Mit tennél, hogy éreznéd magad, ha az apád vagy anyukád ezt mondaná? "Huszonévesen már nem foglak kritizálni, mert addigra változol, érettebb leszel és belátod, hogy mindenben igazam van." 19/l

A minden alatt mindent értek. A törött pohár katasztrófa, mert az odafigyelés hiánya, és az odafigyelés hiányából történnek balesetek, én meg láthatóan belexarok az egészbe (egy 250 Ff-s pohár miatt). Nem veszek külön melegítőt és pulcsit a kutyasétához, csak akkor öltözök át előtte, ha világosban vagyok. Apám szerint, majd amikor saját magam fogom keresni a pénzemet, meglátjuk, akkor is ennyire belexarok e az egészbe, és ha igen, azt nagyon fogja sajnálni (mert bármi történhet, piszkos lehet a ruha, elszakadhat, stb). Tehetséges van a téli cipők talpának leszedéséhez, pedig semmi különöset nem csinálok, erre is az előbbit mondja. Valaki csálén parkolt le, biztos nő volt, mert a férfiak között is sokan nem írom le mik, de ők nem csálén parkolnak. Más a véleményem, merthogy nem látta a kocsi tulaját, erre mondja nekem, hogy "igen, mert te és a nagy élettapasztalatod". Rengeteg mindenre ezt mondja, én és a nagy élettapasztalatom, persze cinikusan. Két kutya van, én seprek és takarítok a lakásban. Előadást tart nekem arról, hogy én rosszul seprek és hogyan kellene jól csinálnom, közben a két kutya miatt naponta legalább 10x átszaladok a söprűvel a lakáson, és nem is olyan vészes, mint azt ő mondja (undorban én se szeretek élni). Olyan hülyeség, hogy mások előtt nem eszek (utcán próbálja a számba nyomni a lángos kis darabkáját, hogy kóstoljam meg, és finom, de a lényeget nem érti. Minek vagyok ennyire nagylelkű az idegenekkel (főleg kutyások, futtatóban, mert jutalomfalatot adok), miközben nekem soha semmit nem adtak vagy tettek.

És a többi millió dolog.

Nemrég jöttem rá arra is, hogy azért, mert óvodáskorom óta azt mondja, hogy hamar bekövetkező halála után egyedül leszek a világban és senkire nem számíthatok, senki nem fog segíteni, teljesen paráztam, hogy nekem végem lesz, közben meg nem, mert még ha az elején nehézkesen, megoldanám.

Plusz, szerinte csak a hasznomra válik a kritizálása, mert így a hibáimat észreveszem és próbálom kijavítani. Aha, csodás, csak éppen én utálom, hogy szóra sem hajlandó abbahagyni, mert szerinte az ő halála után nekem sanyarú életem lesz.