak rosszul fogalmaztál.)

Ugyanis amikor pedig a saját kérdésednél itt, pedig azt írtad, hogy amikor az otthoni bejelentésed után beszéltél vele, azt mondta Neked, hogy nem akar más gyerekeivel kínlódni, és kinevetett. Ez nekem kicsit ellentmondásos.

Most egy kicsit zavaros nekem, hogy valójában mit is akartál. Mert ha úgy tervezted az Férjed elhagyása után, hogy majd Ő elköltözik, és Te meg élsz majd azzal a patkánnyal a házatokban, gyerekeket nevelve, ami nyilván neki eszébe sem jutott, azért szerintem kicsit meredek.

A másik verzió, hogy ha a másik kérdező kérdésére adott válaszodat veszem figyelembe, akkor meg az jön le, hogy Te képes lettél volna tényleg elhagyni a gyerekeidet, egy ingyenélő miatt elhagyni? Na ez még meredekebb.

Mert az lehet, hogy egy cipőben járunk, de az biztos, hogy Én a gyerekemet SOHA senkiért nem hagynám el. Még akkor sem ha bukom a Férjem, a szeretőm, meg az egész addigi életem. Továbbra is látom, hogy őszintén bánod, és próbálkozol, amihez még mindig kitartást kívánok, mert ez az időszak a legrosszabb. Legyél még azért kitartó.

A hivatalos dolgok, hogy állnak? Tárgyalás, vagy esetleg volt arról szó, hogy Neki hogyan tovább? Főleg, hogy a régi szerelem is úgy néz ki, hogy kikerült a képből, és a nővéred sem lesz neki alternatíva, még ha csak a lakhatás miatt is. Továbbra is drukkolok Nektek, tudod azért hátha, mégis pozitív irányba változnak a dolgok.

188.vagyok. Szia, Te ne haragudj, egy kicsit indulatosabban fogalmaztam, mint szoktam. Csak egy kicsit meglepődtem, még annak ellenére is, hogy részben hasonló a helyzetünk. Az jó, hogy őszintén tudtok beszélni a Férjeddel, még akkor is ha az fájdalmas. Így kellett volna előtte is. Próbálj továbbra is ugyan így hozzáállni, és Ő is ha lehet mindig legyen az Veled, mégha most ez Neked lesz rossz.

Ha lesz majd időd, és kedved azért írd meg, hogy mik a fejlemények. Továbbra is kitartást kívánok, drukkolok, hogy legyen némi pozitív változás.