A férjem el akar hagyni. Volt egy botlásom és az a válasza, hogy el fog hagyni. Nem akarok senki mást, Őt szeretem, vele akarok lenni. Gyerekeink vannak, szép házunk, jó az életünk. Valahogy vissza kell szereznem. Mit csináljak ha nagyon szeretem?

Miért érdekelnek a számok? Minden korosztályon belül lehet találni félresiklott életeket, és olyanokat is akik teljesen meglepő módon normálisan élik az életüket.

Az hogy a te korosztályodra - bár nem tudom írtad e hány éves vagy - mi a jellemző ki a francokat érdekel?

Ha az a jellemző hogy mindenki megcsalja a férjét akkor azt csinálod mert ez a társadalmilag elfogadott norma?

Amikor férjez mentél vállaltál valamit. Nem tartottad be, szíved joga, de már ne haragudj hogy merészelsz azon pánikolni hogy TE hogyan fogsz egyedül boldogulni?

Hogyan? Pontosan ahogy más ember is, igaz van aki 18 évesen, van aki 30 évesen.

Az hogy magadnak kell valamit elintézni hát isten hozott a való életben.

DE ne haragudj, a te döntésed volt, senki nem kényszerített, neked kell viselni a következményeket. Ez nem elítélés vagy sem, de legyél már annyira 'tökös' hogy felvállalod.

Őszintén szólva egyet tehetsz hogy legalább a saját önbecsülésed ne szűnjön meg létezni, az hogy nem vonyítva veszed tudomásul hogy a tetteknek következményei vannak, hanem elfogadod a férjed döntését és nem kalimpálsz és sodrod magad még megalázóbb helyzetbe.

Ha a férjeddel bárhogy is alakul de rendbe jön a dolog, akkor pedig egyet tehetsz, minden áldott reggel és este elmormolsz egy imát és hálát adsz valakinek vagy valaminek hogy egy egyenes és korrekt férjed van aki túl tudott lépni azon hogy porig aláztad.

A lényeg: volt egy jó házasságod, és te elrontottad.

De, ahogy előbb leírtam, a másik ember, ha nem dobott volna el, nem síránkoznál.