Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban joga lett volna tudni az abortuszról? Megérdemlem, amit kapok?
Volt egy párom akivel 8 éve együtt voltunk. A szüleim oda meg vissza vannak tőle azóta is. Mindenki arrafelé terelt, hogy megfogtam az isten lábát ezzel a férfival, menjek hozzá. Szeptemberben lett volna az esküvőnk, de júliusban szakítottam vele. Az, hogy eljöjjek tőle, fél évnyi tervezgetést igényelt, mivel lassan és észrevétlenül kontrollált anyagilag és szedte el minden pénzem úgy, hogy még igazságosnak is adta elő (hosszú lenne elmagyarázni), ráadásul a barátnőimtől, testvéreimtől is elidegenített az évek során.
Nehezítette a helyzetet, hogy még a szakítás előtt teherbe is estem tőle (megjegyzem, fogalmam sincs, hogyan, mert gumival védekeztünk, van pár elég sötét gondolatom...). Nagyon nagyon nehezen, hazugsághálót létrehozva tudtam csak elmenni abortuszra. Nagyon nem akartam neki elmondani, mert csak tányértörős veszekedést, zsarolást hozott volna a dolog, ráadásul tudtam, hogy szakítani fogok hamarosan, szóval úgy gondoltam, az a legegyszerűbb, ha nem tud semmiről.
Ellenben a fülébe jutott.
Akkor teljesen elborult az agya, azóta mindenhogy szívatni akar, alám akar tenni, nem hagy békén. Szerinte meg kell keserülnöm, mert egyedül döntöttem és a kisbaba az övé is lett volna ugyanannyira, és ő akár egyedül is felnevelte volna.
A szüleimnél is árulkodott, kihasználta, hogy vallásosak. Ellenem manipulálta őket, komplett családi veszekedést csinált, és 2x történt meg, hogy amikor a szüleim odahívtak és mosták a fejem, hogy mit csináltam, és épp a saját álláspontomat és a kapcsolat számukra nem látható árnyoldalait ecseteltem, akkor előjött mondjuk a pincelejáróból az exem, és a szüleim megmondták, hogy "hallott mindent, most pedig tessék szépen megbeszélni a dolgokat és békére jutni".
Meg ki vannak akadva azon, hogy én milyen erkölcstelen, bántalmazó, mocsok ember vagyok, hogy csendben szervezkedtem, hogy lelépjek a férfitól, aki szeret engem, én megjátszottam magam, aláfeküdtem, aztán hátba döftem és kitépettem magamból a gyerekét.
Szóval eljutott a dolog oda, hogy a szüleimmel sem merek mér beszélni semmiről.
Teljesen ki vagyok borulva, úgy érzem, tönkre vagyok menve, pedig egy jobb élet reményében szakítottam.
válasza: válasza: válasza: válasza:Hiába nyomatod a gyilkosozást, nem érdekel.
Tudod mit? Oké, gyilkos vagyok. Na, most akkor mi van?
válasza:Most miért a gyerektartartásról megy itt a vita? Nem mindegy már? Az embernek joga van eldönteni, hogy akar-e gyereket vagy sem. Nem is szabadott volna bevállalni így hogy már a szakításon dolgozott. Az életben nem tudott volna megszabadulni ettől az embertől.
Kérdező, ne magyarázkodj senkinek. Igazából senkinek semmi köze hozzá, hogy te szakítottál és miért. Nem kell hogy megértsék, nem kell a jóváhagyásuk, csak fogadják el, mást nem tehetnek.
A szüleid se mosogassák a fejed, se a szakítás miatt, se az abortusz miatt. Te a saját életed éled, neked kell, hogy jó legyen, nem nekik. Szóval ne foglalkozz senkivel.
Nyugodtan mond meg nekik, hogy többet nem vagy hajlandó beszélni erről a témáról, ha bele kezdenek menjél haza. Ha másképp nem megy, akkor egy időre függeszd fel velük is a kapcsolatot, így tudnád még rövidebbre zárni.
válasza:69
Te vagy nem nő vagy, vagy valami szekta átmosta az agyad.
válasza:Nem néztem sem értéktelen sejtcsomónak, sem agresszornak a magzatot.
Sőt, szeretnék is egyszer édesanya lenni.
De NEM ezzel a férfival és NEM így! Nem akarok VELE közös gyereket, és nem akarok úgy gyereket nevelni, hogy nemcsak nincs vele az apja, hanem konkrétan egy fejben beteg ember. Nem lett volna kedvem ahhoz, hogy megszülöm, szeretem, óvom, aztán pereskedni kell, és odaadni egy bántalmazónak a kezébe meghatározott időpontokban azt, akit ösztönösen óvok és féltek. Nem akarnám, hogy később mocskos dolgokkal tömje a fejét. Nem akarnék a komplett világgal, saját volt párommal, a saját családommal és az igazságszolgáltatási rendszerrel küzdeni. Nem akarom, hogy a gyerekem nevelése egy örökös csatatér legyen. Nem akarnám kínkeservesen bizonygatni, hogy kárt tesz a gyerek mentális egészségében, és nem akarnék könyörögni, hogy hivatalosan szülessen olyan ítélet, hogy ne is mehessen a közelébe, és még külföldre is csak illegálisan vihetném.
Én az édesanyja lettem volna a gyereknek, de az kizárt dolog, hogy ezt a férfit én édesapává tegyem és gyereket bízzak rá. Tönkretettem volna ezzel magamat és a gyereket is.
Egy apaságra méltó férfival, stabil kapcsolatban, szeretetben szeretnék gyereket vállalni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!