Mit tegyek? Hogyan éljem túl? Hogyan szerezzem vissza?

Figyelj, ami a legfontosabb, az a hozzáállásod.

Ne a kifogást keresd, miért nem fog valami menni, hanem a megoldást, hogyan tudod te magad, önerőből kirángatni magad ebből az állapotból.

"Munkám most nincsen" - keress másikat, böngéssz hirdetéseket, küldj önéletrajzokat.

Tanulni majd csak szeptembertől fogok - Mi tart vissza, hogy most is tegyél magadért valamit? Duolingo-n nekiállhatsz nyelveknek, Coursera-n, Udemy-n, stb, mindenféle érdekes kurzusoknak, de ha utánanézel, rengeteg opció van. Csak az előnyödre válik.

Nincs sok barátom, akik pedig vannak, messzebb vannak most tőlem.. vagy nem érnek rá. - Sosem késő társaságot szerezni, nyithatsz a lakótársaid felé is (pl főzni egy jó kis vacsit mindenkinek valamelyik nap), hátha kialakul valami. A messze lévő barátaid meglátogathatod, hiszen most elvileg jobban ráérsz. Olvashatsz az érdeklődési körödnek megfelelő fórumokat, sokan innen lelnek társaságra.

Mondd, egyébkénz miért rettegsz ennyire ez egyedülléttől? Mi olyan tragikus benne? Magyarázd meg, kérlek.

Komolyan nem értem, hogy lehet egy egyoldalú, egyértelműen rossz kapcsolat jobb bárminél. Milliószor inkább egyedül. Ha előre elkönyveled, minden mennyire sz-r lesz, akkor tényleg magad alatt vágod a fát.

Ez egy "remek" kapcsolat arra,hogy idegileg teljesen kicsináljátok egymást,ha még nem tettétek meg eddig.

hagyd az embert,építsd fel magad,és ismerkedj másokkal.

Veszett fejsze nyele........

Elhiszem, hogy ez rossz (bár az szvsz sokkal rosszabb, hogyha a képedbe hazudják, hogy szeretnek, mint ahogy a kedves exed is tette), de nem tragédia, nem létszükséglet. Ez még mindig nem ok arra, hogy ennyire félj tőle, nézz magadba mélyebben és keresd meg az okát annak, hogy így érzel. Nem nekem kell ezt megválaszolnod, hanem magadnak.

Ha ennyire rosszul állsz, akkor meg pláne ne a párkapcsolatosdin járjon az agyad, hanem a munkakeresésen és azon, hogy kitörj ebből a kilátástalanságból. A barátokkal próbáld meg felvenni a kapcsolatot, vagy keress magadnak helyben társaságot, rengeteg ingyenesen elérhető helyen lehetséges.

Engem sem támogatott soha a családom, nem lehetetlen így sem talpra állni. Nem támaszkodhatsz másokra, nincs az életben semmire sem garancia, jobb, ha az önállóságra törekszel, minden szempontból. Ha függéshelyzetbe hozod magad (akármilyen téren, neked a kapcsolatokkal van ez), sok jóra nem számíthatsz.

Persze tedd, amit jónak látsz, de nekem az jön le, hogy csak a kifogásokat keresed (ha meg nincs, akkor gyártod) arra, hogy miért is ne szedd össze magad.. Te tudod. Én segíteni próbáltam, de csak azon lehet, aki akarja..

Ő itt volt, de nem érted volt ott, hanem hogy legyen valaki, aki kielégíti a pillanatnyi igényeit. Ezt azért ne felejtsd el.

Két állásinterjúból még ne vonj le következtetést, nekem nagyon pöpec CV-m van a területemen, de így is hónapokig (heti 2 állásinterjú, többszáz jelentkezés) tartott elcsípni egy jó állást, amikor váltani akartam.

Ha gondolod, elküldheted a CV-d, átnézhetem neked "szakmai szemmel" (HR-en belül dolgozom).

Hálából ne akarj vele maradni, mert "ő ott volt,mikor más nem".

Ez a kapcsolat nem működik, csak egyre komolyabb mentális problémáid lesznek,ha tovább húzod.

2 állásinterjú.

Ugyan.

Lehet a 18.fog bejönni.

Csinálni, csinálni és csinálni kell!:)

Előbb-utóbb egy bejön,hidd el!

Fel a fejjel, kezd rendbe tenni az életedet! :)