Kedves 40-es nők! Hogyan és mennyi idő alatt dolgoztátok fel, hogy a volt párotok/férjetek szinte közvetlenül szakításotok után (amikor még reménykedtetek)összejött egy nálatok (és önmagánál) 15-16 évvel fiatalabb huszonéves lánnyal?

Egyetértek az 1-essel, egy "minőségi" 40-es férfi nem vágyik egy fiatal lány társaságára, max szex erejéig. Ha tényleg boldogok, akkor ez kb boldogok a lelki szegények kategória..

Sztem próbálj meg ebből a nézőpontból tekinteni erre a dologra, és engedd el, mert így esélyt sem adsz magadnak arra, hogy tényleg belépjen az életedbe egy normális férfi.

Szakítottak. Mindketten maguk alatt voltak. A pasinak volt egzisztenciája és életkedve és felszedett valakit, hogy feledje a búját? A bánatát űzte felé?

A fiatal hús és a kalandon kívül mit adott az a nő? Egy új életet a régi lezárása után? Nem hiszem, legfeljebb élet kedvet.

Ha össze jönnél vele újra, mit adna neked? Tudnál másra gondolni, mint, hogy sosem leszel elég neki? És akkor megéri, hogy együtt legyél vele tovább?

Én racionális vagyok és nem értek az érzelmekhez. Én így gondolnám végig.

De biztos vagyok benne, hogy iszonyatos lehet ilyet átélni. És nem a kiscsajra gondolok, hanem ami előtte volt. A kiscsaj az már csak pecsét a bizonyítványon, amit kiállított magáról.

Engem nem érdekel, hogy kije van és hány éves. Fájt a szakítás, de örültem és megkönnyebbültem, hogy vége, mert nem volt jó.

Gondolom, a ti kapcsolatotok se volt jó. Ha jó lett volna, nem lett volna szakítás.

Ne a volt pároddal, életével foglalkozz.

Éld az életed!

4 haverom van 45 körül, aki értelmes, hosszú távú kapcsolatot keres, esetleg 1 gyereket, sok kirándulást, magas röptű vitákat az esti opera után jött gondolatokról.

A fenébe nem talál 10 éve partnert. Talán azért menet nem elég rossz fiú.