Miért hiszi itt most rengeteg lány, aki kapcsolatban él és szerelmes, hogy ez a dolog soha nem fog véget érni és életük végégi együtt lesznek?

Na, akkor térjünk vissza anyai nagyapámhoz, soha nem számított rá, hogy ilyen hosszú élete lesz (idén lesz 83,h a megéli), mivel az ő családjában senki nem élt hosszú ideig.

Anyai nagymamám édesapja a 40 évet sem élte meg, nem tudják, mi volt a halálának a pontos oka. Egyszer csak lerokkant, aztán gyengülni kezdett, és végül csak elaludt. Nagymamám kb. 5 éves lehetett akkor.

Bárkivel történhet bármikor bármi, aki megszületik, egyszer meghal, ez az élet rendje. De nem tudjuk, mennyit szabtak ki nekünk, és kivel mi a közös sorsunk és az meddig tart.

Ha én ennyit paráznék mindenen, mint most te, már rég diliházba zárhattak volna.

Ismered a talentumokról szóló példabeszédet? Hát én ezt most ahhoz hasonlítanám. Kapsz lehetőséget, élsz vele, kockáztatsz, és kihozod belőle a legjobbat, vagy félsz az elvesztésétől és inkább jól elrejted. Nem a kockáztatót kérik számon a végén, hanem aki semmit nem csinált.

Te félsz kockáztatni, és így nem is élsz igazán.

A szerelem és párkapcsolat valóban nem létszükséglet, de az, hogy irracionálisan gondolkodunk és viselkedünk, ugyan olyan velejárója emberi mivoltunknak, mint hogy szükségünk van evésre és alvára, vagy épp az, hogy két lábunk van (bár utóbbitól lehetnek eltérések, míg az előbbiektől nemigen, ezért hoztam inkább azokt hasonlatként).

Azt szokták még elfelejteni azok, akik lenézően nyilatkoznak az irracionális, pusztán érzelmi viselkedésről, hogy olyan, hogy ésszerű viselkedés, önmagában nem létezik. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy valaki ésszerűen viselkedik-e, ismernünk kell a motivációját: a vonat elé lépni pl. ésszerűtlen attól, aki élni akar, de nagyon is ésszerű attól, aki meg akar halni. A logika egy remek eszköz a már kitűzött céljaink eléréséhez, de maguk a célok mindig valamilyen irracionális forrásból származnak. A logika nem késztet cselekvésre, ahhoz érzelmek, ösztönök kellenek. Ha már tudjuk (mert az érzelmeink megmondták), hogy mit akarunk, akkor lehet használni a logikát, hogy el is érjük. Szerintem ha valakinek az a célja, hogy a lehető legtovább boldog legyen a párjálval, akkor nagyon is ésszerű figylmen kívül hagynia, hogy ez milyen keveseknek sikerül, hisz ezzel a gondolattal csak megfertőzné az aktuális boldogságát azaz a céljával ellentétesen cselekedne, ami ésszerűtlen.

Pontosan tudjuk a párommal, hogy benne van a pakliban a szakítás/válás, de szeretjük egymást és minden nap teszünk azért, hogy ez 20-40-50 év múlva is így legyen. Ez nekünk éppen elég.

Majd ha már nagyon szar a kapcsolat, majd akkor gondolkozunk, hogy mi legyen. Addig viszont úgy állunk egymáshoz, hogy még 80 évesen is együtt leszünk.

Mondd csak, kérdező, voltál már olyan helyzetben, amikor életet kellett menteni? Én már igen. Magyarázd már meg racionálisan, hogy aki ismeri a logikus lépéseket, mert tanulta, miért blokkol le, amikor egy szerette kerül életveszélybe. Mert érzelmileg érintett. Ismerős családban történt, az egyik (már felnőtt) gyerekük tüdejét műteni kellett. Orvos házaspár, ki tudja, hány ilyen műtétet hajtott már végre az apa, a saját fiát mégsem, ugyanúgy izgult érte a műtőn kívül, mint más szülő. Sikeres volt, a fiú felépült, és már ő is szülő. Még logikus dolgokban sem tudunk teljesen 100%-osak lenni, ha érzelmileg érintettek vagyunk. Láttam a szüleimet leblokkolni, amikor öcsémnek súlyos balesete volt, én is alig tudtam tárcsázni a mentőt, de nekem legalább eszembe jutott. Félre is tárcsáztam először. Én már nem egyszer utaztam egyedül külföldre, egyetlen hátizsákkal is, vonaton alvással, idegenek között. Egyik utamon az egyik utastársamat meglopták hazafelé. De ilyen dolgok megtörténhetnek bárkivel, bármikor, bárhol. Nem úgy tudod megvédeni magad, ha nem is kockáztatsz. Nem élhetsz burokban. Sokkal keményebben sújthat le rád a baj, ha nem mersz kockáztatni. Pont a kockázat vértez fel.

Ha sportolsz, az fájdalmakkal jár, de közben épül az izomzatod, ha beütöd magad, fáj, de megerősödik az a részed, mert a szervezeted így működik. Kockázat nélkül nincs nyereség, gyenge maradsz. Egy gyerek hányszor botlik meg, miközben járni tanul, de újra és újra feláll és megpróbálja ismét.