Miért hiszi itt most rengeteg lány, aki kapcsolatban él és szerelmes, hogy ez a dolog soha nem fog véget érni és életük végégi együtt lesznek?

És aki a környezetében mást lát? Az gondolom irreleváns...

Van egy kisebbség, akinek jók a tapasztalatai a párkapcsolatokról, mert megtalálta az Igazit, vagy tényleg együtt vannak 80 évig, de nem kéne amblokk figyelmen kívül hagynod azokat, akiknek ez nem jön össze. Ők alkotják a nagyobbik halmazt.

Erre hoztam fel példának, hogy 2010 óta egyre kevesebb a párkapcsolat és a házasság Magyarországon, tehát van benne valami. Van még mindig sok, ez így van, viszont azt nem tudhatjuk, ezeknek hány százaléka kötődik gazdasági- vagy egyéb okokból (elvileg ugye párosan olcsóbb az élet, mert megoszlanak a költségek, amiket 1 embernek kéne fizetni). Az ismeretségi körömben én sok ilyenről tudok, és mégcsak nem is nagyvárosban lakok, hanem kis faluban.

De felhoztam példának ezt a weboldalt is, kb. minden 3. kérdésben ezt olvasni, hogy szakított, elhagyott, megcsalt. Ha felajánlanád a lehetőségét a Kérdezőknek, hogy amolyan "load game" módjára visszatérhetnének a kapcsolat elejére, szerintem egy se lesz, aki újra végigcsinálná azért a kis boldogságért, amit ideig-óráig egy ilyen kapcsolat nyújt.

Azt próbálom elmagyarázni, hogy a kapcsolatban a boldogság nem tart sokáig, illetőleg addig tart, amíg a kapcsolat. Ha viszont az ember magányosan boldog, annak sose szakadhat vége.

"Azt próbálom elmagyarázni, hogy a kapcsolatban a boldogság nem tart sokáig, illetőleg addig tart, amíg a kapcsolat. Ha viszont az ember magányosan boldog, annak sose szakadhat vége."

Az a boldogság is megszakadhat. Annyira rosszul látod a dolgokat, hogy az valami elképesztő. Mégegyszer leírom: nem tudhatod, hogy kik vannak többen: a jó vagy a rossz párkapcsolatban élők. Én sem tudhatom, így teljesen felesleges ilyen kijelentéseket tenned. te gondolsz valamit, aztán lehet nem is úgy van.

És megint ismétlem magamat, mert olyan mintha a falnak beszélnék: ennyi erővel ne kezdj bele semmibe, mert ilyen pesszimista felfogással nincs értelme semminek, az életnek sincs értelme, mert úgyis véget ér egyszer. Akkor meg minek?

Az én megállapításom az, hogy sokkal több a rossz kapcsolat. Azt is elmondtam, ezt mire alapozom. Egy társadalmi jelenséget le lehet írni számadatokkal. Az öngyilkosságok száma is folyamatosan növekszik Magyarországon, pedig csak a bejelentett, azaz a nyilvántartott esetekből vonnak le következtetést. Így kell megközelíteni a dolgokat, nyilván az egyéni tapasztalat nem sokat számít.

A metafóráddal az a baj, hogy egy alapvetően jó dolgot (élet) olyasmivel állítasz párhuzamba, ami nem kötelező (mint az evés), és még csak nem is jó mindenkinek. Hogy mi az élet értelme, arra nálunk okosabb emberek se jöttek rá, de abban biztos vagyok, hogy nem kizárólagosan a párkapcsolat. Őszintén szólva, olyan ember, aki csak annak tud örülni igazán, ha van mellette valaki, eléggé savanyú, életunt ember lehet. Most őszintén: mennyire tartasz egy embert, aki a saját boldogságát kizárólag másoktól teszi függővé?

"Őszintén szólva, olyan ember, aki csak annak tud örülni igazán, ha van mellette valaki, eléggé savanyú, életunt ember lehet."

Ki mondta hogy én csak annak tudok örülni ha kapcsolatban vagyok? Neked fogalomzavaraid vannak. Te azt hiszed, hogy ha valaki azt írja, szeret kapcsolatban lenni mert társas lény, akkor az az ember kapcsolatfüggő. Jesszusom. Nem vagyok kapcsolatfüggő, egyszerűen csak szeretem a női nemet és ennyi. Élvezem, habzsolom az életet. Kár hogy ez neked kimarad, de te tudod. Valami nincs rendben veled.

Attól még, hogy van párom, nem jelenti azt, hogy egyedül nem vagyok boldog. Előtte évekig egyedül voltam és boldog voltam. Aztán megismerkedtem a párommal, aki a másik felem, kiegészít. Most is boldog vagyok. Ennyi.

Te meg élj csak egyedül, sok boldogságot. A kérdésed egyébként irigység szagú.

Aki mástól teszi függővé a saját boldogságát, az definíció szerint kapcsolatfüggő.

Szereted a női nemet, ez okés. Tehát ha tejet akarsz inni, veszel egy egész tehenet? Nem cölibátust írtam, hanem szingliséget, a kettő messze nem ugyanaz.

Egy minimális szintű boldogságért teljesen fölösleges életmódot, életstílust váltanod, időt és pénzt belefektetni, és megfelelni valakinek, csak azért, hogy évek múltán ebből talán majd profitálhatsz. Ennyi erővel minek dolgozni, tippmixezésből is meg lehet élni. Igen, előfordulhat, hogy szépen megtollasodsz, de valószínűbb, hogy jó nagyot buksz rajta.

Minden tökéletesen rendben van velem, egyszerűen csak átlátom, hogy mennyire egy fölösleges, deficites dolog az egész.

"Aki mástól teszi függővé a saját boldogságát, az definíció szerint kapcsolatfüggő."

Nem mástól teszem függővé a saját boldogságomat, mert mint már említettem, évekig egyedül voltam, és akkor is teljesen boldog voltam. Nem kerestem a szerelmet, egyszerűen rám talált és így is boldog vagyok. Látom ezt nem tudod feldolgozni, pedig jó lenne.

"Egy minimális szintű boldogságért teljesen fölösleges életmódot, életstílust váltanod, időt és pénzt belefektetni, és megfelelni valakinek, csak azért, hogy évek múltán ebből talán majd profitálhatsz. "

Nem váltottam életmódot, ugyanaz maradt minden. Az a baj,hogy te még szerintem soha sem voltál szerelmes a pesszimista felfogásod miatt. Ha szerelmes vagy, akkor ez nekem nem kényszer és nem úgy nézem, hogy később profitálhatok-e belőle. Rosszul gondolkozol. Egyszerűen jól érzem magam a kapcsolatban.

"Minden tökéletesen rendben van velem, egyszerűen csak átlátom, hogy mennyire egy fölösleges, deficites dolog az egész."

Szerintem egyáltalán nem felesleges és deficites dolog. Minden csak hozzáállás kérdése. Szerintem az a deficites dolog, hogy ilyenekről írsz ki kérdéseket és ilyeneken problémázol.

Végezetül: próbáld elfogadni, hogy mások kapcsolatban is ugyanannyira, vagy talán még boldogabbak, mint te egyedül. Hidd el, ha elfogadod (mert így van), akkor téged sem fog már zavarni. Egyébként meg mit foglalkozol másokkal? Ha ők így boldogok, akkor így boldogok. Te egyedül vagy boldog, mások meg kapcsolatban azok!