Miért hiszi itt most rengeteg lány, aki kapcsolatban él és szerelmes, hogy ez a dolog soha nem fog véget érni és életük végégi együtt lesznek?

Én a válásom után pontosan tudom, hogy a kapcsolatok nem tartanak örökké. Két évig nem is mertem új kapcsolatba kezdeni.

De aztán rám talált a szerelem, és most boldog vagyok. Lehet, hogy 1-2 év múlva, vagy 5-6 év múlva, vagy 18-20 év múlva már nem leszek, de most éppen az vagyok, és ameddig tart, az is leszek. És ezt senki nem veheti el tőlem, később sem. Mert igenis jó, hogy van valaki, akivel meg tudom osztani minden örömem és bánatom, akihez hozzá tudok bújni, akivel vannak közös programjaink, és akivel őrült jó a szex.

És tudod, lehet, hogy az exemmel nem alakult harmonikusan a kapcsolatunk, de 1. van egy csodálatos gyermekünk, és miatta megérte 2. rengeteg élményt éltünk át közösen, olyan helyekre jutottam el, ahova egyedül nem jutottam volna, mert biztatott, motivált, hogy vágjunk bele, és utólag életem legjobb élményei. Ezeket sem veheti el tőlem senki. Ezek a dolgok már az enyémek. És én inkább a pozitívumokra koncentrálok utólag, nem pedig az utolsó évek problémáira. Mert azokból tanultam, leszűrtem a konzekvenciákat, és azokat a hibákat már igyekszem nem elkövetni, amiket akkor követtem el. A kapcsolataimat ugyanis én (is) alakítom, nem csak úgy megtörténnek velem.

Vegyük sorban:

Természetes, hogy boldogan és elismerően beszélek a férjemről, mert szeretem, tisztelem, elismerem, több év után is szerelmes vagyok belé és ugyanezt érzem a részéről az irányomban.

Olyat, hogy soha nem történhet semmi rossz az életben, nem hiszem, hogy egyetlen értelmes ember is elhinne, természetesen mindenki abban reménykedik, hogy nem történik nagyobb baj.

Igen, bárki akármikor meghalhat, de ennyi erővel tartós tejet se vegyünk.

A válás, a szakítás nem menetrendszerű, ismerek 20-30-50 éve jól működő házasságokat is, szóval előttem jó példák állnak többnyire.

A legtöbb hosszú kapcsolatban, házasságban adódnak problémák, nagyobb viták, ellentétek, amik megoldása, vagy nem megoldása legtöbbször a feleken múlik.

A boldogság lehet, hogy átmeneti állapot, sőt nagyon sokszor az, hogy valakinek boldog, jól működő a házassága még nem jelenti azt, hogy nem boldogtalan más problémák miatt, nincsenek más nehézségei.

Tehát a boldogság tényleg sokszor átmeneti állapot, viszont az egymás iránti szeretet, tisztelet, együttműködés, összetartozás érzése bizony megmaradhat akár egy életen át is.

Ez a realitás, nem pedig az, hogy megpróbáljuk belebeszélni az emberekbe, hogy úgyis szakítani fogtoook, bebebebebeeeeebeeeeee! :)

#36

Csak leegyszerűsítettem az ovis szintű gondolatmenetedet, mert kb. ennyi amit eddig írtál, csak kicsit megcifráztad, hogy okosabbnak tűnj. Nem sikerült.

"Nem tudok optimista lenni, pláne nem 30 felett, hogy megtalálom a párom."

Sejtettem én, hogy ez áll a dolgok mögött. Te nem találtad meg azt a nőt, aki szeret téged, aki ott van veled jóban-rosszban, akivel boldog lehetnél, ezért jössz ezekkel a mellébeszélésekkel, statisztikákkal, rátákkal meg mindenféle sült bolondsággal.

De persze, ha melletted is lenne egy szerető nő, akivel minden klappol, akkor rögtön nem jönnél itt a realitással meg egyéb dolgokkal, akkor máris létezne boldogság, aminek te magad is részese vagy.

Tudod, attól még hogy neked ez nem sikerült, másnak sikerülhet.

Légy pozitív, vagyis pozitívabb, mint amilyen most vagy.