Valóban joga lett volna tudni az abortuszról? Megérdemlem, amit kapok?

Volt egy párom akivel 8 éve együtt voltunk. A szüleim oda meg vissza vannak tőle azóta is. Mindenki arrafelé terelt, hogy megfogtam az isten lábát ezzel a férfival, menjek hozzá. Szeptemberben lett volna az esküvőnk, de júliusban szakítottam vele. Az, hogy eljöjjek tőle, fél évnyi tervezgetést igényelt, mivel lassan és észrevétlenül kontrollált anyagilag és szedte el minden pénzem úgy, hogy még igazságosnak is adta elő (hosszú lenne elmagyarázni), ráadásul a barátnőimtől, testvéreimtől is elidegenített az évek során.

Nehezítette a helyzetet, hogy még a szakítás előtt teherbe is estem tőle (megjegyzem, fogalmam sincs, hogyan, mert gumival védekeztünk, van pár elég sötét gondolatom...). Nagyon nagyon nehezen, hazugsághálót létrehozva tudtam csak elmenni abortuszra. Nagyon nem akartam neki elmondani, mert csak tányértörős veszekedést, zsarolást hozott volna a dolog, ráadásul tudtam, hogy szakítani fogok hamarosan, szóval úgy gondoltam, az a legegyszerűbb, ha nem tud semmiről.

Ellenben a fülébe jutott.

Akkor teljesen elborult az agya, azóta mindenhogy szívatni akar, alám akar tenni, nem hagy békén. Szerinte meg kell keserülnöm, mert egyedül döntöttem és a kisbaba az övé is lett volna ugyanannyira, és ő akár egyedül is felnevelte volna.

A szüleimnél is árulkodott, kihasználta, hogy vallásosak. Ellenem manipulálta őket, komplett családi veszekedést csinált, és 2x történt meg, hogy amikor a szüleim odahívtak és mosták a fejem, hogy mit csináltam, és épp a saját álláspontomat és a kapcsolat számukra nem látható árnyoldalait ecseteltem, akkor előjött mondjuk a pincelejáróból az exem, és a szüleim megmondták, hogy "hallott mindent, most pedig tessék szépen megbeszélni a dolgokat és békére jutni".

Meg ki vannak akadva azon, hogy én milyen erkölcstelen, bántalmazó, mocsok ember vagyok, hogy csendben szervezkedtem, hogy lelépjek a férfitól, aki szeret engem, én megjátszottam magam, aláfeküdtem, aztán hátba döftem és kitépettem magamból a gyerekét.

Szóval eljutott a dolog oda, hogy a szüleimmel sem merek mér beszélni semmiről.

Teljesen ki vagyok borulva, úgy érzem, tönkre vagyok menve, pedig egy jobb élet reményében szakítottam.